Bekerül-e a gyerek a vágyott gimnáziumba? Sikerül-e a felvételi? Mikor kell elkezdeni a felkészülést? Ezek a kérdések egyre korábban, akár már a kicsik harmadik osztályos korában felmerülhetnek, a nyolcosztályos gimnáziumi felvételi kapcsán. Amelyben egyre többen látnak lehetőséget arra is, hogy része legyen a gyerek későbbi felvételijére való felkészülésnek. Sok szülő gondolja úgy, hogy megíratja a gyerekével a nyolcosztályos felvételit annak ellenére, hogy valójában nem akarja elvinni a jelenlegi iskolájából a gyereket. Timi, a 10 éves Ádám anyukája például a következő okokból tartja jó ötletnek, hogy Ádám megpróbálja a felvételit és az ezzel járó felkészülést:
„Azt gondolom, ez egy jó lehetőség arra, hogy megnézzük, mi az, amit az eddigi tanulmányai alapján a jelenlegi oktatási rendszerben el tud érni a gyerek. Készülünk a felvételire, jár felkészítő különórára, de nem visszük túlzásba. Nem tölt hétvégente órákat a felkészüléssel, hanem hét közben vesz részt foglalkozáson, amely felkészíti az olyan típusú feladatokra is, amelyek nem szerepelnek a tananyagban. A tanulmányi versenyekre is emiatt nevezzük be őt (amellett, hogy szerencsére szívesen megy, kimondottan jó matekból), hogy ne majd a későbbi felvételin szembesüljön először ilyen „versenyhelyzettel”. Hogy amikor már majd tényleg lesz tétje, akkor gyakorlottabban és nyugodtabban tudja megírni a felvételit.”
Mennyit kell készülni?
Timi jól gondolja, hogy az általános iskolai órák és tananyag önmagában nem készít fel a gimnáziumi felvételire. „A gyermek tényleges tudása nem derül ki a központi írásbeli eredményéből – magyarázza Jordánné Tóth Magdolna tanító. – A felvételinek nincs minden része összhangban a kerettantervvel, és egy nagyobb létszámú osztályban lehetetlenség felkészíteni a gyerekeket. A negyedik, hatodik évfolyamon ez nem is feladata az iskolának. Marad tehát a felvételi előkészítő foglalkozás, ami extra terhet jelent a gyerekeknek. Mielőtt belevágunk a felkészülésbe és a felvételibe, érdemes alaposan átgondolni, bírja-e ezt a gyerek – tapasztalatom szerint ez az alsósok kis százalékára jellemző csak. És azt is, hogy mennyire jól kezeli az esetleges kudarcot.” A „csak úgy” megíratott felvételi előnyének éppen a „tétnélküliséget” gondolják a szülők, vagyis azt, hogy ha nem sikerül jól, „nem történik semmi”, a gyerek marad a megszokott iskolájában, és majd két év múlva újra próbálkozik. Ám azért ez nem minden gyereknél ilyen egyszerű.
Kép: Getty Images
Túl sok stressz?
Laci bácsi alsós tanító maga is foglalkozik felkészítéssel, és szerinte ugyan jó lehetőség lehet a nyolcosztályos felvételi arra, hogy kipróbálja magát a gyerek (és a szülő is) ilyen helyzetben, mégsem ajánlja mindenkinek. „A feladatok nagyon mások a felvételin, mint az iskolában megszokottak, ezért alaposan fel kell készülni, sok energiát kell beletenni, hogy legyen esélye a gyereknek.
Annak is a próbája ez a folyamat, hogy képes-e ennyi extra erőfeszítést tenni a gyerek és a család, bírja-e a kicsi a folyamatos terhelést, készen áll-e már a tudatos vizsgafelkészülésre.
Van, akit ez motivál, és olyan is, akit ez helyzet még stresszesebbé tesz, és komoly energiát vesz el a mindennapos iskolai feladatokkal való foglalkozástól – nekik nem javaslom ezt a megmérettetést. Ahogy azoknak sem, akik nehezen viselik a kudarcot, kritikát: a nyolcosztályos felvételi nem arra való, hogy ebből merítsen a gyerek önbizalmat. Erre ennél sokkal jobb, személyre szabottabb módszerek, foglalkozások vannak.”
Hogy mennyire másként hat a gyerekekre a felvételi felkészülés, és annak esetleges kudarca, arról Szatmári Alexandrának, egy felvételi előkészítéssel foglalkozó családi vállalkozás vezetőjének sok tapasztalata van. „Aki készülés nélkül elmegy a felvételire, annak garantált a kudarcélmény. Nem csak azért, mert az iskolai tananyag nem készít fel rá, hanem azért sem, mert aki nem gyakorolja, hogyan kell egy ilyen típusú feladatsort a rendelkezésre álló 45 perc alatt megoldani, annak nem fog menni. A nyolcosztályos gimnáziumokban kevés hely van, a speciális területet magasabb óraszámban oktató gimnáziumok célja, hogy kiválogassák az ezeken a területeken legjobban teljesítő gyerekeket. A nagyon magas pontszámot elérőket hívják be szóbelire, és még ott is válogatnak. Sok olyan hatodikos gyerek jön hozzánk felkészítőre, aki negyedikben már próbálkozott, de nem sikerült neki. Látok olyat is, aki számára ez csak egy újabb próbálkozás és lehetőség, de olyat is, akibe úgy kell lelket és önbizalmat önteni az első kudarca után, és komoly lelki támogatásra van szüksége, hogy újra teljes szívvel bele tudjon vágni a felkészülésbe.” Ezek alapján nagyon fontos lenne átgondolni, akár a gyerek tanáraival megbeszélni, való-e neki ez megmérettetés. Amelyet lehet, hogy a szülő tét nélkülinek gondol, ám nem biztos, hogy a gyerek is tudja így kezelni.
