Gyerek

Mi legyen az oviszsákban?

Hogyan állítsuk össze leendő kiscsoportosunk oviszsákjának tartalmát, hogy ne legyen semmi, ami felesleges, de legyen minden, ami szükséges? Íme, egy kiindulási lista, amit 9 év tapasztalata alapján állítottam össze.

Rajzolás az oviban

Még élénken emlékszem, amikor először léptem át az óvoda küszöbét a Nagyfiúval. Ő kicsit félve, de azért büszkén lépegetett, én inkább roskadozva araszoltam mellette attól a rengeteg cucctól, amit feltétlenül fontosnak tartottam bevinni a közintézménybe, s amik nélkül – véleményem szerint – az első fél órát se élte volna túl az én szemem fénye.

A holmik háromnegyed része azután délután ott várt az óvodai szekrényben, és a dadus kedvesen mosolyogva mondta: nyugodtan vigyem őket haza, nincs szükség ennyi mindenre… Én kicsit szégyenkezve gyömöszöltem vissza a zsákba a 6 pólót, a 2-2 hosszú és rövid nadrágot, a váltás jégeralsót, a hosszú ujjú felsőket, a sapkát és pótsapkát, a pulcsikat és esőkabátot, valamint a két váltás pótágyneműt és párnát.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, immár a harmadik gyerekem is elballagott az óvodából, és nekem volt időm kitapasztalni, melyek a legfontosabb és legpraktikusabb ruhák/felszerelések az óvodában.

Hogyan állítsuk össze leendő kiscsoportosunk oviszsákjának tartalmát, hogy ne legyen semmi, ami felesleges, de legyen minden, ami szükséges? Íme, egy kiindulási lista, amit 9 év tapasztalata alapján állítottam össze a szerintem legfontosabb felszerelésekről. (Természetesen minden óvoda más, de alapnak megteszi, hogy ne málhás szamárként érkezzünk első nap az intézménybe.)

A legfontosabb megfigyeléseim közé tartozik, hogy a legtöbb közintézményben szinte állandóan meleg van – legyen bármilyen évszak – az átlaghőmérséklet nem esik 24-25 fok alá, emellé párosul a csoportszobák kis légtere és zsúfoltsága, szóval fázni nem nagyon lehet.

Az oviba választott ruha jó minőségű, strapabíró legyen, és ne feltétlenül a legkedvesebb, legszeretettebb darab, mert bizony megesik, hogy akár egy nap alatt felismerhetetlenné válik.

Benti ruházat esetén nekünk a következők váltak be

Fiúknál

– térdnadrág (gumis vagy gombos gumival állítható derekú, cipzár nélkül)

– ha fázós a gyerek, akkor harisnya helyett (csak a gond van vele, nehéz fel- és levenni is, nagyon tapad, nem nyúlik, szóval nekünk nem vált be) jégeralsó (nagyon jópofa, színes, mintás darabok kaphatók vékony pamutból)

– rövid ujjú póló (gomb, cipzár nélkül – nem akad be sehova)

– szandál (én a bokafogós, döntött sarkú szandálra esküszöm, nem mindenkinek van ilyenre szüksége, de egy bokát fogó darabbal biztosan nem nyúlunk mellé, és a szandál kellően szellőzik, ellentétben a többi lábbelivel (tapasztalatból mondom)

Lányoknál

– szoknya/ruha (bebújós, a hátul cipzáros/gombos megoldás nem jó), leggings (harisnya helyett), térdnadrág (hasonló paraméterekkel, mint a fiúknál)

– rövid ujjú póló (gomb, cipzár nélkül – nem akad be sehova)

– lábbeli: lásd fiús szakasz

– pótruha mindenből! Felső ruházatból elég 1-2 plusz darab, de alsóneműből az első hetekben biztos, hogy több kell (zokni, bugyi és ha hord a gyermek atlétát, akkor abból is, mert baleset esetén minden olyan lesz).

A kültéri ruházat megválasztásánál minden gyerekemnél számomra a praktikum volt a legfontosabb. Mindig legyen külön udvari ruha, mert nagyon kellemetlen homokos pólóban, nadrágban aludni (hacsak nem cserélnek pizsamára, de ilyen nagyon kevés oviban van).

