Kép forrása: Getty Images
A legtöbb szülő fontosnak tartjuk, hogy a gyermeke életének része legyen a rendszeres testmozgás lehetőleg valami olyan formában, amit szívvel-lélekkel tud űzni. Kisgyerekkorban azonban ez az útkeresés hosszadalmas lehet. Előfordulhat, hogy több mozgásforma is megtetszik a kicsinyünknek, de végül egyik sem köti le igazán.
A sokadik váltás viszont már szülőként is frusztráló lehet, pláne ha folyamatosan drága sportfelszerelésekbe kell beruházni és folyamatosan át kell szervezni a család napirendjét. De mi a jó megoldás ebben a helyzetben? Várjuk ki, amíg a gyerek magára talál végre valamiben, vagy erőltessük a folytatást?
Azonosítsd a problémát!
Mielőtt döntünk, próbáljuk kideríteni, hogy mi a valódi oka annak, hogy a gyerek abba akarja hagyni az adott tevékenységet. A döntés háttérében lehet, hogy szorongás áll.
Olykor folytassuk azokat a dolgokat is, amik miatt aggódunk, mert a későbbi sikerélmények hasznosak tudnak lenni
– tanácsolja Nina Kaiser pszichológus a Parents.com interjújában.
A gyerek döntésének hátterében persze más is állhat. Sokszor egy erőszakosabb edző, esetleg kellemetlenkedő szülő vagy egy másik gyerek zaklatása az, ami miatt szeretné abbahagyni a sportolást. „Ha erről lehet szó, akkor fontos, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartsuk a gyermekünk tapasztalásait, és engedjük őt kilépni a szituációból” – teszi hozzá a szakember.
Asha Patton-Smith gyermek- és kamaszpszichiáter szerint a gyerekek küzdhetnek a közösségi nyomás, a kiégés vagy a túl versengő környezetük miatt is.
„A cél, hogy megteremtsük az egyensúlyt a kitartás és a feladás között, a szükségleteiket tiszteletben tartva, miközben biztosítjuk őket arról, hogy sokkal inkább támogatjuk őket, mintsem nyomást helyezünk rájuk. A kilépés nem minden esetben rossz dolog.”
Ha azonban semmilyen komoly dolog nem indokolja a feladást, ragaszkodjunk a megbeszéltekhez, ezzel ugyanis lehetőséget biztosítunk a gyerekünknek arra, hogy fejlessze az alkalmazkodóképességét. Patrice Le Goy pszichológiaprofesszor szerint a szülőknek azt is el kellene magyarázniuk, hogy a távozás milyen hatással lehet a csapattársakra, a gyerek életkorától függően pedig a kilépés esetleges anyagi vonzatát is érdemes megemlíteni nekik.
Válasszátok ki a gyerekhez legjobban passzoló sportot
Ma már egészen színes a kínálat, bármilyen korú gyereknek keressünk is óvodán, iskolán kívüli szabadidős tevékenységet. Ráadásul a szakértők szerint teljesen természetes folyamat, ha egy kisgyerek több dologban is kipróbálja magát, mire rájön, hogy mit szeret igazán. Enélkül a kísérletezés nélkül nehéz is lenne megállapítani, hogy mihez van tehetsége.
Néhány tipp a választáshoz:
Vonjuk be a gyereket is a döntésbe!
Ideális esetben a kisebb gyerekek is legyenek részesei a döntésnek, az ő szavuk is számítson, hiszen mégiscsak ők fognak részt venni az edzéseken.
Ismerjük fel, hogy minden gyereknek más az érdeklődése és az erőssége!
A lehetőségek átnézése közben a gyerek érdeklődése kulcsfontosságú, ne erőltessünk rá olyat, amit nem szeretnének.
Ne rólad szóljon!
Ne vedd magadra, ha a gyerekedet nem érdekli az a sport, amit te imádtál gyerekkorodban.
Beszéljetek az elvárásokról!
gyerek életkorának megfelelően beszéljétek át, hogy mit vársz tőle, mielőtt belevágtok valamibe.
Vonj be egy barátot!
Beszéljen vele egy barát vagy egy másik családtag is, hogy fellelkesítse, talán éppen ez hozza majd meg a kedvét.
Kezdjetek rövidtávú elköteleződéssel!
Különösen kisebb gyerekek esetében érdemes rövidebb bemutatókon vagy próbaórákon részt venni, mielőtt komolyabban fejest ugrunk valamibe.
Beszéljetek nyíltan, és rendszeresen az élményeiről!
Nem kell az első beszélgetés után meghozni a végleges döntést. Beszéljetek a lehetőségekről és találjátok ki együtt, hogy hogyan tovább.
Ne nyomaszd saját magad!
A szülőket gyakran frusztrálja, amikor azt látják hogy a gyerekük nem sportol olyan szenvedélyesen, mint a többi gyerek. Engedd el!
Hozza ki magából a maximumot!
A fenti tanácsok sem garantálják, hogy a gyerek a jövőben nem dönt mégis úgy, hogy “kiszáll”. Szülőként nekünk az a feladatunk, hogy a részvételre és a belefektetett energiára fókuszáljunk, és kiemeljük az új dolgok kipróbálásának a pozitívumait.
Egy jó jutalmazási rendszer is segíthet motiválni. Például, ha gyermekünk a focimeccsen belead mindent, függetlenül attól, hogy nyer vagy veszít a csapata, akkor hazafelé kap egy fagyit, vagy ő választhatja ki milyen zenét hallgassatok az úton. A pszichológus azt javasolja, hogy legyen egy családi megállapodás arról, hogy hogyan honorálják a gyerek befektetett munkáját.
Ha a gyermeked mégis folyton beleun mindenbe és sokadszorra is elveszíti az érdeklődését, amit már abnormálisnak tartasz, akkor a szakember azt ajánlja, hogy ássatok mélyebbre, mert nem kizárt, hogy depresszió vagy szorongás okozza a motiválatlanságot.
Kapcsolódó cikkek
