Az angolszász rendszerben gyakoribb, hogy az általunk ismert óvoda helyett inkább iskolaelőkészítőbe járnak a gyerekek, már három-négy éves kortól, ahol bizony az akadémikus tudásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a szabad játékra.
A Kidspot internetes portálon megjelent cikk szerzője, Penny Flanagan leírja, hogy amikor óvodát keresett hároméves gyermekének, kifejezetten ijesztő volt számára, hogy az intézmények inkább a tanulási programjaikkal kívántak kitűnni, mintsem azzal, hogy milyen körülményeket vagy éppen játéklehetőségeket kínálnak a kicsiknek.
Sok szülő számára ugyanis az jelenti a “jó” óvodát, ahol a gyermekek matematikai, olvasási, illetve írási képességeinek fejlesztése áll a középpontban. Ezek mellett pedig számtalan különprogramot is igyekeznek szervezni a kicsiknek, a balettől a zeneórákig, mert úgy vélik, hogy ezek “gazdagítják” a gyerekek életét, és megalapozzák a későbbi sikeres tanulmányokat.
Egy másik, a Washington Postban megjelent cikk szerzője, Angela Hanscom azt írja, rendkívül meglepő, egyben megdöbbentő volt azt hallania az óvónőktől, hogy a gyerekek, bár az írásban, olvasásban vagy matematikában ügyesek, a mozgásukban vagy a szociális képességeikben fejletlenebbek, mint néhány évtizeddel ezelőtt. “… könnyebben lesznek frusztráltak, minden apróságon elsírják magukat, gyakrabban veszítik el az egyensúlyukat, futás közben pedig többször is összeütköznek” – mondta egy, 40 éve pályán lévő óvodavezető, aki szerint a korábbi generációkra ez egyáltalán nem volt jellemző.
Túl kevés a szabad játék?
Egy, a korai gyermeki fejlődéssel foglalkozó ausztrál szakember, dr. Kristy Goodwin szerint szinte már általános, hogy a mai gyerekeknek rosszabbak a nagy- és finommotoros képességeik, nem annyira ügyesek és az egyensúlyérzékük is fejletlenebb, mint a korábbi generációknál. Ez pedig annak az eredménye, hogy sokkal kevesebbet játszhatnak, és sokkal többet időt kell a hagyományos értelemben vett tanulással tölteniük. “Amit korábban a kisiskolásoknak tanítottak, azt ma már az óvodásoknak próbálják bevezetni” – mondta Goodwin. “Mintha átalakult volna, amit iskolaérettségnek tekintenek, és a szülők azt várják, hogy a gyerek úgy kerüljön iskolába, hogy sok dolgot, például írni, olvasni vagy számolni, már biztosan tud.”
Goodwin szerint azonban a szabad játék, és a közben elsajátítható képességek sokkal fontosabbnak tekinthetőek, és jobban előre is jelzik a tanulmányi sikereket, mint az, hogy mennyit tud már egy óvodás.
A megoldás meglepően egyszerű
Penny Flanagan szerint a megoldás pofonegyszerű, annyira, hogy sok szülőnek meg sem fordul a fejében, hogy valójában ezzel tesz a legjobbat a gyerekének: a kötetlen játék, lehetőleg a szabadban az egész testet, az agyat és az érzékszerveket is nagyszerűen fejleszti, sokkal jobban, mint bármilyen kifinomult tanulási “program”.
Hazánkban szerencsére az óvodai nevelésben a játék, a mese, a zene, az éneklés, a rajzolás, a kézművesség, a mozgás, a világ megismerése, a szociális képességek fejlesztése sokkal nagyobb szerepet kap, mint az “akadémikus” tudás. Általában nem várják el, hogy az ovisok tudjanak írni, olvasni vagy számolni, és az iskolaérettséget sem ez alapján mérik. A szakemberek lényegesebbnek tartják, hogy az iskolába készülő gyerek képes legyen felismerni és megoldani a problémákat, megfelelő legyen a szem-kéz koordinációja, tudjon kúszni-mászni-ugrálni stb. Az viszont már a szülő felelőssége, hogy mennyire tartja ezt “elégnek”, vagy úgy érzi, hogy csak akkor biztosíthatja a későbbi sikereket a gyermekének, ha különóráról különórára cipeli, vagy ha azt várja el tőle, hogy ötévesen is legalább annyi tudjon, mint egy elsős.
(via)
Ezt is érdemes elolvasni:
- Vekerdy: ne vegyük el a gyerekkort a gyerektől!
- Hibák, amelyekbe gyakran beleesnek az ovisok szülei
- 7 dolog, ami számít – és néhány, ami biztosan nem
Kapcsolódó cikkek
