A párkapcsolatot is ápolni kell
“Már maga a házasság is krízis. A házasságot követő időszak és a gyerekvárás időszaka sok szempontból felkészülést jelent magára a családdá válásra. Ennek ellenére az első gyerek születése – dráma.” Így fogalmazott Ranschburg Jenő a Pszinapszis előadásán, mely a Család és gyermek című tanulmánykötetben jelent meg, A családdá válás krízise címmel.
A pszichológus hosszan sorolja a dráma okait. Az elvárások hálóját, az anyává és apává válás nehézségeit, többször is a társadalom felelősségét hangsúlyozva. Hogy érték legyen szülőnek lenni, alakuljon több fórum anyák és apák számára, hogy egymás közt megbeszélhessék a felmerülő problémákat.
Komoly kapcsolatölő dolog ugyanis a bezártság. Ez pedig óhatatlanul bekövetkezik, amikor megszületik a kisbaba. És itt nemcsak a hat hét gyerekágyról van szó, hanem az első és második évről, amikor minden kimozdulás külön szervezést igényel. Ha pedig hamar jön a következő gyerek, könnyen úgy érezheti mind a nő, mind a férfi: lakatlan szigetre vetődtek, ahonnan csak S. O. S. jelzéseket lehet leadni.
A csendet vettem észre
Papp Julianna, a négyéves Hanna és a kétéves Dénes édesanyja úgy érzi, most kezdenek visszarázódni a rendes kerékvágásba.
– Teljesen mindegy, hogy mennyire felkészülten, tudatosan vágsz bele a gyerekprojektbe, a baba születése úgyis fenekestül felforgat mindent. Nekem ez a négy év kőkemény meló volt, most kezdem érezni, hogy mintha kicsit lazulnának a kötöttségek.
Hannánál, ahogy az lenni szokott, szinte beleőrültem az elvárások teljesítésébe. Százszázalékos anya, nő, háziasszony akartam lenni, törvényszerű volt a csalódás. Az újszülött Dénesnél már lazábban álltam a dolgokhoz, de akkor meg ott volt a dackorszak kellős közepén álló Hanna, így nem éreztem semmi könnyebbséget.
Papp Julianna, Hanna és Dénes
Én is beleestem abba a hibába, amibe szerintem minden nő. Észre se vettem a férjemet. Daráltam a napokat egymás után, szoptatás, pelenkacsere, játszótér, gyors ebéd, altatás, házimunka, séta, hiszti, büfi… az se tűnt fel, hogy mikor lépett be az ajtón a párom. Szerencsém van, hiszen Viktor nem esett kispapa-depresszióba, nem durcáskodott, hogy vele miért nem foglalkozom, csak némán várt, hogy mikor ülök oda mellé, és kérdezem, hogy vele mi történt.
Valójában a csend tűnt fel, ami belőle áradt. Ez se túl hamar, mert a gyerekek kellő zajjal voltak otthon, de mikor egyszer végre lerogytam mellé a kanapéra, láttam a szemén, hogy így nem mehet tovább. A mi esetünkben nem a szexi fehérnemű, még csak nem is közös wellnesshétvége segített, hanem a tudatos odafigyelés. Amikor nem érdekelt, hogy miért kap éppen hajba a két gyerek, vagy hogy nem eszik meg az ételt, amit eléjük tettem, netalán legörgetik merő játszásból az egész vécépapírtekercset… mi ugyanis beszélgettünk.
Semmi drámai téma, csak hogy mi történt veled, kivel találkoztál, mit beszéltetek. Napról napra érezni lehetett a változást. Kinyíltunk egymás felé, újra érezni lehetett köztünk a bizsergést, a vitáinkat is sokkal könnyebben megoldottuk. Az idő nekünk dolgozik, a gyerekek egyre jobban elvannak egymással, nem kell folyton a sarkukban lihegni, néha döbbenten vesszük észre, hogy már vagy tíz perce ülünk a tévé előtt teljes nyugalomban.
Nem beszélgettünk, nem szexeltünk
– Nagyon fiatalok voltunk, én éppen betöltöttem a húszat, amikor kiderült, kisbabát várok – meséli Kinga. – Mivel fülig szerelmesek voltunk egymásba, mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy összeházasodunk. Azonban nem sokáig tudtuk élvezni a kettesben eltöltött időt, hiszen hamarosan megszületett a kisfiunk, Benjamin. Utólag azt mondom, minden lehetséges hibát elkövettünk, amit csak lehet.
Megrémültem a hirtelen rám zúdult tengernyi feladattól és felelősségtől, és görcsösen, mindent tökéletesen akartam csinálni a baba körül. És azt vártam, Péter minden erejével támogasson ebben – és utólag már látom, hogy csak ebben. Beni szinte egész nap a cicimen lógott, ezért aztán az egyszerűség kedvéért volt, hogy fel sem öltöztem rendesen. A férjem, aki addig majd megőrült a melleim látványától, most ideges lett tőlük, hiszen szinte folyamatosan készenlétben tartottam őket – a kisfiam számára.