Fiúknál/lányoknál (tavasz, nyár, napsütés)

– rövid nadrág/cicanadrág/leggings (a szoknya önmagában nem jó választás. Nagylányom is hamar belátta, hogy nekem volt igazam, amikor azt mondtam: nem lesz kellemes élmény szoknyában homokozni.)

– póló (legyen tartalékban – a legjobb egy cipzáros vagy bebújós – pulóver is az oviszsákban, hátha hűvösre fordul az idő)

– lábbeli: itt már nem kell ragaszkodni a bokafogós szandálhoz, bármi jó, amit a gyerek könnyen, önállóan fel tud venni és kényelmes a számára, és persze az időjárásnak megfelelő.

Fiúknál/lányoknál (ősz-tél, hideg, eső, hó)

Mindennél fontosabb, hogy az esős időszakban minden ruha vízálló legyen, amennyire csak lehetséges.

– gumis derekú hosszú nadrág, késő őszre (pamuttal) bélelt változat, télre vízálló sínadrág – a legjobb, ha alul gumis szárú a nadrág, mert így tuti nem lép rá a gyerek, nem foszlik el az alja és az se baj, ha egy kicsit nagyobb a pont passzoló méretnél (amúgy is hamar belenő)

– (cipzáros vagy bebújós) pulóver – hosszú ujjú felsőre nincs szükség, mert nem cserélik le a rövid ujjú pólót, arra veszik a pulóvert (inkább ez utóbbi legyen jó meleg, ha fázósabb a gyerekünk)

– (cipzáros) vízálló őszi/téli kabát

– vízálló cipő/bakancs/csizma

– fülvédős, meleg sapka

– sál

– kabátba rögzített vízálló egyujjas kesztyű (késő őszre pamut kesztyű, az lehet ötujjas is, ha már van olyan ügyes, hogy fel tudja venni egyedül)

– (overál vagy kétrészes síruha? Ez a kérdés mindig felmerül óvodai körökben. Általában a kétrészes változatot részesítik előnyben a gondozók, mert a kabátot csak a legvégén veszik fel a gyerekek, és így nem izzadnak bele annyira a meleg ruhába, amíg arra várnak, hogy elkészüljenek a többiek is, mintha overálban ücsörögnének ott.)

Egyéb felszerelés

Óvodai tornaórára

– gumitalpú (lehetőség szerint világos színű, mert az nem fogja összekenni a padlót), tépőzáras vagy bebújós (vászon) sportcipő

– rövid nadrág

– póló

– tornazsák

Ágynemű

Óvodai előírás szerinti paplan- és párnahuzat, lepedő (van, ahol kell takaró és párna is) – jellel ellátva (én egy idő után meguntam a jelek varrogatását, textilfilccel könnyebb a dolog).

Oviszsák

Többféle változat létezik: akasztós (zsebes és cipzáros, mint a ruhavédő tasakok), van, ahol elég egy szimpla füles zsák. Igyekezzünk tartós anyagból varrt darabot választani és mindenképpen legyen rajta jól látható helyen a gyerek jele!

Fogkefe, hajkefe/fésű

– minden legyen jellel ellátva (tisztasági felszerelést elvileg már nem kell vinni, ezt előzőleg érdemes megérdeklődni)

– hajgumi, hajcsat, hajpánt – fogyóeszköz, erre érdemes felkészülni lelkileg és fizikailag is (mindig legyen tartalék)

Kiscsoportban általánosan elfogadott eljárás, hogy minden felszerelést, ruhát ellátunk a gyerek jelével. Ez nagyon fontos, hogy megismerje, felismerje a saját tulajdonát, illetve, hogy mások is felismerjék, hogy az nem az övék. (És itt nemcsak a többi gyerekre gondolok.) Nem árt, ha készülünk valami alvós társsal is, mert könnyebben veszik a bent alvással járó akadályokat a gyerekek, ha van egy kedves ismerős mellettük.

Hosszúnak tűnhet a lista, de hamar bele lehet jönni az óvodai életbe, és akkor már menni fog, mint a karikacsapás. Jó óvodakezdést mindenkinek!

A szerző további írásai: a A Mom with five blogban, családi magazinban és a Facebookon

Kapcsolódó cikkek: