Életemnek abban az időszakában lettem édesanya, amikor kellett, a legjobbkor, így terveztem. Huszonöt éves voltam ekkor, két év után pedig újra dolgozni kezdtem. Persze közben a világ legboldogabb embere lettem azzal, hogy világra hoztam kicsi lányomat.
Gyorsan elrepült az otthon töltött két év, rengeteg szép pillanatot őrzök erről az időszakról. Egy éve mentem vissza dolgozni: visszavártak a régi helyemre hat órában. Jázminra addig a mama vigyázott. Lánykám nehezen viselte, aminek éjszakai felkelések és nyugtalan alvás lett az eredménye. Aztán hozzászoktunk, ő is, én is.
Alighogy visszatértem, és dolgoztam néhány hónapot, a főnököm előállt egy remek ajánlattal, több munka, több elfoglaltság, de azt csinálhatom, amit nagyon szeretek. Nyilván a kislányom nevelése és igényei maradtak az első helyen számomra, s hogy mindig boldog legyen, de meg kell ragadnom a kínálkozó lehetőségeket is. Mindenkinek mások a prioritások, minden nő maga érzi, mikor jön el a gyermekvállalás ideje, én ezzel együtt úgy gondolom, még sok lehetőség előtt állok.
Amióta visszamentem dolgozni, nagyon megváltozott életünk. Kevesebb időm van a hobbijaimra, blogot, cikket írni, versben kifejezni gondolataimat. Minden megváltozott, már nem „csak” anya vagyok, hanem dolgozó nő is, ami természetéből fakadóan még több feladatot jelent.
Nő vagyok, aki igyekszik mindent megadni a gyerekének, helytáll a munka világában, karriert épít, odafigyel magára, kinézetére. Nevelem és formálom a kislányom, hogy boldog és sikeres legyen az életben, és próbálok egyensúlyt teremteni minden fronton (a gyereknevelésben, a munkában, a háztartásban, a párkapcsolatban).
Szeptember elején kezdtük az ovit, azóta már nyolc órában dolgozom, sőt elkezdtem egy továbbképzést is, és mondhatom, hogy dolgozni, tanulni, beadandót írni, vizsgázni, gyereket nevelni, ezeket összeegyeztetni nem egyszerű… A kislányommal igyekszem minél tartalmasabban tölteni azt a kis időt, amíg együtt vagyunk.
Zubán Beáta
Kapcsolódó cikkek
