Már nagyok, de még nem eléggé…
Ötletekről, néhány – egyelőre még csak vázlatos – tervről, táborok programjairól, potenciálisan bevonható nagyszülőkről, okosan időzített nyaralásokról, baráti összefogásról, és persze kétségekről és aggodalmakról is szó esett a szülőkkel folytatott beszélgetések során. Arra kerestem a választ, hogy a hozzám hasonlóan első osztályos gyereket nevelők, vajon hasonló nehézségekkel küzdenek-e a már egészen nagy, de egyedül még nem hagyható utóduk nyári szünidejének eltöltésével kapcsolatban? Vajon azok, akik szintén először szembesülnek a leghosszabb iskolaszünet dilemmájával, hogyan biztosítják majd gyermekük felügyeletét/ szórakoztatását/ étkeztetését/ és úgy általában életben maradását, a június közepétől szeptemberig terjedő időszakban?
Az öt interjúalanyom közül csupán egyetlen anya vág neki a nyári időszaknak viszonylag nyugodtan, már egy egészen kiforrott tervvel. Eszter elsős kislánya mellett egy alig néhány hónapos apróság anyukája is, jelenleg tehát otthon van. Ők úgymond a szerencsések – nem mintha Eszternek nem jelentene kihívást a kisbaba és a már sokkal ingergazdagabb napokra vágyó elsőszülött összehangolása – de legalább esetükben nem kell izgulni a még kivehető szabadnapok száma miatt.
“Olvasom a chatcsoportunkban, hogy az osztálytársak anyukái nagyon kétségbe vannak esve. Sokaknál nem jöhetnek szóba a nagyszülők, mert vagy messze laknak, vagy még ők is dolgoznak, nyugdíj előtt állnak és emiatt érdemben nem tudnak besegíteni. Itt vidéken kevés tábor indul, azoknál is pillanatok alatt betelnek a férőhelyek. Mi most még megúsztuk ezt a nyarat, hiszen év elején szültem, és a pici miatt amúgy is itthon lennék, de azt már most látom, hogy Izabell lefoglalása és a baba gondozásának összeegyeztetése kemény perceket fog majd okozni. Nagyon szerencsések vagyunk, mert tavaly költöztünk ebbe a házba, és van egy icipici kertünk, ide ki tudunk tenni majd egy medencét / homokozót, és át tudunk hívni akár barátnőket is. Habár én nem tudom felajánlani, hogy több gyerekre is vigyázzak a picur mellett, de hallottam már ilyen felvetésről is” – meséli a kétgyerekes anyuka.
Egységben az erő
A mondás is úgy tartja, hogy egy gyerek sikeres felneveléséhez egy egész falura van szükség. Mivel azonban a több generációs együttélés napjainkra már szinte teljesen megszűnt, – a nagyszülők és a rokonság is szétszóródott az országban, világban, – így a szülők a közösségekben találják meg új támaszaikat: egymást. Legalábbis erről mesélt Krisztián, aki barátaival még egy őszi bográcsozás közben ötlötte ki, hogyan is lehetne kölcsönösen előnyös megoldást találni a nyári szünet aggasztó kérdésére.
“Hál Istennek, úgy hozta az élet, hogy a kisfiam már óvodás kora óta egész fix kis baráti körrel rendelkezik, és a társai szüleivel is nagyon jó, szinte családi viszonyt ápolunk. Habár a fiúk nem egy iskolában kezdték meg a tanévet, a közös fociedzések és a sok családi program, amit a négy szülőpáros együtt szervez, megtartotta ezt az erős kapcsolódást. Már ősszel mindenki azon filozofált, hogyan fogja majd a munka mellett megoldani az első valódi, hosszú nyári szünetet. Egyikünk viccesen bedobta, hogy nyissunk gyermekmegőrzőt. Akkor nevettünk, de később rájöttünk, hogy ez briliáns ötlet. Év elején összeültünk, és egy hatalmas naptár felett görnyedve, egy este alatt megszerveztük a kis klubunkat, számításba véve mindenki nyaralását és a potenciális táborokat is. Mivel az élet mindig hozhat meglepetéseket, biztos kell majd rögtönöznünk is, de a tervek alapján kijelenthetem, hogy szinte a teljes nyarat sikerült lefednünk a hét másik szülővel közösen. Garantálom, hogy a négy srácnak ez lesz élete legszuperebb nyári szünete” – meséli büszkén a hét és fél éves Barnabás édesapja.
A home office segítség, de nem megoldás
Szükség is van a kreatív megoldásokra, például a gyermekes családok összefogására, hiszen egyre több munkahelyen rendelik vissza a dolgozókat az irodába, számtalan cégnél szűnik meg a Covid alatt bejáratott home office és az úgynevezett hibrid munkavégzés. De azok sincsenek könnyebb helyzetben, akik mégis maradhatnak távmunkában a nyári hónapok alatt. A három gyermeket nevelő Dorottya egyelőre még kifejezetten szorong attól, hogyan fogja tudni elvégezni megbízásait az unatkozó kicsik mellett.
