Elragadtatás az első pillanattól fogva
Ő az, aki kicsi korától fogva remekül kijön a lányokkal, nőkkel, jól érzi magát nők társaságában, és őt is kedvelik a nők, nem is véletlenül. Kedves, megértő, tiszteletteljes, figyelmes, lovagiasnak mondott viselkedés jellemzi, remekül kommunikál, megérti a női lélek rejtelmeit, általában ad magára. Stabil, kiegyensúlyozott családi élet jellemzi. Kislányát születésétől fogva imádja, csodálattal figyeli növekedését, igyekszik mindent megadni neki, ugyanakkor féltő figyelemmel óvja, igyekszik erősíteni benne a nőies vonásokat. Próbál a háttérből mindent a lehető legjobban alakítani, legszívesebben minden csalódástól megkímélné családtagjait.
Bár elvárásokat nem fogalmaz meg, kislánya csodálja és felnéz rá, legszívesebben mindent megtenne a papa kedvéért, megpróbál megfelelni a kimondatlan elvárásoknak is. A kislány későbbi párkapcsolatait, párválasztását kimondatlanul is az imádott apa mintája, elvárásai és értékpreferenciái befolyásolják.
Komolyan veszlek!
Ő az, akinél úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy a gyerek fiú vagy lány, mert ő az EMBERT látja benne, az embert, aki alakítható, tanítható, fantasztikus teljesítményekre nevelhető. Kezdettől fogva komoly elvárásai vannak lányával szemben, amelyeket a maga szelíd módján ki is nyilvánít, ha szükséges. Általában jó pedagógus, szívesen, türelmesen magyaráz, a kiváló teljesítményt a világ legtermészetesebb módján várja el, magasra helyezi a mércét. Ha nem sikerül valami a lányának, nem csinál belőle nagy ügyet, de egész személyisége azt sugallja, hogy legközelebb már minden menni fog.
Lányai nőies tulajdonságaira, viselkedésére általában nem reagál, például sosem dicséri meg azért, mert csinos, jól áll a ruhája, vagy új frizurája van, ez utóbbit észre sem szokta venni, mert szerinte elsősorban a szellemi teljesítmény és az intelligencia az, ami számít. Lánya párkapcsolatait elviseli, de nem lelkesedik az udvarlókért, ugyanakkor egy rossz szót sem szól rájuk. A későbbiekben is főként lányával kommunikál, őt tekinti partnernek. Segítségére általában bármikor számítani lehet.
Jobb lett volna, ha fiúnak születsz!
Nem tud mit kezdeni a lányokkal, igazából soha nem is nagyon tudott. Nem érti őket, nyafogósnak, kényesnek, gyengének tartja őket, akiktől nem nagyon lehet semmi épkézláb dolgot elvárni. A lány nevelése inkább teher, mint örömforrás. Az igazi utód a fiú, aki továbbviszi a család nevét, aki hasonlítani fog az apjára, aki erős lesz, belevaló és férfias.
A kislány utód ebben a felállásban mindig csak másodhegedűs lehet a “futottak még” kategóriában. Ha rosszul tanul, azon sem csodálkozik, hiszen ennyire futja csak szerény képességeiből, ha jól, akkor meg azt gondolja, minek, hiszen úgyis csak gyereket fog majd szülni. Nem éppen olyan személyiség, aki erősíti a lánya öntudatát, önbizalmát, éppen ellenkezőleg. Ilyen apa mellett nehezen fedez fel értékeket magában a kislány.
Az is lehetséges, hogy ez az apai viselkedés kimondottan fiús magatartást, fiús törekvéseket vált ki a kislányból, aki annyira szeretné apja elismerését és megbecsülését élvezni. Fiús játékokért rajonghat, odalehet a fociért, keményen sportolhat, férfias foglalkozást választhat, fiúsan öltözhet, ám a cél, az apa elismerésének megszerzése ennek ellenére rendszerint elmarad.
Nem tudok veled mit kezdeni!
Ő az az apatípus, aki egyszerűen nem tud mit kezdeni a gyerekkel, nemtől függetlenül olyan számára, mint valami kis földönkívüli. Nem érti, hogyan működik, nem találja rajta a kikapcsológombot, tanácstalanul néz szét, hogy “mi baja lehet? miért visít ennyire?”, akkor nyugodt, ha alszik, vagy a nagyszülőknél, esetleg oviban, iskolában, táborban van. Általában tökéletesen leköti a munkája, a maga világa, az alkotás, a kutatás, a gyógyítás, amelyben gyereknek csak annyiban van helye, hogy általában szoktak születni.
Nem annyira meglepő módon felnőtt gyerekeivel általában jobb a kapcsolata, hiszen már “lehet beszélni velük”, “benőtt a fejük lágya”. És a felnőttek egyébként sem olyan fárasztóak és kiismerhetetlenek, mint a gyerekek. Így ez az apatípus mindig tartogat meglepetéseket gyerekeinek, olyan, mint egy kincses sziget, amely felfedezésre vár.
Mindenki a maga helyén tevékenykedjék!
Határozott elképzelése van a nemek közötti szereposztásról, ezért nem örül annak, ha a klasszikus leosztás felborulni látszik. Nők, így a saját lánya esetében sem tartja különösebben fontosnak a tanulást, a képzést (“az fölösleges időpocsékolás”), azt sokkal inkább, hogy a hagyományos női szerepekben és feladatkörökben minél tökéletesebben szerepeljen. Vagyis tartsa rendben és tisztán a család otthonát, főzzön, szolgáljon fel, nevelje és felügyelje a gyerekeket, teremtsen biztos hátteret a családfő, az apa (férj) pénzkereső tevékenységéhez, esetleg reprezentáljon mellette, saját kedvteléseit és programjait (ha egyáltalán felmerülnek ilyenek) pedig rendelje alá a család vélt vagy valós érdekeinek.
Lényegében ezek az elvárások határozzák meg kezdettől fogva a lányához fűződő viszonyát is. Nagyon rosszul viseli, ha a lánya mindezt másként gondolja. Árulásnak fog fel minden kihágást. Mivel rengeteget dolgozik, sokat van távol, kevés időt tölt a családjával, gyerekeivel ritkán játszik, a kevés együtt töltött időről azonban nagyon határozott elképzelései vannak.
Kapcsolódó cikkeink lányos apa témában:
Kapcsolódó cikkek
