Már a kisebb gyerekek első olyan kérdéseinél, hogy “Hogyan kerül a baba az anyuka pocakjába, és hogyan jön majd ki onnan?”, felmerül a szülőkben a kérdés, hogy mit is válaszoljanak, mikor és mit mondjanak el ebben a témában. A Today’s Parent portál szakértőket kérdezett arról, hogyan és mikor érdemes beszélgetni a gyerekekkel a szexualitáshoz kapcsolódó témákról.
Nadine Thornhill, szexuális felvilágosítás oktató, egy 11 éves gyerek anyukája elmondta a portálnak, hogy nem egyedi a szülők bizonytalansága, és még ő, akinek ez a foglalkozása is küszködik azzal, hogy lefolytassa ezeket a beszélgetéseket a saját gyermekével. Szerint bár normális, ha egy szülő kínosan és idegesnek érzi magát ebben a helyzetben, de fontos az őszinteségre összpontosítani. “Kockázatosabb nem eleget beszélni nekik, mint túl sokat elmondani” mondta el, és hozzátette, hogy rendben van az is, ha a szülő beismeri, ha nem tud mindenre választ adni.
Közvetlenül a gyermek szexszel kapcsolatos kérdéseinek megválaszolása előtt Cory Silverberg, szexuális felvilágosítás oktató, és a Sex Is A Funny Word: A Book About Bodies, Feelings And You (A szex egy vicces szó: könyv a testről, az érzésekről és rólad – a szerk.) című könyv szerzője azt javasolja, hogy a szülő először tegyen fel egy tisztázó kérdést, például azt, hogy “Hol hallottad ezt?”, a megfelelő válasz érdekében.
Ahelyett, hogy egyetlen nagy beszélgetésként gondolnánk a felvilágosításra, a szakértők azt javasolják, hogy a mindennapi beszélgetés részeként, idővel egyre több információval rétegezve beszéljünk a szexről, bizonyos fogalmakat bizonyos életkorokban bevezetve.
0-2 éves korig
Silverberg szerint még azelőtt el kell kezdeni a szexről való beszélgetést, hogy a gyerekek verbálisak lennének – ez azt jelenti, hogy a nemi szervek neveit például érdemes beépíteni olyan mindennapi tevékenységekbe, mint például a fürdetés. A szakember elmondta, hogy “a pénisz, a vulva, a vagina, a csikló, a fenék és a mellbimbó mind olyan kifejezések, amelyeket minden kisgyereknek ismernie kell”, és elmagyarázta, hogy az egészségügyi problémák vagy a sérülések közléséhez is szükségük van ezekre a szavakra.
Thornhill hozzátette, hogy ugyan ijesztőnek is tűnhet a nemi szervekre vonatkozó anatómiailag helyes kifejezések megtanítása a babának, de legyünk lazák ezekkel a kifejezésekkel kapcsolatosan is, és kezeljük úgy, mint például a kar vagy a boka szavakat.
Két éves koruk közeledtével már arról is elkezdhetünk beszélni a gyermekeinkkel, hogy mikor és hol helyénvaló felfedezni a testüket. Ha a kisgyermek hajlamos megérinteni a nemi szervét – ami teljesen normális dolog – akkor elmagyarázhatjuk neki, hogy ez egy olyan dolog, amit a hálószobában, egyedül csinálunk. Legyünk nagyon kedvesek, hogy ne érezze úgy a gyermek, hogy valamilyen szégyellnivaló dolgot tesz.
2-5 éves korban
Ebben a korosztályban a fő cél a határok megismerése, illetve annak a megismerése, hogy mi helyénvaló és mi nem, amikor egy másik ember érintéséről van szó. “Ez alapvető fontosságú a közös beleegyezéshez” – mondta el Silverberg, aki szerint kulcsfontosságú, hogy még a kisgyerekek is megtanuljanak kérdezni, mielőtt hozzáérnek valakihez. A megosztásról szóló beszélgetések, az olyan érintéses játékok, mint például a csiklandozás, a saját határaink érvényesítése (például elmondani a gyermeknek, hogy mikor van rendben, ha az ölünkbe mászik és mikor nem), mind hozzájárulnak a beleegyezés intuitívabb megértéséhez.
Szintén hozzájárul a gyerekek biztonságához, ha megértik, hogy van beleszólásuk a saját testükkel kapcsolatban. Ebben az időszakban magyarázzuk el a gyereknek, hogy nem szabad azt kérnie másoknak, hogy megérinthessék a nemi szervét, illetve nem próbálhatják meg megérinteni. Thornhill szerint fontos azt is elmondani, hogy bármikor beszélhetnek a nem helyénvaló cselekedetekről.
