A kérdésre, hogy szülőként jó ötlet-e belenézni a gyerekünk telefonjába, Sági Andrea pszichológussal kerestük a választ. A szakértő szerint mielőtt erre rátérnék, fontos szót ejteni arról is, hogy hány évesen legyen saját telefonja a gyereknek, illetve hogy mennyire bizalmas vele a kapcsolatunk.
Egy biztos alapokon nyugvó szülő-gyermek kapcsolatban nincs szükség arra, hogy beleolvassunk a kamasz naplójába vagy megnézzük a telefonját, mert magától is megosztja velünk hogy van, mi történt vele. Akár tetszik, akár nem, tiszteletben kell tartania a szülőknek, hogy a gyereknek kell, hogy legyen olyan tere, ahova már nem enged betekintést a felnőtteknek. A kicsi óvódás „nem mondom el, mert titok” kijelentéseitől kezdve, 5-6 évesen „egyedül fürdök”, a nagyobb kamaszig, aki a barátaival beszéli meg a csajozás-pasizást. Ezek a határkijelölések ugyanis az autonóm (független) identitás és egészséges személyiségfejlődés alapjai.
Mikortól legyen saját telefonja a gyereknek?
„Amikor egy gyerek kezébe telefont adunk, belép egy olyan világba, ami rengeteg veszélyt is rejt a számos előny mellett. Mindenképpen számoljunk vele, hogy ha megkapja a saját telefonját, onnantól kezdve lesznek olyan levelezései és beszélgetései, amiből mi bizony kiszorulunk. Ha egy teljes értékű okostelefont adunk neki, mindenféle applikációval, akkor számítsunk arra, hogy a szülői kontrollt is elveszítjük. Természetesen gyerekfüggő, hogy ki mennyi idősen áll készen erre, általánosságban azt lehet mondani, hogy 10 éves kor alatt nem biztos, hogy jó ötlet saját telefont adni a gyerekeknek” – kezdi a pszichológus.
Tapasztalata szerint sokan abból a praktikus okból kifolyólag adnak telefont a gyereküknek, hogy akkor is „vele lehessenek” virtuálisan, ha fizikailag távol vannak egymástól. „Ennek megvalósításához egy olyan telefon is tökéletesen elég, amin korlátozottan érhetők el a szolgáltatások, például a közösségi média oldalak. Ha úgy látjuk, hogy elérkezett az idő, hogy a gyerekünk ide is belépjen, előtte mindenképpen tanítsuk meg neki, hogyan kell azt okosan használni. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy az itt leírt szavaknak és megosztott tartalmaknak komoly súlya van, ráadásul azokhoz szinte bárki hozzáférhet, aki szintén regisztrált az adott oldalra” – int óvatosságra Sági Andrea, aki szerint érdemes többször is megfontolni, hogy valóban szükség van-e a gyerekünknek okostelefonra.
Amit egy kütyü sem pótolhat
Mint mondja, a szülők leginkább onnantól adnak telefont a kamaszok kezébe, hogy egyedül kezdenek iskolába, edzésre vagy a különórára járni, ami teljesen érthető. Lényegesnek tartja azonban, hogy ez az önállóság se egyik napról a másikra „szakadjon a gyerekek nyakába”, hanem többször átbeszélve, és a váratlan eseményekre felkészítve őket. A rátermettségüket nem pótolhatja semmilyen elektromos eszköz, azt csakis sok beszélgetéssel, tanítgatással érhetjük el.
Volt, aki Andreának azt mesélte, hogy a gyereke telefonjába belenézve tudta meg, hogy az osztálytársai bántalmazzák és kedvesnek cseppet sem nevezhető üzeneteket küldözgetnek neki. Amellett, hogy szomorú, hogy a kamasz nem merte magától elmesélni otthon, hogy kipécézték maguknak az iskolában, néhány intő jelből maga a szülő is észrevehette volna, hogy valami nem stimmel. „Sajnos nagyon gyakori, hogy a bántalmazott gyerekek nem avatnak be senkit abba, hogy bajba kerültek, például azért, mert megfenyegették őket. Ha szóban nem is, a megváltozott viselkedésükkel mindenképpen a környezetük tudtára próbálják adni, hogy bajba kerültek” – emeli ki a pszichológus, aki megint csak a gyakori beszélgetést tartja a legcélravezetőbb megoldásnak.
Akard tudni, hogy hogy van!
Andrea szerint ha úgy látjuk, hogy valami megváltozott a gyerek körül, jobb, ha nem az lesz az első dolgunk, hogy belenézünk a telefonjába: „Üljünk le vele beszélgetni és őszinte érdeklődéssel kérdezzük meg, hogy hogy van. Ha megnyílik és mesélni kezd, hallgassuk végig és vegyük komolyan, amit mond, ne csak kutyafuttában, netán a mobilunkat nyomkodva váltsunk szót vele. Persze nem minden kamasz beszél szívesen az érzéseiről, ám ha mégsem hagy minket nyugodni a megváltozott viselkedése, az iskolával is felvehetjük a kapcsolatot. Ott is megkérdezhetjük, hogy észleltek-e valami különöset, tudnak-e bármiről, ami nekünk, szülőknek fontos lehet.”
Azzal, hogy egy ilyen kapcsolatot felépíteni nem könnyű, természetesen a szakértő is tisztában van, mégis úgy látja, hogy szülőként mindent meg kell próbálnunk azért, hogy a gyerekünk kicsi korától kezdve érezze részünkről az őszinte érdeklődést. „Ha sikerül elérnünk, hogy a gyerekünk ne csak a jó dolgokat ossza meg velünk, hanem a kevésbé örömteli történésekbe is beavasson, semmi szükség nem lesz arra, hogy megnézzük a telefonját. Gondoljunk csak bele, nekünk hogy esne, ha a párunk, aki elvileg megbízik bennünk, rendszeresen átfutná az üzeneteinket és a levelezéseinket!” – veti fel teljes joggal a pszichológus.
Előbb-utóbb minden kamasz életében eljön az a pont, amikor megkapja a saját telefonját, ha más nem azért, mert a tanuláshoz is szüksége lehet rá. A pszichológus szerint az alábbi tippekkel sikerülhet a megfelelő mederben tartani a gyerekek telefonhasználatát, anélkül, hogy bajba sodorná őket a belépésük az online világba:
- Beszélgessünk el velük az internetben rejlő veszélyekről, beleértve az esetleges netfüggőséget.
- Járjunk elől jó példával: ne csak beszéljünk a telefon okos használatáról, hanem mi is ügyeljünk erre. Ne legyen folyton a kezünkben a mobilunk, akkor pedig mindenképpen tegyük le, ha a gyerekünkkel beszélgetünk!
- Próbáljunk minél több olyan közös programot szervezni a gyerekkel, amihez nem kell telefon és internet, ezzel is csökkentve a túlzott mobilhasználat lehetőségét.
- Mindenképpen tanítsuk meg neki, hogy nem attól lesz valaki menő, hogy a legújabb mobil lapul a zsebében, hiszen a valódi értékek egészen máshol keresendők!
Fotók: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
