Dilemmák
Árpi hatéves lesz júniusban. Mozgékony, élénk gyerek, keménykötésű, fáradhatatlan, amolyan izomgombóc. Édesanyja ezért eredetileg testnevelés tagozatos osztályba szerette volna beíratni, de oda nem vették fel.
A nevelési tanácsadóban elvégzett tesztben az eredménye jócskán elmaradt a többi leendő iskolás átlagától, de a fejlesztő pedagógusok véleménye szerint azért megfelel a korosztályi követelményeknek. Az oviban jól érzi magát, de szívesen menne iskolába is. Anyja attól fél, hogy kudarcok érik, ha gyengébb a teljesítménye a többiekétől, de attól is tart, hogy “túlkoros”, fékezhetetlen lesz az osztálytársai között, ha várnak még egy évet. Mi a jobb, ha megy, vagy ha marad?
Mónika csak ősszel lesz hatéves, de színes kis egyéniség, okos, érdeklődő, ovis balettra jár, így az édesanyja iskolába szeretné adni már az idén. Az óvónők viszont lebeszélik erről, mondván, kár erőltetni, “hadd legyen annyival is hosszabb gyermekkora”. Kinek van igaza, mikor tesz jobbat a gyermekének a szülő?
A szakember szemével
Az iskolaérettség megítélésének szempontjait dr. Pusztai Éva, a tanulasmodszertan.hu trénere sorolja. A gyermek fizikai alkalmasságát jelzi a megfelelő testi fejlettség elérése (kb. 110 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly), ha lezajlott az ebben a korban esedékes alakváltozás (eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, a test megnyúlik, karcsúbb lesz), ha megkezdődik a fogváltás, a tejfogak helyén megjelennek a maradandó fogak, a jó fizikai erőnlét, és a jobb illetve balkezesség egyértelmű felismerhetősége.
A pszichés alkalmasságra utal, ha a gyermek várja az iskolát, készül rá, ez játékaiban is megjelenik, a rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe, tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival, megtalálja a helyét a közösségben, tud beilleszkedni a csoportba, képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására.
Az iskolaérett gyermeket tartósan, tíz-tizenöt percig leköti a rajzolás, a feladatlap kitöltése, a színezés, nem okoz problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása, nincs beszédhibája, ki tudja magát szóban fejezni, “barátságban” van a ceruzával, színez, rajzol (a rajzolás ténye a fontos, nem a minőség), eligazodik az 1-10 számok között, ismeri és helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát.
Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejlődés során maguktól megjelennek. Egy egészséges, megfelelően inger gazdag, a gyermekre figyelő környezetben az “átlagos” gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Ebben az életkorban azonban még nagyok az egyéni eltérések, jelentősek a gyermekek közötti különbségek.
Meghosszabbított gyermekkor?
A legfontosabb a testi és pszichés alkalmasság, a többi ismeretet a gyermek gyorsan megtanulja. Az a tapasztalat, hogy sokkal több baj származik a korai iskolába menetelből, mint azokból a ritka esetekből, ha “feleslegesen” maradt még egy évet a kisgyerek az óvodában. Bármennyire “okos” a gyerek, ha a szociális érettsége nem megfelelő, pl. nincs feladattudata, nem képes végigülni és figyelni a tanórákat, a feladatok megoldása közben elkalandozik, játszani kezd stb. könnyen csalódásba fordul a lelkes iskolakezdet.
Egy év alatt épp ezek a dolgok szoktak “beérni”. Legyenek türelmesek, annál inkább, mert a hazai óvodák összességében sokkal inkább a gyerekekre szabottak, mint az iskolák (tisztelet a kivételnek) – jegyezte meg a tanulástréner. Véleménye szerint sok igazság van abban is, hogy manapság az “igazi” gyermekkor véget ér az iskolába lépéssel.
A törvény csak keretet ad
A tankötelezettségről szóló jogszabály szerint: a gyerek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, tanköteles lesz, legkésőbb az azt követő esztendőben megtörténik a beiskolázása. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy évig az óvodában részesül ellátásban.
Ha a gyermek az iskolai fejlettséget korábban eléri, minthogy betöltené a 6 évet, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy előbb megkezdje a sulit.
A beiskolázás kezdetéről alapesetben az óvodavezető dönt. Ha tehát a gyerek betölti a 6. évét, a vezetőnek döntenie kell, hogy megy a gyerek iskolába vagy egy évet még marad. Ha az utóbbi mellett dönt, majd 1 év múlva még mindig nem látja érettnek az ovist a sulira, szakértői bizottság véleményét kell kérnie.
Amennyiben a gyermek nem járt óvodába, a döntést a nevelési tanácsadó véleménye alapján kell meghozni. A sajátos nevelési igényű gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményét is be kell szereznie az iskola igazgatójának a döntését megelőzően. “Sajátos nevelési igényű az a gyermek, akit szakértői bizottság fogyatékosnak, halmozottan fogyatékosnak, illetve pszichés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottnak minősít.”(Forrás: magyarország.hu)
Érett már az iskolára?
A szülő, ha nem ért egyet az óvodavezető döntésével, megfellebbezheti azt, kérhet iskolaérettségi vizsgálatot. A szakértői eredmény alapján végül az iskolaigazgató dönt a beiskolázásról.
Koraszülött, fejletlen, betegeskedő, fáradékony gyerekek esetében mindenképpen tanácsos egy évvel későbbre tenni az iskolakezdést. A köztudatba úgy került be, illetve az elterjedt a szóhasználat arra utal, mintha ezek a gyerekek “évvesztesek” lennének. Épp ellenkezőleg: inkább nyernek egy évet, ami alatt valóban elérhetik a testi – lelki – szociális iskolaérettség optimális fokát. Ha nem eleve hátránnyal indul, akkor később is sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat, és nagyon fontos, hogy nem “gyűjt be” magának nehezen leküzdhető gátlásokat, sebeket.
Aki túl korán, éretlenül került az iskolába, a tapasztalatok szerint nem éri utol társait, végig saját értelmi képességei alatt teljesít.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
