Hogy lehet ezen változtatni? Szakember segítségével jártuk körbe az elhízás témakört.
Ha egy gyermek hosszához viszonyított testsúlya 97-es percentilis érték felett van, illetve, ha az elvárható átlagtól 15 százaléknál nagyobb, akkor túlsúlyosságról beszélünk.
Az elhízás kialakulásában több tényező játszik szerepet – magyarázza dr. Kovács Tibor a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet orvosigazgatója, csecsemő- és gyermekgyógyász.
E tényezők:
1. A zsírsejtek számának és azok zsírtartalmának növekedése
Előbbi az első életév és a serdülőkor előtt jellemző, míg a zsírtartalom növekedése inkább a felnőtt korra jellemző. A zsírsejtekben tárolt zsír mennyisége a kalória-bevitel és felhasználás egyensúlyának a függvénye, amelyet idegi-, hormonális- és lelki tényezők egyaránt befolyásolnak.
2. Genetikai tényezők
Közismert, hogy vannak elhízásra hajlamos egyének, illetve, hogy családokban a túlsúlyosság halmozottan fordulhat elő. Ennek nemcsak a hasonló táplálkozási szokások képezik az alapját, hanem öröklődő hajlam is.
3. Környezeti tényezők
A környezeti tényezők legfontosabb alkotói a helytelen táplálkozási szokások és a mozgásszegény életmód. A kövérség miatt a gyermek mozgásszegénysége tovább fokozódik, társainak negatív megjegyzései pedig arra sarkallhatják, hogy feszültségét további evéssel vezesse le. Így aztán belekerül egy olyan ördögi körbe, ahonnan nagyon nehezen hozható ki.
A kövérség számos további krónikus megbetegedés alapját képezi, mint például szív-érrendszeri megbetegedések, magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, mozgásszervi betegségek, gombás bőrbetegségek. Ezek döntő többsége alattomosan, komoly jelző tünetek nélkül alakulnak ki, viszont meglétük egy életen át tartó gyógyszeres kezelést igényel, és az életminőség csökkenését vonják maguk után. Éppen ezért nem lehet elégszer és elég helyen kihangsúlyozni a túlsúlyosság elleni teendőket.
Az elhízással járó kórállapotokat két nagy csoportba oszthatjuk. Az első csoportban betegség nem mutatható ki a háttérben, és a tünetekért elsősorban a környezeti és genetikai tényezők a felelősek. Az elhízások másik nagycsoportjában a háttérben hormonális tényezők, illetve a fokozott étvágyat okozó hatások következtében kialakuló problémák igazolhatók.
I.
A terhességi korhoz viszonyítva nagy súlyú újszülött
Nagy súlyú újszülöttről beszélünk, ha a baba születési súlya a terhességi korának és nemének megfelelő 90 percentilis értéknél nagyobb (100 azonos korú baba közül súlya alapján az első tízben van). A cukorbetegségben szenvedő édesanyák újszülöttjei többnyire nagy súlyúak.
A baba születési súlya 4000 g körüli illetve nagyobb. Kifejezetten duci, jelentős zsírpárnákkal rendelkezik. A fej relatíve kisebb, bőre pirospozsgás, nyálkahártyái kissé szederjes színűek. Gyakran erőteljesebb szőr figyelhető meg a fülcimpákon, vállakon és felkarokon. Testhossza is meghaladja a normál súlyú babákét.
Funkcionális jellemzői általában a terhességi kornak megfelelőek, de viselkedésében időnként fokozott ingerlékenység, vagy éppen ellenkezőleg, bágyadtság előfordulhat.
(A cukorbeteg édesanyák újszülöttjeinek gyakran alacsony a vércukorszintjük a születés utáni első órákban. Ugyancsak alacsony lehet a vérük kalciumszintje is. Gyakori a kifejezettebb sárgaság, és vérük is sűrűbb lehet az átlagnál. Az esetek 50%-ban szívük megnagyobbodott. Nagyobb eséllyel szenvednek el születési sérülést, és 3-4-szer gyakoribb a fejlődési rendellenességek előfordulása a körükben.)
