A mi kicsikénk nagy lesz (vagy legalábbis annak gondolja magát), eléri a tizenéves kort, és egyszer csak bezárkózik. Már nem mi vagyunk a legjobb barátai, már nem nekünk mondja el a gondjait, kiabálni viszont nagyon tud velünk. Mit tehetünk a jobb kapcsolatért? A social felületeken aktív történelemtanárt, Balatoni Józsefet, ismertebb nevén Jocó bácsit kértük meg, adjon néhány tanácsot a kamaszt nevelő szülőknek.
1. kerülendő: Hirtelen váltás
Amíg kicsi a gyerekünk, egyfolytában lerázzuk azzal, hogy „ne szólj bele a felnőttek dolgába”. Amikor pedig nagyobb lesz, csodálkozunk, hogy már ő az, aki nem akarja megosztani velünk a dolgait.
Megoldás: Már a kezdetektől tekintsük partnernek a gyerekünket, ne zárkózzunk el előle! A bizalmat csak fokozatosan lehet kiépíteni.
2. kerülendő: Azt várjuk, hogy mindig nyitott legyen
A szülő beszélgetni szeretne a gyerekével – ez természetes. Csakhogy a szülő mindig akkor és ott akarja ezt, amikor neki eszébe jut. Azt várja, hogy a másik mindig nyitottan fogadja a kezdeményezését. Márpedig a kamaszokra nem az a jellemző, hogy nagyon beszédesek lennének. Máskor viszont beléjük sem lehet fojtani a szót…
Megoldás: Várd meg a pillanatot, amikor ő akar beszélgetni!
3. kerülendő: Direkt kérdésekkel támadunk
„Mi volt a suliban?” – a kérdés, amit minden gyerek meghallgat mindennap, és már ettől utálja. Persze érthető, hogy szeretnénk átlátni a napját, de gondoljuk csak el, milyen lenne, ha ő is folyton megkérdezné tőlünk, hogy mi volt a munkahelyen. Sokszor mi sem tudnánk nagyon mást mondani, mint hogy: semmi, dolgoztam. Nos, ők is valahogy így vannak vele.
Megoldás: Próbáld másként megfogalmazni a kérdésed, kevésbé általánosan! Például: ki mellett ültél ebédkor? Ez csak arra kell, hogy beindítsa a kommunikációt, onnan már bárhová eljuthatunk.
4. kerülendő: Azt gondoljuk, hogy mindent tudnunk kell
Van, ami nem tartozik egy szülőre, és ezen nem szabad megsértődni. A szülők többsége hajlamos elfelejteni, hogy ő milyen volt kamaszként. Például szintén nagy érzelmi viharokat élt át, és nem az iskola és a rendrakás volt a központi kérdés az életében. És persze ma is vannak titkaink, akár a párunk, barátaink előtt is, neki is lehetnek! Alapszabály például, hogy egy gyerek naplóját nem olvassuk el, az ilyesmi úgyis kiderül.
Megoldás: Legyünk türelmesek, próbáljuk megérteni, hogy ez egy nagyon speciális korszak! A titkok pedig legyenek szentek a szemünkben.
5. kerülendő: Megpróbáljuk a nyelvüket beszélni
A kamaszok nagyon más nyelvet beszélnek, mint a felnőttek – mindenféle értelemben, ezt el kell fogadni. Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy az ő szlengjüket használjuk (úgysem tudjuk jól tenni), hogy így próbáljunk fiatalabbnak tűnni, és közelebb maradni hozzájuk. Egy felnőtt ilyen nyelvezettel inkább mókás, ciki nekik, mint eredeti.
Megoldás: Egy-két szót be lehet építeni, azt tőlem is szeretik, de nem kell túlzásokba esni. A szülőből nem lesz haver, de nem is kell!
6. kerülendő: Elvárjuk, hogy tiszteljen, csak mert a szülője vagyunk
A tekintély nem jár kor vagy funkció alapján. Én sem várom el, hogy csak azért tiszteljenek, mert én vagyok a tanár, hiszen lehetnék ettől még egy gonosz ember. Azt ki kell érdemelni. Ne azért becsüljenek, mert felettük állunk, esetleg tartanak tőlünk!
Megoldás: Azt adjuk, amit mi is elvárunk! Ahogy neki ki kell érdemelnie a tiszteletet, úgy mi is szolgáljuk meg! És igen, egy gyereket is lehet, sőt kell is tisztelni.