Aki építkezik belőle
Hogy mennyit számít a befektetett energia, azt Viola ikreinek példája nagyon jól mutatja. „A gyerekek jó tanulók, az osztályukban kiemelkedők, főleg matematikából – meséli Viola. – Kíváncsi voltam, hogy ez a tudás nagyobb összehasonlításban mennyit ér, ezért kezdtünk el készülni a nyolcosztályos felvételire. Megbeszéltem velük, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy kipróbáljuk, milyen egy felvételi, és hogy ez az osztályukban kiemelkedő tudás mire elég ebben a helyzetben. Otthon készültünk, régebbi feladatsorokat oldottunk meg. Más gyerek is jött az iskolából felvételizni, ő arra volt kíváncsi, hogy bármiféle célirányos készülés nélkül milyen esélye van. Ugyanazzal az általános iskolai háttérrel az ikrek kétszer annyi pontot értek el, mint az osztálytárs. Egyikük a felső 5%-ban végzett, és ő a szóbelin is olyan jól teljesített, hogy felvételt is nyert. Másikuk is jó eredménnyel írta meg a felvételit, a felső 10%-ban végzett, ám ez mégsem lett elég ahhoz, hogy behívják szóbelire, bár csak egyetlen ponton múlt. Ő akkor nagyon összetört, ám most, mikor a hatosztályos felvételire készülünk, ez nagy motiváló erő a számára, hogy heti két alkalommal leüljön gyakorolni. Mert tudja, hogy egy elért pontot is mennyire meg kell becsülni. Összességében jó élmény, érdekes tapasztalat volt a felvételi, bár tény, hogy a gyerekek egyébként sem félénkek vagy visszahúzódóak az ilyen szituációkban, nem okozott számukra nehézséget a vizsgahelyzet, és érdeklődőek voltak, játékosan fogták fel a felkészülést és a felvételit is.”
Kép: Getty Images
Nem csak a tudás számít
Általános iskolából gimnáziumba menni hatalmas váltás, nem minden gyerek alkalmas még erre 10 éves korában. A felvételiken bizony ezt is próbálják szűrni. „A gimnáziumokban már nem kezelik általános iskolásként a gyerekeket, ezért a szóbeli felvételiken azt is tesztelni szokták, hogyan állná meg a helyét a gyerek ebben az egészen más közegben – magyarázza Szatmári Alexandra. – Igyekeznek felmérni, mennyire önálló a gyerek, mennyire találja fel magát, tudja-e a mindennapi iskolai feladatokat önállóan menedzselni, felelősséget tud-e vállalni a tanulással kapcsolatos dolgokért – amihez általános iskolában ötödikben még sok segítséget kapnak. A gimnáziumban azonban a 18 éveseket is tanító tanárok nem feltétlenül tudnak alkalmazkodni az ennyire kicsikhez, nem is igazán feladatuk, ezért attól, hogy egy gyerek kiemelkedően okos, a tanulmányaiban jól teljesít, nem biztos, hogy neki való a kisgimnazista élet.” Ezt Jordánné Tóth Magdolna is megerősíti.
Ahhoz, hogy egy kisgyerek sikeresen beilleszkedjen a gimnáziumba, önállóságra, megfelelő szociális készségekre, rugalmasságra, terhelhetőségre van szükség.
– És a felvételi keretében bizony erről is meg kell győződniük a felvételiztetőknek. „Azoknak való igazán a kisgimnázium, akiknek már nem tud egy adott általános iskolai közösség többet nyújtani, kimagasló tudással bírnak és az átlagnál jobban terhelhetőek.”
Akarom én ezt?
Fontos feltenni magunknak a kérdést, ki akarja ezt a felvételit (akár valóban iskolaváltási céllal, akár szintfelmérésként) valójában? „Akkor van a legnagyobb esély a sikerre, ha van egy jövőkép a felkészülés mögött – folytatja Szatmári Alexandra. – Ha a gyerek látja a célt, és tudja, miért tesz bele energiát, és a családja is támogatja ebben. Mert bizony ez mindenki részéről időt, energiát, és anyagi áldozatot is igényel.
Sokkal nehezebb úgy felkészülni, hogy nincs vele cél, csak egy jól megírandó vizsga, mint ha a gyerek vágyik arra, hogy felvételt nyerjen egy jó gimnáziumba.
Ha a vizsgahelyzet gyakorlása a cél, akkor szerintem sokkal jobb megoldás, ha minél több tanulmányi versenyen indul a gyerek. Ezekről általában tájékoztatnak az iskolák, de ha esetleg mégsem, akkor beszéljünk róluk a pedagógusokkal, jelezzük, hogy szeretnénk, ha a gyerek versenyeken venne részt azokból a tantárgyakból, amelyekben jó.”
Kapcsolódó cikkek
