Milyen okai lehetnek annak, hogy a gyerekek felnőve nem osztják meg a problémáikat a szüleikkel, nem bíznak meg bennük?
Szégyelli magát
Előfordul, hogy a felnőtt gyerekek azért nem bíznak meg a szüleikben, mert szégyent hordoznak a megosztani kívánt problémákkal kapcsolatban. Egyszerűen azért, mert úgy érezheti kudarcot vallott. Ez azt eredményezheti, hogy inkább visszahúzódjanak és olyanoknál keressenek támogatást, akik jobban megértik őket.Mi állhat e mögött? A teljesség igénye nélkül: lehetséges, hogy a szülők mindig is túl nagy elvárásokat támasztottak a gyerekeik iránt, csak a tökéletes volt elfogadható (például az iskolai jegyeikben), a kudarcot nem tűrték, a nehézségek kezelésében nem támogatták a gyerekeiket. Talán mert nekik sem ment.
Gyakran nem kívánt válaszokat adsz
Néhány felnőtt gyermek abbahagyja a szüleivel való bizalmaskodást, miután a válaszok ismétlődő mintázata miatt rosszabbul érzi magát, mint ha nem mondott volna semmit. Például, amikor a szülő kéretlen tanácsot ad, amikor csak megerősítésre van szükség, kigúnyolja a felnőtt gyermeket, lekicsinyli a fájdalmát, megbélyegzi vagy elítéli. Különösen így van ez, ha ez a mintázat az egész gyerekkora jellemző volt (ugyan, katona dolog, stb.), ha soha nem vette elég komolyan a szülő a gyerek problémáját.
A szülő a gyermeke problémáira a saját elfoglaltságával és a saját problémáival válaszol
Ha mindig úgy reagálsz a gyerek problémáira, hogy most nem érsz rá, fáradt vagy, akkor ne csodálkozz, hogy amint kamaszodni kezd, vagy felnőtt lesz, nem hozzád fordul, ha bajban van. Ráadásul, ha a szülő szorongással reagál a gyerek problémáira, akkor egy csapásra a gyerek (bármilyen életkorú) úgy érezheti, hogy ő válik a felnőtté a szülő-gyerek kapcsolatban, azaz megfordulnak a szerepek. Egy ilyen helyzetből a gyerek úgy távozik, hogy egyszerre érzi magát rosszul a szülő szorongása miatt és közben támogatást sem kapott, sőt, inkább ő támogatta a szülőt. Azaz a megélése az, hogy egy problémával fordult a szülőhöz, támogatást azonban nem kapott, sőt még a végén neki lesz lelkiismeret-furdalása, hogy zavarni merte a szülőt.
A szülők hátsó szándékkal közelítik meg gyermekük fájdalmát
Vannak szülők, akik azzal idegenítik el felnőtt gyermekeiket, hogy a fájdalomra, nehézségekre olyan tanácsokkal válaszolnak, amelyek a szülő igényeit szolgálják, ahelyett, hogy a gyermek szükségleteivel foglalkoznának.Gondoljunk egy felnőtt gyermekre, aki elégedetlen a munkahelyével. A szülő megragadhatja az alkalmat, hogy arra bátorítsa a gyermeket, hogy váltson olyan területre, amelyben a szülő szívesebben látná, ahelyett, hogy a gyermek fájdalmával foglalkozna. Ezek a hátsó szándékok gyorsan elveszik a bizalmat a kapcsolatból, és az a gyermek valószínűleg máshol keres majd támogatást.
A szülő-gyerek kapcsolatból általában hiányzik a melegség
Ahhoz, hogy megbízzunk a szüleinkben szükséges a melegség és, hogy közel legyenek egymáshoz. Ennek természetesnek kéne lennie és az élet minden területén léteznie kéne. Ez azt jelenti, hogy a szülőt és a gyermeket olyan dolgok kötik össze, mint a közös érdeklődés valami iránt, családi összejövetelek és az alapvető értékek. Ha ezek a dolgok hiányoznak, nem tud kialakulni az a kapocs, az a közelség, ami szükséges ahhoz, hogy felnőttként is meleg és szeretetteljes legyen ill. maradjon a kapcsolat.
Hogyan ne oldjuk meg a problémát?
Néhány szülő úgy próbálja elnyerni gyermeke bizalmát, hogy egyszerűen arra kéri a gyermeket, hogy bízzon meg benne. A szülők akár követelhetik is, vagy bűntudatot kelthet a gyerekben, ha nem mond el mindent.Ez a taktika visszafelé sül el. Miért? Az ember nem követelheti a közelséget. A közelséget és a bizalmat ki kell érdemelni. Azok a felnőtt gyermekek, akik azért mesélnek a problémájukról, nehézségeikről a szüleiknek, hogy kielégítsék a szülő vágyát, megfeleljenek neki, továbbra sem fogják magukat közel érezni hozzájuk. Egyszerűen nem lesz őszinte a kapcsolat.
Mit tegyen a szülő?
Azok a szülők, akik szeretnék, hogy gyermekük megbízzon bennük, néhány dolgot tehetnek.
Először is kezdeményezz. Mondhatunk olyasmit, hogy: “Szeretnék a támaszod lenni. Hogyan tehetem ezt úgy, ahogy neked a legjobb?”
Legyél őszinte. Kérdezd meg, hol szúrtad el. Hallgasd meg és fogadd el az érzéseit. Ne kezdj el védekezni, e helyett a megoldásra fókuszálj.(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