Ok: A baba szervezetében a magzati korban fokozottabb az inzulin termelődés, és ennek a hatása a nagyobb testméret.
A testméretek a későbbiekben többnyire a korátlaghoz hasonlóvá válnak, a születés után közvetlenül fellépő problémák orvoslása már megtörténik az újszülött osztályon.
Túlzott súlygyarapodás az első hónapokban
Az újszülött, csecsemő súlygyarapodása jóval az átlag feletti, nem ritka, hogy a heti gyarapodási ütemük az átlagos (150-200g/hét) közel duplája. Ezek a babák jóval nyűgösebbek lehetnek, hiszen hasfájásra, refluxra hajlamosít a túletetés. Mozgásfejlődésük is lassabb lehet, hiszen egy nagyobb tömegű testet nehezebb mozgatniuk, több idő kell míg izomzatuk hozzáerősödik testük mozgatásához. Nehezebben tartják meg fejüket, ezért nem szeretnek hason lenni. Amennyiben a szülők nem figyelnek a váltott testhelyzetekben történő altatásra, akkor koponyájuk lapossá válhat a matracuk nyomása miatt.
A túlzott súlygyarapodás hátterében leginkább a túletetés szerepel, de a családi hajlam, illetve testalkat is tükröződhet már ebben az életkorban.
Amennyiben a baba nem nyűgösebb, nem hasfájós, akkor nincs különösebb teendő, legfeljebb a váltott testhelyzetekre érdemes figyelni. Célszerű a picit időnként a türelme erejéig hasra fektetni, hogy megtanulja megtartani a fejét ebben a pozícióban, hiszen kúszásának ez lesz az egyik alapja. Amennyiben a baba hasfájósabb, akkor az ideális adagok beállítása a cél. Önmagában attól nem kell kétségbeesni, ha egy baba nagyobb súlygyarapodást produkál, esetleg ducivá válik. Fokozottan kell ellenőrizni a mozgásfejlődését, azt pedig lehet segíteni.
Általában ezeknek a csecsemőknek fél éves koruk után a gyarapodási ütemük a fokozottabb mozgásaktivitás miatt többnyire lelassul, és az intenzív hossznövekedés mellett testalkatuk is arányosodik.
Egyszerű elhízás
Bármelyik életkorban előfordulhat, de a legjellemzőbb a serdülőkor kezdetén bekövetkező elhízás. Az elhízás egyenletes a különböző testtájakon. Ezeknek a gyerekeknek a növekedési ütemük nagyobb, családtagjaik is általában túlsúlyosak. Az intenzív testméret-gyarapodás miatt a bőrön (főként a deréktájon, combokon, farpofákon és a mellek környékén szederjes színű striák jelennek meg. Lányoknál a korátlagnál hamarabb jelentkezik a menstruáció. Fiúk esetében a szeméremtáj és az alhas zsírpárnái miatt látszólag a nemi szervek kisebb mérete okozhat aggodalmat. A vérnyomásértékek magasabbak lehetnek a korátlaghoz képest.
Az elhízás hátterében öröklött hajlam, helytelen táplálkozási szokások (nem megfelelő mennyiségű és minőségű ételek, italok fogyasztása, nassolás), mozgásszegény életmód, majd ezek negatív egymásra hatása, valamint szorongás, konfliktushelyetek feszültségoldása, önjutalmazásra használt túlzott étkezések, mint a magatartászavar egyik megjelenési formája szerepelnek.
Csak akkor lehet sikeres az elhízás kezelése, ha a gyermek elfogadja annak szükségességét, és tenni is akar érte. Amennyiben sikerül ezt elérni, akkor állítsunk fel olyan apró célkitűzéseket, melyeket a gyermek teljesíteni tud. Az elhízás elleni küzdelmet több támadáspontból kell folytatni.
