Játszótérre akkor is menni kell, ha családi házban laktok
Játszótérre nem csak azért járunk, mert otthon nincs hinta, csúszda, mászóka. Hanem azért is, mert másokkal is együtt lehetünk. Főleg akkor nagyon fontos ez, amikor a gyerek még nem jár közösségbe és/vagy nincs testvére. A játszótér a szocializáció színtere is, itt olyan társas szabályokat tanulhat meg a gyerekünk, amit otthon biztosan nem.
Mit tanulhat a gyerek a játszótéren?
Megtanulhatja, hogyan beszéljen, játsszon más gyerekekkel, találkozhat nálánál kisebb és nagyobb gyerekekkel is, figyelheti, ellesheti, hogy ők hogyan játszanak, milyen trükköket tudnak bemutatni. Azt is láthatja, hogy más gyerekek hogyan játszanak egymással, hogyan vannak együtt a szüleikkel. Barátságokat köthet, megoszthatja a játékait vagy éppen kölcsön kérheti másét: röviden a kommunikációját és a szociális képességeit is egyaránt fejleszti az, ha laza kötelékben van együtt másokkal.
Nagyjából két-két és fél éves kortól megindul a leválás lassú folyamata, ekkor még az anya biztos, de kicsit távoli jelenléte biztonságot ad a gyereknek ahhoz, hogy egy picit már el tudjon távolodni tőle, de vissza is térhessen hozzá, amikor szükségét érzi.
Otthoni körülmények között egészen biztosan nem tudjuk garantálni a játékok olyan színes tárházát, amit egy játszótér tud nyújtani. Persze az nagyon jó dolog, ha otthon is van kert és abban játékok, de a saját kert a munkáról, játékról, kikapcsolódásról és a természetben előforduló élőlények, jelenségek megfigyeléséről szól elsősorban.
Így hát, ha kertes házba költözést tervezünk, ne gondoljuk azt egy percig sem, hogy minden szabadidőnket a kert adta lehetőségek kielégíthetik.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
