A szülők (egyik) rémálma az úgynevezett idegentest-jelenség. Vagyis idegen test az orrban, fülben, nyelő- vagy légcsőben. Nagyon rosszul hangzik, és ahhoz képest sajnos nem is ritka, hiszen a kis “porszívók” egyszerűen mindent megtalálnak a földön, amit mi valaha ott felejtettünk, akár pár milliméteres apróságokat is. És azonnal meg is kóstolják. Nyilván jó esetben semmi ilyesmi nincs elérhető magasságban, de hát hogy lehetne minden biztosítótűt, minden gyöngyszemet és papírfecnit mindig előbb megtalálni, mint ők, pláne, ha több gyerek él egy lakásban? Persze, rajta vagyunk az ügyön, de azért előfordulhat, hogy elkésünk egy pár másodperccel.
Legalább ennyire félelemkeltő a félrenyelés alesete, vagyis amikor valamilyen szilárd ételdarab rosszul kerül a légutakba, és se fel, se le. Ilyenkor halálra váltan ütögetjük gyermekünk hátát, és általában szerencsére kijön, ami beszorult. De mi van, ha nem? Elmondjuk, mit kell tenned – lépésről lépésre.
Először is: veszélyesség szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy hova is került az oda nem való tárgy. A fülben és az orrban kellemetlen lehet és sérülésveszélyes, de nem életveszélyes. Hiszen az illető ilyenkor még kap levegőt. A legrosszabb verziót a lenyelt dolgok jelentik, illetve a légutakban megakadtak. De vegyük sorra!
Orr
Értelemszerűen gyerekkorban fordul elő a leggyakrabban, hiszen felnőttek ritkán dugdosnak az orrukba bármit is, kicsik viszont előszeretettel. A forma ilyenkor kulcskérdés: a gömbölyű alakúak azért veszélyesek, mert képesek rés nélkül elzárni a levegő útját, az éles felületűek meg azért, mert könnyebben elakadnak illetve felsérthetik a nyálkahártyát. A közös bennük az, hogy nem érdemes megpróbálni otthon eltávolítani ezeket, mert az esetek többségében csak beljebb toljuk. Irány inkább a gégészet!
Fül
Itt a legnagyobb veszély a dobhártyasérülés, de ehhez azért mélyre kell jutni, illetve főként a hosszúkás, szúrós dolgok okozhatnak ilyesmit. Ez is egyértelműen gégész-szakfeladat.
- Kapcsolódó: Mit tegyünk, ha fuldoklik?
Légcső
Na, és ez az igazán nagy mumus. Kisebb tárgyak, rágó, étel szerepelnek a “toplistán” és akár részben, akár teljesen képesek torlaszt képezni. Ha ilyesmi történik, az elég egyértelmű, de elsősegély-könyvek azért pontosan leírják a tüneteket: nehéz légzés, halk beszéd vagy beszédképtelenség, köhögési inger, sípoló hang, fuldoklás, kékes elszíneződés, esetleg eszméletvesztés. Egyik ijesztőbb, mint a másik. A nagyobb gyerekeknél körülbelül ugyanaz a teendő, mint a felnőtteknél (legfeljebb más erősséggel), de a csecsemőknél és egy-két éveseknél más a menet.
A nagyobbakat szólítsuk fel, hogy köhögjenek, részleges elzáródásnál ez általában elég ahhoz, hogy a tárgy távozzon. Ha nem, akkor álló helyzetben előre kell dönteni az illetőt, és öt közepesen erős ütést mérni a lapockái közé. Ha ez nem eredményes, akkor jöhet a híres Heimlich-fogás, vagyis mögé állunk, mell alatt átkaroljuk, kezünket ökölben összefogjuk a szegycsont és a köldök között, és ötször határozottan megrántjuk felfelé-hátrafelé, hogy a keletkező erőhatás kipréselje az elakadt falatot vagy egyebet. Ha ez is hatástalan, jöhetnek újra a hátra mért ütések, persze közben hívjunk mentőt. Ha eszméletlenség alakulna ki, akkor persze mindezt félbe kell szakítani, és marad az újraélesztés. Terhes nőknél annyi a különbség, hogy náluk nem szabad a hasat nyomni, csak a mellkast, illetve gyerekeket a combunkra is fektethetjük hason, amikor a hátukat ütjük.
Csecsemőknél más a helyzet, náluk sokszor még abban sem lehetünk biztosak, hogy tényleg lenyeltek-e valamit. Ezért először szólongatni kell őket, csipkedni, paskolni a lábukat, hogy reagálnak-e, ha nem, máris hívjunk mentőt! Hanyatt fektetve tegyük szabaddá a légutakat, tenyerünket tegyük a homlokra, másik kezünk mutatóujját az állcsúcsra, kicsit billentsük meg a fejet és figyeljük tíz másodpercig a légzést! Ha a pici nem vesz levegőt, jöhet a befújás: egyszerre az orrba és a szájba ötször. Ha nem történik semmi, akkor hasra kell fektetni az alkarunkon úgy, hogy ferdén feküdjön, feje mélyebben. Ebben a helyzetben kell öt ütést mérni a hátára, nyitott tenyérrel, majd megfordítani, és ismét a légzést figyelni. Ezután következzen öt határozott mellkasi nyomás két ujjal a szegycsont közepe táján, majd újra hátra, újra lélegeztetés, újra ütések – amíg nem vagyunk eredményesek, vagy nem érkezik meg a mentő.
Kapcsolódó cikkek
