Cooper és Sawyer Swenson nem szokványos tinédzserek, egyikük autista. Cooper nem beszél, öccse a 11 éves Sawyer dicséretekkel bátorítja neve kimondására. Cooper jelnyelvvel közli öccsével, hogy szereti. “Ó, én is szeretlek, haver” – válaszolja Sawyer, majd Cooper vállára hajtja a fejét – ezt látjuk az Instagramra feltöltött videóban.
Az édesanya, Kate Swenson szerint a fiúk hosszú utat tettek meg idáig, mert Cooper életének első öt évében nem vett tudomást öccséről. Aztán néhány évvel ezelőtt valami váratlan dolog történt. A család új házba költözött Cooper ragaszkodott hozzá, hogy öccse, Sawyer és ő egy szobában aludjanak. „Ekkor kezdett a kapcsolatuk kibontakozni” – mesélte az anya. „Megvigasztalták egymást, és egymás partnerei lettek.”
Amikor Copper először mondta ki öccse nevét, a kisfiú elsírta magát.
Az anya, aki a “Forever Boy” című memoárt írta egy autista gyermek felneveléséről, azt mondja, hogy Cooper egy beszédkészülékkel és szöveges üzenetekkel kommunikál. Film- és tévéjeleneteket is használ, hogy kifejezze magát. Amikor például Cooper nem érzi jól magát, lejátszik egy mese egyik epizódját, amelyben a főhős orvoshoz megy.
„Olyan dolgokat csinál, amiket soha nem hittem volna, hogy lehetséges. Van két barátja, akik szintén fogyatékkal élők”– mondja az anya. „Terápiás lovakon lovagol, de hétköznapi dolgokat is csinál, például tud egyedül enni. Fel tudja venni a cipőjét, be tudja kötni a biztonsági övét. Ezek olyan dolgok, amikről nem voltunk meggyőződve, hogy valaha menni fog Coopernek egyedül is.”
Az anya szerint a legnagyobb változást az jelentette, hogy Cooper karácsonyra mobiltelefont kapott. „Nem voltunk biztosak benne, hogy ez milyen lesz egy nem beszélő ember számára, de hihetetlenül jól sült el. Vagy 100 üzenetet küld nekünk. Minden szülő arra vágyik, hogy bepillantást nyerjen a gyermeke titkos világába, és most mi ezt megkapjuk.”
(Today)
Kapcsolódó cikkek