Közben a férjem igényei észrevétlenül háttérbe szorultak. Nem beszélgettünk, nem szexeltünk, nem jártunk sehova, én egyre jobban elhanyagoltam magam, ő egyre jobban befeszült, mindennaposak lettek köztünk a veszekedések. Odáig jutottunk, hogy egy szép napon összepakolta a legszükségesebb cuccait, és hazaköltözött a szüleihez.
Azt hittem, összedőlt körülöttem a világ. És ha mindez nem lett volna elég, ráadásul a védőnőm értesítette a gyámügyet, hogy az – egyébként sem túl sokat kereső – férjem elhagyott bennünket. Amikor a gyámügyes még a hűtőszekrényünkbe is bekukucskált, hogy vajon tudok-e enni adni a kisfiamnak, azt hittem, elsüllyedek, és úgy éreztem, meg tudnám fojtani a túlbuzgó védőnőnket egy kanál vízben.
– Utólag azonban elmondhatatlanul hálás vagyok neki ezért. Amikor ugyanis Péter megtudta, mi történt, úgy döntött, ad hármunknak még egy esélyt, és hazaköltözött. Én pedig, mintha egy hosszú rémálomból ébredtem volna: hirtelen megláttam magam kívülről, ahogy a kinyúlt pólómban hurcibálom fel-alá a lakásban az addigra szépen elkényeztetett kisfiunkat, és Péternek csak rövid, tőmondatos utasításokat adok, hogy indítsa be a fürdővizet, vagy hozza ide a popsitörlőt.
Szerencsére nem csak én vettem észre a hibáimat, Péter is rájött, mennyire csak a saját sérelmeivel volt elfoglalva. Elvárta volna, hogy ugyanolyan szexi és nyitott társa maradjak, mint voltam korábban, miközben tökéletesen ellátom a háztartást és a gyerekünket, és amikor azt látta, hogy ez nem megy, csak feszült lett és frusztrált, ahelyett, hogy megkérdezte volna, mi a baj, kicsim… De megtette most.
Heteken keresztül minden szabadidőnkben csak beszélgettünk – és veszekedtünk, vélt és valós sérelmeinket sorolgattuk, de lassan tisztult a kép, és már indulat nélkül tudtunk beszélni arról, ki mit szeretne a másiktól.
Azóta eltelt hat év, és a kislányunk, Kata születése már sokkal felkészültebben ért bennünket. Jobban odafigyelünk egymás igényeire, és ettől sokkal boldogabbak vagyunk mindannyian. Bár továbbra is tökéletes édesanyja szeretnék lenni a gyerekeimnek, de már nem görcsölök minden apróságon, és igenis figyelek arra, hogy ne csak anya, hanem nő is legyek egyszerre.
A nagyszülőknek köszönhetően kéthetente egyszer kettesben vacsorázunk a férjemmel, és évente egyszer el is utazunk valahova. Ezek már sokat lendítenek azon, hogy ne csak az anyát és az apát lássuk egymásban. Most már úgy látjuk: jól döntöttünk, hogy egymást választottuk, hogy összeházasodtunk, hogy gyerekeket vállaltunk. De ha annak idején a védőnő nem hívja ránk a gyámügyet, hát, nagyon mást gondolnék erről.
Csinos nőnek udvarolnak
– Az első időszakban az anyát annyira lefoglalja az újszülött, hogy szinte el is felejtkezik arról, hogy társa is van – mondja Bede Zsuzsa szexuálpszichológus.
– Ha nagyon boldog, és feloldódik az anyaságban, a kisbabájával testi-lelki kontaktusban, úgynevezett duálunióban van, s így egyszerűen csökken az igénye a másfajta együttlétre. Ha szorong, aggódik, már a terhesség alatt félti a babát, szintén háríthatja a partnere közelségét. Az első néhány hétben természetesen ennek minden létjogosultsága megvan, de vigyázni kell, nehogy úgy maradjunk. A hozzám forduló pároknál mindig rá szoktam kérdezni, vajon mennyire, és mindketten akarták-e a babát.
A váratlan gyermekáldás éppúgy megnehezítheti az első időszakot, mint az, ha évekig küzdöttek érte. Mindkét esetben az a legfontosabb, hogy párként működjenek továbbra is. Közhely, mégsem tudok ennél alapvetőbb tanácsot adni: nem szabad hagyni, hogy a szülői szerep ránőjön a férfi-nő szerepre, és elnyomja azt. Ezért egyrészt osszák meg a baba körüli tennivalókat: a férfi akarja és a nő engedje ezt, hiszen ez adja meg a frissen kialakuló család egységét, és igenis, az anya az első pár hónap után figyeljen oda, hogy csinos és vonzó legyen, a férfi pedig udvaroljon neki.
Nagyon jó, ha sikerül időnként kettesben elmenni moziba, sétálni, vagy csak beülni egy kávéra. Ehhez persze kell segítség, de párórás felügyeletre még a szomszéd nénit is meg lehet kérni, csak akarni kell.
Ezeket is olvasd el párkapcsolat témában:
- Figyelj a kapcsolatodra a baba születése után is!
- Jut-e idő egymásra? – Kisgyerekesek a párkapcsolatról
- A férfi, akiből apa lesz
Kapcsolódó cikkek
