Az elektiv mutizmus, illetve ma szelektív mutizmus (DSM-IV) olyan kommunikációs zavar, amikor az ép intellektusú, egészséges gyerek csak otthon, meghitt környezetben beszél, máshol nem, így az óvodában, iskolában sem.
Tehát a gyerek bizonyos szociális helyzetekben következetesen elutasítja a beszédet, miközben más helyzetekben beszél. Ám a közhiedelemmel ellentétben ez nem a gyerek elhatározásának kérdése. Nem arról van szó, hogy nem akar beszélni, hanem arról, hogy bizonyos körülmények között képtelen rá!
Ritka “betegség”, becsült adat szerint, 3-8 eset fordul elő tízezer gyerekből, lányoknál gyakoribb, mint a fiúknál. Az óvodában még elfogadhatják ezt, bíznak a megoldásban, megszokásban, de az iskolai karriert már nagyban akadályozza. Már a beiskolázás is nagy gond. Rengeteg türelmet igényel a pedagógusok és a gyerekek részéről is.
A szelektív mutizmus kezdetét nehéz meghatározni, négyéves kor körül válik nyilvánvalóvá, általában a szervezett közösségbe kerüléssel egy időben. A tünettel, problémával akkor kezdünk foglalkozni, amikor az az egyént, avagy a környezetét elkezdi zavarni, vagyis felborul, megbomlik az addigi működő pszichés, szociális egyensúly.
Szorongás okozza
Irányadó szakemberek neurotikus viselkedésformának tartják, mert a célja a szorongás elleni védekezés. Más tünetek is megjelenhetnek mellette, ilyen a depresszió, szorongás, viselkedészavar, alvás- és evészavar, bepisilés, bekakilás is. Terápiája hosszadalmas, összetett és bizonytalan kimenetelű. A terápiás kapcsolat megteremtése, szilárddá tétele elhúzódó, sérülékeny, hiszen az alapprobléma a bizalom elvesztése, így a terapeuta elsősorban a bizalom kialakításán dolgozik.
“A gyermek bátortalansága, félénksége, elzárkózása és hárítási módja között összefüggés van, ezért nem feltétlenül a szelektív mutizmus okát kell felderíteni, hanem a szakemberek együttműködésére építve (óvónő, tanító, pszichológus, gyermekpszichiáter) énerősítésében kell támogatnunk” – mondja Nagy Sára, a Padlás Konzultációs Műhely munkatársa.
“El kell érnünk, hogy kortárskapcsolataiban önérvényesítőbb legyen. A verbális kommunikációt is meg kell indítani, ami itt nem logopédiai feladat, hiszen általában ritmuszavar, beszédhiba nélkül tud beszélni, jó nyelvi készségekkel”.
Terápiák, megoldások
Alkalmazhatók viselkedésterápiás módszerek. Fontos a mentalizációs képesség fejlesztése, a megjelenő érzések, lelkiállapotok megnevezésével és a biztonságos szimbolikus játékkal.
Viszonylag hamar hajlandó a gyerek fülbe súgni, ezt a bizalmi alapon kialakuló közlésvágyat kell “kihangosítani”. Nagyon fontos a család, a terapeuta és az intézmények közötti együttműködés.
Ha nem szólal meg a gyereked más társaságában:
- Fogadd el, hogy valami bántja!
- Ne nógasd!
- Ne büntesd meg!
- Keress szakembert!
- Konzultálj az óvónővel!
Kapcsolódó cikkek