“Diónagyságúra zsugorodik a gyomrom, ha a nyári szünetre gondolok. Ábris fiam június közepétől van otthon, Csenge és Kincső – az óvodás ikrek – pedig július közepétől augusztus közepéig lesznek “szabin”. A nagy fiam mellett már úgy-ahogy lehet dolgozni, bár ő is folyamatosan küzd a figyelmemért. Ha viszont mindannyian itthon lesznek, kizárt, hogy hatékony legyek. Augusztus elejére iktattunk be egy nyaralást, és júniusban 5 napos lovas tábort foglaltunk Ábrisnak. Azokra a hetekre pedig, amikor mind a hárman velem lennének, úgy néz ki, hogy lemegyek majd velük édesanyámhoz vidékre. Neki legalább van kertje, és habár már nem fiatal, néhány órát mégis el tud velük tölteni, amíg én igyekszem majd behozni a lemaradásom. Legalábbis ez a terv…” – osztja meg az édesanya, akinek férje a tavaszi betegeskedések ideje alatt már rengeteg szabadságot és táppénzt elhasznált, hogy besegítsen.
A bébiszitter a megmentő?
Akadnak olyan szülők is, akik még nem léptek a tettek mezejére. Péter és Dalma egyelőre úgy néz ki, terv nélkül vág bele a nyári szünetbe két fia, a hét és fél éves Alex és az öt és fél éves Robi társaságában.
“Egy hónapja költöztünk. Az év eleje számunkra az előző otthonunk felszámolásáról, a tavasz a költözés előkészítéséről, az április pedig magáról a hurcolkodásról szólt. Még most is a „dobozokból élünk” szakaszban tartunk. A házunk ugyan kész, de a kert még szinte építési terület, ezen a nyáron még biztosan nem lesz használható. Próbálkoztunk táborokat találni a közelben, de rá kellett döbbennünk, hogy későn ébredtünk, és a jobb lehetőségekről már mind lecsúsztunk. Nagyszülőkre nem számíthatunk, és egyikünk munkahelye sem túl rugalmas (azt leszámítva, hogy szükség esetén dolgozhatunk otthonról) és még a nyaralás kapcsán is csak találgatunk, ha egyáltalán így a költözés után még marad pénzünk és lelkierőnk ilyesmire. Vonakodunk ugyan a dologtól, de nagy rá az esély, hogy bébiszittert fogunk fogadni és így vészeljük át a nyarat” – összegzi Dalma, aki tavaly decemberben kezdett új munkahelyen, és aggódik, hogy a túl sok távollét nehogy a karrierjébe kerüljön.
A vakáció, mint lehetőség a kapcsolódásra
Anita és férje, Pali második gyermekük születésekor döntöttek úgy, hogy hátrahagyják a várost, és természetközeli életformát választanak. Egy Székesfehérvárhoz közel eső településen vettek telket, ahol maguk építettek egy kis könnyűszerkezetes házat. Vidéki turizmussal, gazdálkodással, illetve alkalmi munkákkal foglalkoznak. Mielőtt nagylányuk, Hanna iskolás lett, gyakran előfordult, hogy hónapokat külföldön töltöttek, és most úgy tervezik, hogy a szünidő alatt újra kalandozni indulnak.
“Az egyik környékbeli lakóautó-bérbeadással foglalkozik, másfél hónapra szeretnénk tőle bérelni. Hanna és Dorka már rengeteg egzotikus vidéken járt velünk, és a mediterrán országokat is megismerték, ezért most úgy gondoltuk, észak felé vesszük az irányt. A terveink szerint az Északi-tenger partvidékén töltjük majd ezt az időszakot. A fennmaradó időben a lányok segítenek majd a ház körül, illetve közösen fogadjuk majd a hozzánk érkező turistákat. Hanna hétéves múlt, Dorka hat lesz és, már mind a ketten önálló, ügyes csajok, nagy szerencsénk van velük. Lehet, nem leszek ezzel népszerű, de mi nekünk nem fog akkora problémát okozni a nyár, sőt, örülünk, hogy újra értékes időt tölthetünk majd együtt. Tudjuk, hogy sokaknak okoz fejtörést, hogy hogyan oldják meg ezt a tizenegy hetet, de mi amikor meghoztuk a döntést az életmódváltásunkról, már akkor elgondolkoztunk, hogy vajon mi a jobb? Ha az egész nyarat egy három hálós, csodás, nagy házban töltik, de a két szülőjük csak reggel és este tűnik fel az életükben, vagy ha egy kicsit szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, de amikor lehet, velük vagyunk” – összegzi Dalma.
Ahány család, annyiféle lehetőség és annyifajta megoldás. Egy biztos; senkinek sem egyszerű, mindenkinek rengeteg szervezést, tervezést és kompromisszumot, valamint családi és akár a baráti kör által felajánlott segítséget igényel a vakációs időszak megoldása.
Kapcsolódó cikkek
