finommotorika finommotoros készségek

Nélküle nincs mimika

Ha azt halljuk finommotorika, elsőre az ujjak ügyessége jut eszünkbe, pedig ennél összetettebb dologról van szó. „A finommotorikus képességhez hozzátartozik az ujjak, lábujjak, szem, száj, nyelv és arcizmaink precíz, összehangolt finom mozgásai” – mondja Szalai – Lászlók Kitti pszichopedagógus, tanulásban akadályozottakkal foglalkozó gyógypedagógus, a ”Játszva olvass!” megálmodója.

„A szemek finommotorikus képessége alatt a szem apró mozgásait értjük. A szemmozgás koordinálása fontos szerepet játszik az olvasásnál, hiszen ekkor csak a szemünkkel követjük az olvasott szöveget. Amennyiben a gyermeknek nem működik megfelelően látótérkiesés és betűkihagyások is előfordulhatnak. Ugyanígy nélkülözhetetlen az írásnál és az apró részek megfigyelésekor és a tárgykövető mozgáshoz is. A száj és nyelv izmainak finom mozgásai szerepet játszanak a helyes, tiszta beszéd elsajátításában, illetve a hangképzés és a beszédritmus fenntartásában is.” Azt talán nyilvánvaló, hogy az ajkak és az arcizmok megfelelő működése teszik lehetővé a mosolygást, a grimaszt, azaz segítenek kifejezni az érzelmi állapotunkat, de másban is fontos szerepet játszanak. „Az ajkak és arcizmok megfelelő működése rendkívül fontos a táplálék rágásához és nyeléséhez” – mondja a szakember.

Lehet, hogy ezért nem megy az írás elsajátítása

A kéz és az ujjak finom működése a hétköznapokban fel sem tűnik, pedig e nélkül nem tudnánk tűbe fűzni a cérnát, sőt, meg sem tudnánk fogni ilyen apró, vékony tárgyakat. „A tűbe fűzés nem könnyű dolog, fejlett finommotorikus mozgásra van szükség hozzá. A vágáshoz, rajzoláshoz, gomboláshoz, csipesz szétnyitásához, fogpiszkáló megfogásához, kisebb konyhai eszközök használatához, tészta gyúrásához is nélkülözhetetlen a fejlett finommotorika. A hangszerek megszólaltatásához is szükség van az ujjak, kezek és lábak izmainak összehangolt használatára” – avat be a részletekbe a gyógypedagógus.

Sok kisgyereknek nehézséget okoz a helyes ceruzafogás, az írás megtanulása, a betűk kerekítése. Még ma is sokszor hallani, hogy a csúnya, rendezetlen íráskép mögött lustaságot, oda nem figyelést sejtenek a felnőttek, pedig gyakran vagy inkább az esetek nagyobbik felében egészen másról van szó. Igen, éppen a finommotorikus képességgel lehet probléma. Az sem jó gyakorlat, ha addig, amíg a kéztőcsontok fejlődése még nem ért véget, a gyereket arra kényszerítik, hogy vékony kis ceruzával, tollal kerekítsék a betűket a vonalas füzetbe. Az írás elsajátításához ugyanis a szem és a kéz összerendezett mozgása, a kéztő csontosodása, az idegrendszer érettsége, a látási és a hallási észlelés, finommotorikus fejlettség egyaránt szükséges. Ha ezek közül akár csak az egyik nem elég fejlett, akkor nehéz lesz az írástanulás. Azt pedig jól tudjuk, hogyha kudarcélménnyel kezdődik az iskolai pályafutás, akkor onnan nehéz fordítani.

Sokat ülnek, kevés a spontán tevékenység, a szabad játék

Ráadásul a finommotorika és a nagymozgások szoros kapcsolatban vannak egymással. „A nagymozgás során az egész test együtt mozog. Ezek a mozgások során az izmok összehangolt működésére van szükséges – avat be a részletekbe a gyógypedagógus. – A gyerekeknek először a nagyobb mozgásokat kell begyakorolniuk, mint a futás, ugrás, dobás, majd ezt követően haladhatunk a finomabb mozgások felé. Fejlett finommotorikus képesség szükséges az írómozgáshoz. Annak a gyermeknek, akinek a nagymozgásai összerendezetlenek, nehezen tudja irányítani testét, ezáltal képtelen lesz a finom mozgásait koordinálni.”

Ebből egyenesen következik, hogy a gyerekeknek a sok tévézés, kütyüzés, képernyő előtt töltött idő helyett szabadon kéne játszaniuk, mozogniuk, futkározniuk, hogy ügyesedjenek a nagymozgásaik és ebből majd az is következik, hogy a finomabb mozgást igénylő képességeik is a koruknak megfelelőek lesznek, feltéve, ha nem tiltjuk le őket attól, hogy feltörjenek egy tojást, borsót fejtsenek vagy ők gyúrják a tésztát.

Játékos gyakorlatok, hétköznapi tevékenységek, amelyekkel fejlesztheted a gyerek finommotorikáját: gyurmázás, gyöngyfűzés, papírtépéssel képkészítés, ujjfestés, mozgással kísért mondókázás, legózás, ollóhasználat gyakorlása, csipeszes játékok, terményekből (bab, kukorica) kép készítés, ujjtorna, kézerősítő gyakorlatok, buborékfújás, befőttes gumikkal való játék.

„Régebben, még az én gyerekkoromban emlékszem, hogy a nagymamámnál közös nyári program volt a borsó-, babfejtés, kukoricamorzsolás, tésztagyúrás. A mai gyerekek már ezeket a tevékenységeket nem csinálják, kevesebbet mozognak és többet ülnek a tévé, okoseszközök előtt. Ezek miatt kevésbé fejlődnek a gyerekek finommotorikus képességei. Amennyiben a szülők tudatosabban bevonják a gyerekeket a főzésbe, sütésbe, házimunkába, illetve a kerti munkálatokba már azzal sokat tehetnek a gyermekük képességeinek fejlődéséért” – tanácsolja Szalai – Lászlók Kitti. Tehát nem kell feltalálni semmit, egyszerűen oda kell engedni a gyereket a konyhába és közös tevékenységet kell csinálni egyszerű háztartási munkákból. Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra: közös időt töltünk a gyerekkel, együtt alkotunk valamit, akár csak egy rántottát, bevonjuk olyan tevékenységekbe, amelyeket előbb-utóbb egyébként is el kell sajátítania és nem utolsó sorban megtámogatjuk az apró kezek ügyesedését, a finommotorikát, hogy ne okozzon gondot sem a cipőkötés, sem az írás megtanulása.

Kapcsolódó cikk