Normális, ha mutogatóst játszanak az oviban? Vekerdy válaszol
“Nálunk az óvodában két pártra szakadtak a szülők és részben az óvónők is abból az alkalomból, hogy az egyik dadus leleplezett egy párt, egy ötéves kisfiút és egy négy és féléves kislányt, hogy bebújtak egy leterített asztal alá és ott egymást nézegették, illetve pisilőjüket egymásnak mutogatták (talán még fogdosták is).
A kislány szülei követelték, hogy a kisfiút azonnal zárják ki az óvodából, mert megrontja a gyerekeket, volt, aki a családot vádolta (miket láthat otthon ez a gyerek!). A szülők másik fele azt mondta, hogy ilyen van, ez nevetséges, hagyják a gyerekeket békén. Volt, aki az egyébként szeretett, aranyos óvó nénit vádolta, hogy nem vigyázott eléggé. A szülők követelésére kivizsgálták az ügyet és határozat is született, hogy jobban oda kell figyelni a gyerekekre. Soha nem szabad hagyni őket elbújni, bebújni az asztal alá, együtt vécére menni stb. Az egyik óvónő túlzottan komolyan vette a dolgot, azóta a fiúk csak együtt mehetnek vécére külön, egy dadus vagy óvónő kíséretében és ugyanígy a lányok is, és nem időzhetnek ott, gyorsan kell végezni, ahogy az egyik szülő panaszolta. Olyan is volt, aki tűrhetetlen, erkölcstelen viselkedésnek bélyegezte a gyerekek magatartását.
Ön hogy látja ezt? Kinek van igaza? Tényleg szükség van ilyen drákói intézkedésekre? A mi kedvenc óvó nénink szerint ez felfújt dolog, nem kellene ügyet csinálni belőle, ebben az életkorban ilyesmi előfordul. Be kell vallanom, én vele értek egyet, sőt eszembe jut a saját óvodáskorom, amikor bizony ilyesmik velünk is előfordultak. Lehet, hogy mással nem? Vagy csak teljesen elfelejtették? Ön mit gondol erről? Szükség van a drákói intézkedésekre? A sohákra?”
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus válasza:
Természetesen nincs szükség a sohákra.
Köztudomású, vagy legalábbis annak kéne lennie, hogy a négy-öt év körüli óvodások egyik kisgyerekkori erotikus korszakukat élik. Van, hogy kisfiúk ilyenkor azzal hozzák zavarba a szüleiket, hogy a vendégségbe érkező nénik fenekét fogdossák, ölébe másznak, mellét simogatják, esetleg még azt is mondják, “de szép cicid van”.
Van, aki ilyenkor azt mondja, úristen, mi lesz ebből a gyerekből, szexmániás! Szó nincs róla. Láttunk ilyen gyerekeket felnőni, nagyon szolid, szerény, előkelő és jó modorú fiatalok lettek belőlük.
Az, hogy az óvodások “egymást nézegetik” – sokszor nemi különbség nélkül is -, teljesen természetes. Kislányok és kisfiúk elbújnak a bokorba, bebújnak az asztal alá vagy netán a szekrénybe, vagy éppenséggel a mosdóban nézegetik egymást titokban, “húzd le a bugyidat”, “megmutassam a kukim?” – és egyéb párbeszédek folyhatnak.
Az is igaz, hogy az utóbbi időben többfelé lehet tapasztalni, hogy sajnálatos módon némileg eldurvultak ezek a normális jelenségek. Hallunk olyasmiről, amikor fiúk egy csoportja egy kiválasztott kislányt elhurcol, a bugyiját lehúzza, tapogatják, tehát úgyszólván erőszakot alkalmaznak, ami persze tűrhetetlen.
De a konkrét esetben én egyáltalán nem tartom vészesnek a történteket, és azt gondolom, valamennyi óvónőnek tudnia kellene róla, hogy a kisgyerekeknek van ilyen erotikus korszakuk, és teljesen szükségtelen az ilyen eseményeket kipoentírozni, súlyt adni neki és bűntudatot kelteni.
Megint más az, amikor felizgatott gyerekek provokatív módon mutogatják magukat és számukra minden a szex körül forog. De ilyenkor sem a gyerekeket kell megrendszabályozni, hanem a szülőkkel kell beszélgetni. Esetleg nem is az óvónőknek, hanem a szakembereknek, pszichológusnak.
A kizárás követelése, a megrontás vádja nevetséges, és kétségbeejtő, hogy ilyen vádaskodás előfordulhat. Nem kellenek kivizsgálások és határozatok ilyen ügyekben, vécére pedig akkor menjenek a gyerekek, amikor kell nekik, és ne sürgessük őket, hogy végezzenek gyorsan. Ez az óvodás viselkedés nem tűrhetetlen, nem “erkölcstelen”.
Jól emlékszik, hogy ilyesmi nagyon sokunkkal előfordult, ha nem éppen mindnyájunkkal óvodáskorunkban. Persze van, akit ezért büntettek, az eltemette magában, “elfelejtette”, és máig feszültséget kelt benne a felidézni nem tudott “emlék”, ami aztán ilyen izgatott, vad követelésekben és kitételekben nyilvánulhat meg.
És bizony, a gyerekeknek lehetővé kellene tenni, hogy bújócskázzanak, hogy bebújjanak a leterített asztal alá, a kuckóba, a házba, vagy akár a bokrok közé és a szekrénybe. Higgyük el, hogy nem mindig ilyesmit játszanak ott, de ha ilyesmi fordul elő, ebben az életkorban az is természetes.
A cikk forrása: Vekerdy Tamás: Kisgyerekek – óvodások c. könyve.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
