A 21. században sokféle családi felállás létezik. A gyermekek hagyományos családmodellben vagy mozaikcsaládban is felcseperedhetnek; van, akiről rokonok, míg másokról nevelőszülők gondoskodnak, és sokan vannak, akiket egyedülálló vagy azonos nemű szülők nevelnek.
Ám legyen szó akár egy hagyományos testvéri kapcsolatról, féltestvérekről vagy mostohatestvérekről, a testvéri kapcsolat szoros lelki kötődést jelent, és az is természetes, hogy mindegyikben előfordul rivalizálás, féltékenység és konfliktus egyaránt. Ezek egy része sokszor a szülők számára is teljesen nyilvánvaló, más részük azonban rejtve maradhat előlük.
A leggyakoribb tesókonfliktusok
Születési sorrend
A testvérek közötti viszonyt nagyban befolyásolja a születési sorrend. Az egykeség előnye, hogy a miénk lehet szüleink kizárólagos figyelme, ám amikor megszületik a kistestvér, hirtelen minden energia és gondoskodás felé irányul. Ilyenkor az idősebb testvér úgy érezheti, hogy az új jövevény veszélyezteti a szüleivel való kapcsolatát, és ez konfliktushelyzetet teremt.
Adler születési sorrend elmélete szerint az elsőszülöttség ugyanakkor hallatlan fölényt és pozíciót is biztosít a legidősebb gyermeknek, mert minden utána következő testvért őhozzá fognak hasonlítani; míg a legnehezebb helyzetben általában a középső gyerkőcök vannak, akik gyakran érzik úgy, hogy őket nem szeretik annyira a szüleik.
Nem
A testvérrivalizálást a nem is befolyásolja. A szülők gyakran tapasztalhatják azt, hogy az azonos nemű testvérek között többször alakul ki konfliktus, mint az ellenkező neműek között.
Temperamentum
Gyermekeink eltérő személyiségjegyekkel rendelkeznek, és ez bizony gyakori konfliktusforrás lehet közöttük. Van, aki érzékeny, csendesebb típus; míg a másik nagyszájú, folyton zizeg, és folyamatos figyelmet követel magának. Egy szorongóbb, félénkebb gyermek kevésbé provokál, és inkább kerüli a konfliktusokat; ellenben egy határozottabb, impulzívabb személyiségjegyekkel bíró testvér valószínűleg robbanékonyabban reagál a nézeteltérésekre.
Kis korkülönbség
- Rám nézett.
- Hozzámért a kanapén ülve.
- Hangosan csámcsog.
- Idegesítően veszi a levegőt.
- Bejött a szobámba.
- Kimondta a nevemet.
Ismerős sérelmek? Azokban a családokban, ahol kicsi a korkülönbség a testvérek között, általában nagyobb az esélye a konfliktusok kirobbanásának. Ilyenkor még az is nagy kihívást jelenthet, hogy a felek képesek legyenek összezörrenés nélkül egy légtérben tartózkodni, a szülő pedig egy idő után úgy érezheti magát, mint egy villámhárító.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy minél kisebbek a gyermekeink, annál korlátozottabb eszköztáruk van arra, hogy kifejezzék akaratukat és érzelmeiket. Emiatt könnyebben válhatnak frusztrálttá, és akár fizikailag (ütés, harapás, rúgás) is igyekeznek érvényt szerezni igényeiknek.
Ahogy aztán cseperednek kezdenek, a fizikai konfliktusok helyét egyre inkább a verbális csetepaték veszik át, ami nem kevésbé fogja próbára tenni a szülők idegrendszerét.
Nem egyenlő bánásmód
Evolúciós szempontból a testvérrivalizáció a természetes szelekció egyik eszközének is tekinthető: egy olyan harcnak, amiben az élelemért, a védelemért, vagyis a szülők gondoskodásáért folyt a küzdelem.
Nem meglepő tehát, hogy a testvérkonfliktusok gyakran amiatt törnek ki, mert a gyerekek úgy érzik, hogy nem egyenlő módon részesültek valamiből. Ez lehet egy szelet csoki, egy anyai ölelés hossza vagy az, hogy ki meddig kütyüzhet lefekvés után. A gyerekek hajlamosak patikamérlegre tenni a dolgokat, hogy mindig mindenből pontosan ugyanannyi járjon nekik, és azonnal a szülők és a testvérek orrára koppintanak, ha úgy érzik, jóvátehetetlen igazságtalanság történt velük.
Féltékenység
A kisebbik gyermeked készített egy csodaszép rajzot az óvodában, amiért egy óriási dicséretet kapott tőled, amikor hazaért. Pár perccel később azonban arra leszel figyelmes, hogy kisiskolás tesója egy párnával püföli, miközben artikulátlanul ordít. Mi történhetett?
Semmi extra, csak valószínűleg féltékeny rá.
Versengés
Ki tud nagyobb tornyot építeni? Ki tud több palacsintát megenni? Ki ér oda hamarabb az utca végére a futókerékpárjával? És ki tudja anyát leghamarabb kiborítani? A gyerekek szeretnek kitűnni a többiek közül, ami versengésre ösztönzi őket, és naná, hogy a testvérek közötti konfliktusoknak is megágyazhatnak.
A konfliktusmegoldó készség hiánya
Ahogy a szülők viszonyulnak egymáshoz és a gyermekeikhez, erőteljesen formázza a testvérek egymás közti viszonyát is. Ha a gyermekeid azt látják, hogy hajlamosak vagytok indulatosan-agresszívan reagálni egy-egy konfliktushelyzetben, akkor a köztük lévő interakcióban is ez a viselkedési minta fog megjelenni.
A szülők nevelési stílusa
Előfordulhat, hogy a gyerekek azt tapasztalják, hogy szüleik részrehajlóbbak valamelyik testvérük irányában: például elnézőbbek és engedékenyebbek a lányokkal, míg a fiúkat keményebb kézzel fogják. Ez szintén feszültséget gerjeszthet a testvérek között.
Nem szerencsés az sem, ha a szülők folyton összehasonlítják a testvéreket, és efféle mondatokkal igyekeznek őket jobb belátásra bírni, mint:
„Miért nem vagy olyan, mint a bátyád?” vagy „Miért nem tudsz olyan kedvesen viselkedni, mint a nővéred?” Ezek egyrészt sértik a gyerekek önbecsülését, másrészt haragot gerjeszthetnek a piedesztálra emelt testvérrel szemben.
Családi dinamika
A gyerekek érzékenyen reagálnak a családi dinamika megváltozására is. Az anyagi veszteségek, egy válás, egy új lakásba költözés, egy haláleset vagy valamelyik családtag krónikus betegsége mind-mind olyan feszültséget szülhet, ami testvéri konfliktusban is megnyilvánulhat.
Testi szükségletek
Az éhes, szomjas vagy fáradt gyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek frusztráltak, és emiatt veszekedni kezdenek.
Unalom
A konfliktusok egy része sokszor egy teljesen banális ok miatt robban ki: a gyerekek unatkoznak, és némi izgalomra, stimulációra vágynak.
Megvan az a jelenet, amikor hosszú autóútra indultok, és az egyik gyereked elkezdi piszkálni, vagy idegesítően bámulni a másikat, miközben az arcába vigyorog?
Kapcsolódó cikkek