Ebben a korban a gyerekek kíváncsiak lehetnek egymás testére is. Thornhill szerint ezt a kíváncsiságot fontos elismerni, és arra fordítani, hogy a család szabályait és értékeit megvitassuk. “Beszéljünk velük kifejezetten arról, hogy mikor illendő a meztelenség” – mondta. Ha azon kapjuk a gyerekeinket, hogy orvososat játszanak, ne boruljunk ki, hanem beszéljük meg, hogy a nemi szervek különleges testrészek, amelyeket másoknak nem szabad megérintenie.
A gyerekek elkezdhetnek kérdezősködni arról is, hogyan lesznek a kisbabák. Silverberg szerint a legegyszerűbb és legátfogóbb válasz az, hogy “Számos módja létezik.”. A szerző erről szóló könyvében elmagyarázza, hogy “Annak a mértéke, hogy mennyire részletezzük, attól függ, hogy szerintünk mennyit képes megérteni a gyermekünk.”. Ha több információra van szüksége, próbálkozhatunk valamilyen hasonló válasszal: “Két felnőtt összeilleszti egymással a testét, és megosztják a hímivarsejtet és a petesejtet, hogy gyerekük születhessen, vagy néha valaki mástól kapják a hímivarsejtet vagy a petesejtet.”. Silverberg szerint rendben van, ha elmondjuk a gyereknek, hogy bizonyos részleteket, például a hímivarsejt és a petesejt találkozását majd később vitatjuk meg vele. Csak az a fontos, hogy ne hazudjunk.
Thornhill pedig azt javasolja, hogy a gyermeknek a saját születéstörténetével is lehet válaszolni, hogy a részleteket a család konkrét helyzetéhez igazíthassuk. De érdemes arra figyelni, hogy elmondjuk, hogy ez csak egy a családalapítás módjai közül, hogy a gyermek megismerhesse, hogy a családok és a kapcsolatok többfélék lehetnek.
6-8 éves korban
Ebben a korban fontos megbeszélni, hogyan lehet a digitális tereket biztonságosan felfedezni. Határozzunk meg szabályokat az idegenekkel való beszélgetéssel és a fényképek online megosztásával kapcsolatban, illetve arról, hogy mit tegyen a gyermek, ha olyasmivel találkozik, amitől kényelmetlenül érzi magát.
Thornhill szerint nem kell előre elmagyarázni a pornográfiát, de készüljünk fel arra, hogy belebotlanak. Azt javasolja, hogy higgadtan magyarázzuk el, hogy az ilyen típusú weboldalak arról szólnak, hogy felnőttek felnőtt dolgokat csinálnak. Nincs szükség arra, hogy rossz dologként beszéljünk a pornográfiáról, de érdemes leszögezni, hogy ezek az oldalak csak felnőtteknek szólnak.
Ez az időszak megfelelő a maszturbációval kapcsolatos dolgok újra megbeszélésére. Fogalmazzuk meg úgy, mint valami olyasmit, ami ugyan teljességgel normális, de privátban történik, és a megfelelő higiéniával se felejtsünk el foglalkozni.
Ebben a korban már határozottabban lehet beszélni a szexuális visszaélésről is. Silverberg szerint fontos, hogy a gyerekek erről is tudjanak, hogy megvédhessék magukat, vagy segíthessenek egy bántalmazást átélt baráton. Az, hogy mennyire legyen részletes ez a beszélgetés, a gyermektől függ. A szakértő szerint érdemes a beszélgetést az alapokkal kezdeni, például azzal, hogy engedély nélkül senki ne nyúljon hozzájuk, majd néhány nappal később újra elővenni a témát, hogy lássuk, mit ért, és hogy érez ezzel kapcsolatban. Ha zaklatott lesz, jobb, ha várunk ezzel a témával, amíg egy kicsit idősebb lesz.
Ilyenkor lehet ideje elmagyarázni a szex tényleges mechanizmusát, de Silverberg szerint nincs baj azzal, ha korábban ismertetjük ezt az információt vele, ha úgy tűnik, készen áll rá, vagy éppen késleltetjük, ha attól tartunk, hogy még nem értené meg. Ezt a beszélgetést megkönnyíthetjük egy jó, a témáról szóló könyvvel.
