Az anekdota szerint a hazánkba látogató nyugat-európai turisták boldogan eszik a kukacos almát és cseresznyét, mert szerintük ez mutatja igazán, hogy biztosan biogyümölcsöt fogyasztanak. Persze ez azért még kevés bizonyíték, hiszen a biotermelés nem az a fajta gazdálkodás, amire az emberek nagy többsége elsőre gondol. Sokan azt hiszik, hogy a biotermékeket egyáltalán nem permetezik, abszolút mentesek mindenféle méreganyagtól, illetve, hogy a takarmányozáson keresztül az állat sem érintkezhetett semmilyen vegyszerrel vagy kémiai anyaggal. Ez azonban nem teljesen igaz.
Mitől bio?
A biotermesztés során a termelők úgy óvják a növényeket, hogy olyan módszereket és anyagokat alkalmaznak a kártevők, a betegségek, és gyomnövények elleni védekezésben, amelyek teljes egészében természetesek, nem károsak sem az egészségre, sem a környezetre. A biogazdálkodásban is engedélyezett a permetezés, de kizárólag olyan szerekkel, amelyek a növényekben nem szívódnak fel, és vízzel könnyen lemoshatók. Meglepő, de számtalan növény segítségére lehet társainak, így permetszerként kiválóan alkalmas lehet akár a csalántea is. A bio állattartásnak is megvannak az alapkövetelményei, az egyik legfontosabb a megfelelő környezet biztosítása, hiszen minden állat egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen az elegendő tér, a természetes fény és a friss levegő. Ezenkívül előírják még, hogy a gazdák az állatok táplálásához nem használhatnak génkezelt termékeket, illetve nem alkalmazhatnak növekedést, valamint teljesítményt növelő szereket.
Egészséges és mérgező
A felsorolt feltételek betartása mellett azonban mégis előfordulhat, hogy bár bio élelmiszert vásárolunk, az mégsem teljesen vegyszermentes. Hogyan fordulhat ez elő? Ahogy már említettük, a biogazdálkodásokban a szintetikusan előállított vegyszerekkel való permetezés ugyan tiltott, de réz és kén tartalmú természetes növényvédő szereket alkalmazhatnak a gazdák. Ez teljesen legális, de ha ezekből a növényvédő szerekből a termelő a megengedettnél többet használ, abból komoly problémák adódhatnak. Egy-egy komoly kártevő felbukkanásánál előfordulhat, hogy rézzel túlpermetezik a növényt, aminek következtében “réz-túladagolás” lép fel. Ez azt jelenti, hogy a felesleges réz elraktározódik a növényben, és ez az elfogyasztás után akár toxikus mérgezést is okozhat az emberben vagy az állatban. Ez persze nem mindennapos dolog, de előfordulhatnak bio-élelmiszer fogyasztás következtében is súlyos megbetegedések.
Emlékezetes a pár évvel ezelőtti fuzárium-fertőzéses botrány, amikor a hazai sajtó sokat cikkezett egy tízéves kisfiúról, akinek nőni kezdtek a mellei, valamint egy ötéves kislányról, aki menstruálni kezdett. Mindkét esetben felmerült, hogy a gyerekek az egészséges táplálkozás jegyében eléjük rakott müzlik, gabonapelyhek, és teljes kiőrlésű biopékáruk elfogyasztása miatt betegedtek meg. A feltételezett “tettes” egy, a gabona kalászán jelentkező gombafertőzés, a fuzárium, amely bizonyos körülmények között mérgeket termel. A mérgezett termékben már kis mennyiségben is kimutatható a toxin, mely jellemzően a teljes kiőrlésű gabonából készült árukban van jelen, ugyanis a penészgomba által termelt méreg legnagyobb része a gabona külső héjában, azaz a korpában rakódik le. Nem árt tudni, hogy ezt a fajta gombafertőzést csökkenteni lehet, de teljesen kiirtani sohasem lehetséges: mikotoxin-, azaz méregmentes gabonát képtelenség előállítani.
Megéri a bio?
A biotermékek ára sokszor kétszer, háromszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett áruké. Érdemes kifizetni ennyi pénzt? Megéri csak bioélelmiszert adni gyermekünknek? Mitől ez a nagy drágaság? Erre Szakács Roland, a tiszadobi Mikef-Kft. beszerzési- és értékesítési vezetője próbál választ adni. “Gyerekkorom óta a családi gazdaságunkban dolgozom. Tiszadob határában terül el 150 hektár saját tulajdonú gyümölcsösünk. Ezen a birtokon termelünk barackot, meggyet, ribizlit, cseresznyét, körtét, bio diót, és pár éve bio almát. A 35 hektáros bio-almatermő területet egy országút választja el a többi gyümölcstől. Korábban is termeltünk almát, de évekkel ezelőtt bedugult az almapiac, nehézkesen és nyomott áron vették át a termelőktől a beérett gyümölcsöt. Ekkor jutott eszembe, hogy próbáljuk ki a biotermelést. Rábeszéltem édesapámat, és belevágtunk. Először is be kellett szereznünk az összes engedélyt. Három év az átállási idő, hogy kitisztuljon a korábban nem bioként kezelt terület, és abszolút vegyszermentes legyen. Ez azt jelenti, hogy a rendszerbe állás előtt három évvel a termelés már az előírások alapján folyik. A biotermesztésre való átállás és rendszer kiépítés rengeteg pénz, energia és odafigyelés, ezért sok gazda nem is vállalkozik az átállásra. A bio termesztés során csak biológiailag lebomló természetes szereket használhatunk. Nálunk nincs műtrágyázás, gyomirtás, csak kaszálás, kapálás, nincsenek a gyümölcsön maradó vegyszerek. Természetesen alacsonyabb a terméshozam, illetve nagyobb odafigyeléssel és körültekintéssel kell kezelni ezeket a gyümölcsöket, és ez az áron is megmutatkozik. Körülbelül 15-20 százalékkal kerül többe a bio-alma előállítása, mint a hagyományos almáé, de mivel egyre nagyobb rá az igény, sokan dupla, sőt tripla árat kérnek érte visszaélve a bio szó előnyével – indokolatlanul.”
Roland azt tanácsolja, ha igazi bio élelmiszert szeretnénk vásárolni, nem árt résen lennünk a piacokon. “A biotermékeket árusító piacokon a vásárlónak joga van elkérni a termelőtől a tanúsítványt, ami igazolja, hogy valóban bioterméket vásárol. Szinte senki sem él ezzel a jogával, a vevők vakon megbíznak az árusokban, ami nem biztos, hogy mindig jó. Sokat járok külföldre, és azt látom, hogy kint többet tesznek a termelők ennek a bizalomnak a kialakulásáért. Olaszországban a piacokon például a termelők kirakják az árujuk mellé a saját fényképüket, amint éppen dolgoznak a gazdaságukban a gyümölcsfáikkal. Nekem vásárlóként hiteles és meggyőző, ha látom, hogy az árus, aki előttem kínálja a portékáját, tényleg az a Giuseppe bácsi, akit látok a fotón a termőföldön dolgozni. Ezért szoktam azt javasolni, hogy aki tényleg bio árut akar vásárolni, az keressen egy megbízható termelőt, aki adja a nevét a termékhez. Az áru forgalmazója eltűnhet, de a termelő marad. A becsületes termelőnek nem érdeke, hogy becsapjon bárkit is, hiszen hosszú évekre tervez a vevőkörrel”.
Kapcsolódó cikkek