1. A helyes táplálkozási szokások kialakítása és fenntartása.
Az első és legfontosabb lépés, hogy a család táplálkozási szokásait is a cél érdekébe állítsuk. Mivel ezekben a családokban egyébként is megvan a hajlam az elhízásra, ezért nem is szokott hátrány lenni, ha minden családtagra kiterjesztjük a helyes étkezési szokásokat. Nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy a számára megszokott és kellemes táplálkozási szokásokról egyik pillanatról a másikra mondjon le, de úgy különösen nem, ha a család többi tagja ebben nem partner. Gondoljuk csak végig, hogy mennyire lesz a gyermek felé hiteles és követhető az egészséges táplálkozási magatartás, ha azt látja maga körül a szűk családi körben, hogy a családtagok degeszre eszik magukat az előle eltiltott ételekből, majd kedvükre nassolnak az étkezések között.
Az elhízás elleni harc első körében azt kell eldönteni, hogy mi a kívánatos cél. Ha egy gyermek testmagassága még növekszik, akkor elég lehet a testsúly állásának az elérése, vagy a növekedéshez képest kisebb mértékű növekedése. Erre elsősorban mérsékelt elhízások esetén van lehetőség.
Amennyiben nagyfokú elhízással állunk szemben, akkor a testsúlycsökkenés is szükségessé válhat. A fogyókúra azonban mindig szakember felügyelete mellett, az általa meghatározott szempontok szerint történjen. Meg kell határozni a gyermek számára a napi elfogyasztható kalóriamennyiséget, és ahhoz ragaszkodni kell.
Mind a szülőknek, mind a nagyobb gyermekeknek meg kell tanulniuk a kalóriatáblázatok használatát, és célszerű az elfogyasztott mennyiségeket feljegyezni. Erre az esetek döntő többségében szükség van, mert így teszi ellenőrizhetővé a fogyókúrát. Ha nagyon problémásnak érzi a napló vezetését a gyermek, akkor a fogyókúra kezdetén engedélyezhető egy kis könnyítés. Próbálja meg az étrendből kiiktatni a zsíros ételeket, és vegyük el tőle az extra kalória-bevitel (nassolás, édesség, cukros üdítők fogyasztása) lehetőségét.
Emellett a gyermek kezdjen el intenzíven mozogni, és egyen a megszokott mennyiségeknél 10-15%-kal kevesebbet. Ha emellett elérjük az egyenletes testsúlycsökkenést (0,5-1 kg/hét), akkor mentesül a család a kalóriaszámolás alól. Természetesen kisebb gyermekek esetén megelégszünk a testsúly tartós állásával is. Amennyiben a kalóriaszámolás nélkül nincs eredmény, akkor azt alkalmazni kell. Persze ennek is csak akkor van értelme, ha a feljegyzett kalóriamennyiség valóban megegyezik az elfogyasztottal. Nagyon lényeges, hogy az italokban bevitt kalória éppúgy legyen hozzáadva a napi mennyiségekhez, mint az esetlegesen elfogyasztott édességeké. Érdemes megbeszélni a gyermekorvossal, hogy kontrollálja a gyermek súlyának alakulását a rendelőjében. Ennek több haszna is van.
Először is nagyon jótékony tud lenni egy családon kívüli, enyhe nyomást gyakorló személy. Biztatja, segíti, támogatja a fogyni kívánó gyermeket, és a rendszeres találkozásnak megvan az az előnye is, hogy az esetleges sikertelenség okát átbeszéljék, módosítsanak a fogyókúra mikéntjén. Ráadásul mindig ugyanazon a mérlegen követjük a gyermek súlyát, objektív képet kapunk az eredményességről. A dicséret, elismerés pedig további lendületet ad a gyermeknek.
