Elfogadók és megbocsájtók, kedvesek és sérülékenyek. Megijednek és segítséget kérnek. Hatalmasok és hatalmasan nyitottak a szeretetükkel és az érzelmeikkel. Helyén hordják a szívüket és sokat sírnak.
Persze néha vadak, impulzívak és rettentő hangosak is tudnak lenni, de van egy olyan lágyságuk, ami édes, gyengéd és törékeny.
Egyik délután az idősebb fiamat egy tőle nagyobb fiú bántotta és képzeld, egyik barátja sem tanácsolta neki, hogy “legyél kemény és légy férfi, ne sírj!” Ehelyett megnyugtatták és megvédték őt.
Mikor és miért változik ez meg? Mikor és miért hiszik azt a fiúk, hogy keménynek kell lenniük, hogy ahelyett hogy bátrak lennének inkább legyenek félelmet nem ismerők? Mikor és miért hiszik azt a fiúk, hogy nem sírhatnak?
És ami sokkal fontosabb, hogy állíthatjuk meg ezeket a szerepeket, amik sokkal jobban ártanak a fiainknak – ugyanazoknak a fiúknak, akik egy napon majd fiút nevelnek?
Álljunk le ezzel a kemény férfi hülyeséggel. Ne mondjuk a fiúknak, hogy legyenek kemények! Töröljük fel a könnyeiket, simogassuk meg a hátukat, de ne mondjuk nekik, hogy hagyják abba a sírást.
Inkább örüljünk a gyengeségüknek, tanítsuk meg nekik, hogyan lehet megérteni és megbízni az érzelmeikben. Dicsérjük őket, amiért másokra vigyáznak, mert kedvesek, jó barátok, és empátiát mutatnak.
Ne keményítsük be őket és talán a világ egy sokkal jobb hely lesz.
Forrás: Scary Mommy
Kapcsolódó cikkeink:
- Miért akar mindenki először fiút?
- Hogyan neveljünk erős, de jóérzésű fiúkat?
- Amíg a kisfiúból férfi lesz
Kapcsolódó cikkek