A szexről való beszélgetés a pubertás témájával is együtt jár. Thornhill szerint, ha a gyerekek6 év körül járnak, ez egy egyszerű beszélgetés arról, hogyan változik a test a növekedés során. A részletesebb beszélgetés várhat akár addig Silverberg szerint, amíg a gyermek vagy a kortársai nem tapasztalják a pubertást. Ebben a témában is érdemes a gyermekkel megosztani egy jó könyvet, amely végig vezet a pubertás változásain, mind a lányoknál, mind a fiúknál.
Silverberg szerint ebben a korban többet megtudhatnak a gyerekek a nemi megnyilvánulás skálájáról. Ha olyan témákról van szó, amelyektől a szülő tart egy kicsit, először érdemes lehet ezeknek utánajárnia.
9-12 éves korban
Silverberg szerint ebben a korban érdemes elkezdeni a szexizmusról és a szexualizációról beszélni. Ehhez felhozhatjuk a médiában vagy akár a saját közösségünkben érzékelhető példákat (például egy ismerőst, aki szerint a fiúk csak rövid hajat hordhatnak), hogy a témában beszélgethessünk. Ezek a beszélgetések ugyan lehangolóak is lehetnek, de segíthetnek a gyerekeknek, hogy megtalálják az erejüket, és azokra a pozitív példákra is rámutathatunk, akik legyőzték a sztereotípiákat. Mutassunk rá arra is, ha valamilyen ügyben előrelépés történt.
Ebben a korosztályban számos érzelmi és szociális változás figyelhető meg, és – különösen a lányok – a testükkel kapcsolatos problémákkal is küzdhetnek. Figyeljünk a gyerekeinkre, hogy hogyan érzik magukat, hogy mire kíváncsiak, mondja Thornhill. “Ebben a korban tényleg csak újra és újra hangsúlyozzuk, hogy ez normális”, amikor a test változásáról van szó.
Még egy dolog, amiről ekkor érdemes beszélni, a biztonságos szex. “A 11 éves kortól beszélni kezdhetünk a szexuális döntésekről, és a biztonságos szexről” – mondta el Thornhill, aki hozzátette, hogy a kutatások szerint a tizenévesek jobb döntéseket hoznak, ha ismerik a kockázatokat. Érdemes a fogamzásgátlás különböző típusairól beszélni, és elmagyarázni a működésük alapjait.
Emellett az internettel kapcsolatos biztonsági dolgokról is érdemes rendszeresen beszélgetni, és a már kialakult otthoni digitális szabályokról. Például beszélhetünk arról, hogy a magukról vagy a társaikról készült meztelen vagy nyíltan szexuális fotók megosztása mivel járhat, és illegális is lehet. Beszélgessünk a közösségi médiáról, és ha például a hírekben online zaklatásról vagy szextingről van szó, használjuk ezeket kiindulási alapnak ahhoz, hogy megkérdezzük a gyermeket, ő mit tenne egy hasonló helyzetben.
- Kapcsolódó: A serdülőkor szakaszai
Tinédzserkorban
Ha a gyerekekkel már az életük korai szakaszában beszélgetünk a szexről, a szexualitásról, az igazán kifizetődő lesz, amire elérik a tinédzserkort. Ha korábban nyitottnak bizonyultunk ezekben a témákban, Thornhill szerint a gyerekeink valószínűleg kényelmesebben érzik magukat, ha beszélgetnek velünk, és kérdéseket tesznek fel.
Ha viszont eddig nem igazán beszéltünk erről a témáról, még most is érdemes leülni a tinédzserrel, és elmondani, hogy ezen változtatunk. A szakértő szerint a legtöbb gyerek számára még ez is igazán megnyugtató lehet.
A tinédzsereknek szükségük van valódi beszélgetésre a fogamzásgátlásról, és Thornhill szerint akár óvszert is érdemes lehet adni nekik, vagy időpontot egyeztetni az orvossal a hormonális fogamzásgátló felírása miatt.
Az is fontos, hogy a szexuális kapcsolatok kapcsán beszéljünk a beleegyezésről, és Silverberg szerint térjünk ki az alkohol és a kábítószerek ítélőképességre gyakorolt hatásaira is. Kulcsfontosságúak az egészséges kapcsolatokról folytatott gyakori beszélgetések.
Végső soron azt szeretnénk, hogy a tinédzser gyermekeink fel tudják mérni a kockázatot, és jó döntéseket hozni.
Forrás: todaysparent.com
Kapcsolódó cikkek