2. Rendszeres testmozgás
Ennek hiányában nem várható el sikeres testsúlykontroll. Nagyon fontos azt megértetni a gyermekkel, hogy a rendszeres és kellő intenzitású mozgás révén megszabadul a felesleges tartalékaitól, amennyiben betartja az előírt kalória-bevitelt. Az első időszak persze nem egyszerű. Be kell iktatni a gyermeknek a megszokott napirendjébe egy olyan programot, ami tőle idegen, és ráadásul nem is kellemes a testsúlytöbblet miatt.
Segítsünk neki felépíteni egy könnyen betartható, fokozatosan növekvő terhelést. Amennyiben sikerül a mozgást a napi rutin részévé tenni, akkor 1-2 hét elteltével már nem is érzi olyan nagy tehernek. Az pedig, hogy a fizikai terhelés elvégzése napról napra könnyebben megy számára, mindenképpen pozitív megerősítésként hat rá. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a mozgás révén oldani tudja a megváltozott életmód által okozott kezdeti belső feszültséget.
3. Lelki támogatás
Nagyon fontos, hogy biztassuk a fogyni kívánó gyermeket, az esetleges kezdeti nehézségeken próbáljuk átsegíteni. Ha érzi a gyermek, hogy a nógatásunk segítőszándékunkat tükrözi, akkor nem piszkálódásnak veszi, ha ellenőrizzük a fogyókúráját. Arra kell rávenni minden fogyni kívánó gyermeket, hogy addig tartson ki feltétlenül a hite, amíg az első pár kilótól megszabadul. Ezt követően ugyanis a fogyása szemmel láthatóvá válik, és környezetétől, társaitól annyi pozitív visszajelzést fog kapni, hogy lényegesen könnyebben folytatja a fogyást. Lányoknak a fiúk, fiúknak a lányok elismerő megjegyzései után szinte már nincs is szükségük külső támogatásra. Fontos, hogy a szülők tapintatosan próbálják kideríteni az esetlegesen az elhízás háttérében meghúzódó szorongás, konfliktus okát, és segítsék ezeket feloldani a gyermekben, ha kell, akkor pszichológusi közreműködéssel.
4. Kontroll
Ahogy az eddigiekből is kiderült nem lehet sikeres és biztonságos a fogyókúra a szakember kontrollja nélkül. A korábban felsoroltakon túl nem ritkán arra is ügyelni kell, hogy a fogyókúrázó gyermek nehogy túlzásokba essék. Egy fejlődő szervezetet nem szabad túlzottan megterhelő fogyásnak kitenni, a megfelelő összetételű és minőségű táplálkozástól fogyókúra alatt sem lehet eltekinteni. Nem jó, ha a gyermek a megtanult testsúlykontrollját akár az általa helytelenül megállapított célig, akár a sikerességből adódó túlzott önbizalom miatt a kívánatosnál tovább viszi.
Meg kell értenie, hogy a fogyását a szervezete egy stressz-reakcióként fogja megélni. A kevesebb energia-bevitel miatt csökkenni fog a súlya, de, ha a kívánt testsúly elérését követően túlzott mértékben emeli a napi kalóriaszintjét, vagy testmozgását nem folytatja a kellő intenzitással, akkor a szervezete gyorsan visszaraktározza a felesleget, “nehogy megint ínséges idők jöjjenek”. A kemény munkával elvesztett kilók, pedig könnyen visszapótlódnak, és kudarcélményt okoznak. Ráadásul a gyermek belekerül az állandó fogyókúrára késztetés ördögi körébe.
II.
Csökkent pajzsmirigyfunkció
Veleszületett csökkent pajzsmirigyfunkció esetén feltűnő lehet az újszülött elhúzódó sárgasága. A baba nehezen etethető, lusta, nem mutat érdeklődést a környezete iránt. Nyelve megnagyobbodott, ezért légzése hangosabb lehet. Feltűnően sokat alszik, gyakran kínozza őt székrekedés. A has elődomborodó, többnyire köldöksérv is látszik. A növekedés leáll, a végtagok rövidek, az arc kerek, püffedt.
