Teli bőröndökkel érkezünk a házasságba. Sokat közülük nincs is kedvünk kinyitni, ott állnak egy eldugott, sötét zugban, hátha elfelejtjük. Pedig rajtuk a címke: “Médiaélmények”, “Korábbi párkapcsolatok”, “Otthoni nevelés”, “Vallási tiltások”, és ezek csak a legártatlanabbak. Elképzelhetetlen, hogy mindketten ugyanazzal a poggyásszal érkezzünk, különösen, ha a táskák tartalma olyan kényes téma, mint a szexualitásról alkotott képzeteink. Egyes csomagjaink segítik, mások akadályozzák a felszabadult együttlétet. Vegyük őket sorra!
A szerelem megmaradhat a gyerekek születése után is
A média, azaz a mozi, tévé, magazinok, regények: igen erősen befolyásolják a szexről alkotott képünket. Szörnyű elvárásokat állít maga elé az a nő, aki elhiszi a filmgyári termékek üzenetét. Képzeljük el az agyongyűrött háziasszonyt egy kimerítő nap végén, őt tényleg azonnal beindítja egyetlen csók? Ha a valóságot a vászonhoz hasonlítjuk, keserűen csalódunk.
Otthoni nevelésünk során biztos hallottunk a szexről.
Ha sok rosszat, azt vagy elhittünk, vagy fellázadtunk ellene, és csak azért is kapcsolatokba ugrottunk fejest. “Lányom, a szexet ki kell bírni!” – ha ezzel a csomaggal érkezünk, túl sok jót ne várjunk. Ahol a szexszel kapcsolatban több a Ne tedd!, mint a bátorítás, jó sok gátlás vár kicsomagolásra.
Hogy is beszéljünk róla? Csomagunkban ott lapul a rengeteg trágárság, mely mind a szexre, a nemi szervekre, az aktusra magára vonatkozik. Akkor fogjuk tudni végre szóba hozni legintimebb dolgainkat, ha találunk nem becsmérlő, mindkettőnk számára elfogadható kifejezéseket. Sok párnak bejönnek a saját fejlesztésű becenevek, persze szigorúan kettesben.
Konfliktusaink megoldási módjait is cipeljük magunkkal kicsi korunk óta. Ajtót csapkodok, kiabálok, élesen és bántóan fogalmazok, esetleg szexmegvonással büntetem a férjemet, ha úgy érzem, sérelem ért? Ez a viselkedés rendszeres mosoly- és szexszünetekhez vezet, a veszekedések, sérelmek tisztázásához ritkán. Csomagoljuk ki a rossz rutint. Mindenek előtt értsük meg, hogy a konfliktusok, ha jól kezeljük őket, erősítik a kapcsolatot! Másodszor: mindig a megoldásra, és sose a győzelemre összpontosítsunk! Végül: csodát nem tesz, de rengeteget segít, ha megtanulunk bocsánatot kérni: “Sajnálom, kérlek, bocsáss meg.”
Ki kell pakolni! Méghozzá az összes bőröndöt, ahol ártó gondolatok bújnak, ha kell, párterápia, konzultáció során.
És jöttek a gyerekek
Ha eddig minden rendben ment, se a feleségnek, se a férjnek nem maradt kicsomagolni valója, a helyzetet minden bizonnyal alaposan megbonyolítja a gyerekek érkezése. Az ismeretlen felelősség és az új kihívások a közös élet minden területét érintik, a szex egyáltalán nem kivétel. Szembe kell néznünk a nem múló fáradtsággal, melyet a kicsi jövevény huszonnégy órás gondozása és a soha véget nem érő házi munka eredményez. Amikor napközben legalább tízszer szoptatok, apró karok fonódnak a nyakam köré, estére úgy érzem, ha még valaki megérinti a testemet, elvesztem.Gyötör a kialvatlanság, melyet enyhít, ha napközben a babával alszom, ám szinte megvalósíthatatlan, ha gyarapodik a család. Muszáj stratégiát találni, hogy estére is maradjon erőnk: rendszeresen határozzuk el, hogy fél órával előbb fekszünk le, és ott marad az edény a mosogatóban, a szennyes a gépben, a játékok a szőnyegen szétszórva. Viszont reggel kipihentebben ébredünk. Rendszeresen le kellene pihenni napközben is, ehhez pedig segítség kell, rokon, szomszéd, barát akár.Nem elég enyhíteni a fáradtságot. Fordítsunk időt az átkapcsolásra: anyából változzunk feleséggé, mielőtt a munkából hazaér a férj. Hajam, arcom, ruhám rendben? Nem, nem arról van szó, hogy szexistennőnek kell a tükörből visszanéznie! Gondoljunk legalább naponta egyszer arra, akit este hazavárunk, annyira, hogy érezzünk, érte dobbant meg a szívünk.Elég egy kósza pajzán gondolat, amit aztán megosztunk vele. Segít az átkapcsolásban, ha sosem felejtjük el: házasságunk a legfontosabb, gyerekeink hálásak lesznek, ha biztos, szerető kapcsolat melegében nőhetnek fel.Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