A szerzett pajzsmirigyfunkció csökkenés főleg serdülőkorban és lányoknál szokott előfordulni. Kezdetben a pajzsmirigy duzzanata tűnhet fel, de a hormonhiány jelei kevésbé észlelhetők.
A tüneteket a pajzsmirigy hormontermelésének hiánya, vagy a pajzsmirigyhormonokra való szöveti érzéketlenség okozza. A hormontermelés hiányának hátterében lehet a pajzsmirigyfunkciót serkentő hormon hiánya, a pajzsmirigy fejlődési rendellenessége, jódhiány, a pajzsmirigy hormontermelő képességének zavara, autoimmun betegség, gyógyszer mellékhatás, esetleg sugárterápia mellékhatása, vagy a sejtek érzéketlensége a pajzsmirigy-hormonra.
A kivizsgálás során igazolt kiváltó ok alapján lehet a kezelést megtervezni.
Metabolikus X-szindróma
Túlsúlyosság, magasabb vérnyomás, magas éhezési vércukorszint, csökkent szőlőcukor tolerancia, magas vérzsír szintek, “a jó koleszterin” vérszintjének csökkenése jellemzi ezt a tünetegyüttest.
Kialakulásában öröklött és környezeti tényezők egyaránt szerepelnek. Az alacsony születési súly, majd az első életévekben bekövetkező rohamos súlygyarapodást hajlamosító tényezőnek tekintik. Kimutatták a betegséget megelőzően az éhezéskor fokozott inzulinszintet is.
A metabolikus X-szindróma az elhízás következtében kialakuló tünetegyüttes, mely a felnőtt korra jelentősen megnöveli olyan krónikus megbetegedések kockázatát, mint a cukorbetegség, magas vérnyomásbetegség, szív-érrendszeri betegségek. Mivel ezek klasszikus értelemben nem gyógyítható betegségek, csak gyógyszeres kezeléssel egyensúlyban tarthatók, ezért kiemelten fontos, hogy már gyermekkorban törekedjünk a megelőzésükre.
Központi idegrendszeri eredetű elhízás
Jóval ritkább a korábban tárgyalt kórképeknél. Agyhártya- vagy agyvelőgyulladáson átesett gyermekek fokozott étvágy melletti elhízása, mely az agy éhség és/vagy jóllakottsági központjának korábbi károsodása miatt következik be.
Fontos a megfelelő kalória-bevitel és a fizikai aktivitás egyensúlyának megteremtése.
Fröhlich-szindróma
Szintén ritka állapot. Az elhízás, a fejletlenebb külső nemi szervek és a növekedésbeli elmaradás tünetegyüttese, mely hátterében központi idegrendszeri daganat áll.
Cushing-szindróma
Jellegzetes külső jegyei vannak ennek a betegségnek: a fejre és törzsre lokalizálódó elhízás, a végtagok vékonynak tűnnek az előbbiek mellett. Az arc kerek, úgynevezett holdvilágarc. Nyakon is nagytömegű zsírpárnák rakódnak le. A törzsön jellegzetes vörös színű striák láthatók. A testmagasság növekedése lassúbb, a bőrön akne, fokozott szőrnövekedés fordulhat elő.
A mellékvesekéreg túlműködése miatt emelkedett mellékvesekéreg-hormon szint okozza. A túlműködés oka lehet hormonális szabályozási zavar, az agyalapi mirigy jóindulatú hormontermelő daganata, vagy a mellékvesék daganata (jó- vagy rosszindulatú).
Komplex kivizsgálás adja meg a pontos kiváltó okot és a diagnózist, valamint a terápiás teendőket.
Kapcsolódó cikkeink:
- A túlsúlytól már az óvodásoknak is magas lehet a vérnyomása
- Minden harmadik hat-kilencéves európai gyerek túlsúlyos vagy elhízott
- Az elhízott nők gyermekei nagyobb eséllyel lesznek elhízottak
Forrás: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
Kapcsolódó cikkek