7. kerülendő: Vagy barátok vagyunk, vagy „felettesek”
Ideális esetben jóban vagyunk a gyerekünkkel, ugyanakkor megvan a tekintélyünk is. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, aminek a fenntartásáért folyamatosan dolgoznunk kell. De semmiképp nem jó nagyon elmenni egyik vagy másik irányba.
Megoldás: Merjünk szigorúak lenni, legyenek szabályok, határok, de a szeretetünk, elfogadásunk maradjon határtalan!
8. kerülendő: Nem merünk szigorúak lenni, félünk, hogy akkor majd nem fog szeretni
Ez egy óriási tévhit. Bár szóban nem ezt mondja, de a gyereknek kellenek a szabályok is, és főként a következetesség: mindennek legyenek következményei, és az ígéreteinket is tartsuk be! Soha ne azért szeressen minket a gyerekünk, mert kap valamit!
Megoldás: A végletességet el kell kerülni: a túlzott szigor, de a túlzott engedékenység sem vezet jóra.
9. kerülendő: Nem tudunk bocsánatot kérni a gyerektől
Ha mi nem tesszük meg, hogyan várhatjuk el tőle? Nyugodtan hibázhat egy felnőtt is, és ezt be is ismerheti. Pont ez jelenti a magabiztosságot: merünk hibázni, merünk embernek lenni. A gyerekek nagyon is értékelik ezt!
Megoldás: Legközelebb ha valamit rosszul teszünk, ismerjük el előtte is!
10. kerülendő: Féltékenyek vagyunk egy másik felnőttre
Előfordul, hogy a tinédzser nagyobb bizalommal van egy osztálytárs szülője, egy tanára vagy az edzője felé, mint felénk. Ne aggódjunk, ez nem jelenti azt, hogy jobb velük a kapcsolata, csupán más jellegű.
Megoldás: Próbáljunk inkább örülni neki, hogy kötődik másokhoz is! Az pedig nem baj, hogy nem mindent velünk oszt meg – épp ez mutatja, hogy a kapcsolatunk túlságosan is közeli bizonyos témákhoz.
11. kerülendő: Túlféltjük
Igen, leselkednek rá veszélyek a valós és a virtuális térben is, de ne aggódjunk, ha megfelelő muníciót adtunk neki eddig, nem fog hülyeségeket csinálni, például különféle durva netes kihívásokban részt venni. Valójában egy kisgyereket sokkal nehezebb életben tartani – egy kamasznak már van egészséges félelemérzete.
Megoldás: Emlékezzünk rá, hogy mi is tettünk meredek dolgokat annak idején, mégsem lett bajunk. Azért persze beszéljünk vele a kockázatos viselkedésekről, sőt, lehetünk drasztikusak, valósághűek, hogy elrettentsük őket!
12. kerülendő: Nem ismerjük fel, amikor tényleg baj van
Csak nyomjuk a napi rutint, és fel sem figyelünk rá, hogy a gyerekünk bajban van. Aztán egyszer csak történik valami, amin már nem tudunk változtatni.
Megoldás: Vegyünk észre minden jelentősebb, tartós viselkedésváltozást, mindegy, hogy negatív vagy pozitív irányú, mert mindkettő jelezhet bajt. Ehhez persze ismernünk kell a gyerekünket, mert kamaszkorban normál állapotban is nagy hangulati amplitúdókra képesek.
13. kerülendő: Nagymonológot tartunk
Sokan, amikor fontos üzenetet szeretnének átadni, nagy feneket kerítenek a beszélgetésnek. Külön behívják a gyereküket, leültetik, hosszú beszédet tartanak neki. Pedig gondoljunk csak bele: minket is megijeszt, amikor mondjuk a főnökünk így tesz, hiszen ez nem egy kényelmes helyzet.
Megoldás: A fontos témákba is belefoghatunk lazán, csak úgy játék közben.
14. kerülendő: Leszóljuk a dolgait
Lehet, hogy nem tetszik a zene, amit hallgat, a netes játék, amivel foglalkozik, vagy épp nem szimpatikus nekünk a haverja. Ilyenkor nem túl jó, ha leszóljuk azt, ami fontos neki, persze nehéz magunkban tartani, amit gondolunk.
Megoldás: Nem tilos elmondani, ha valami nem tetszik, de azért mutassunk nyitottságot, érdeklődjünk a dolgai iránt! Tartsuk tiszteletben az értékeit, ne becsméreljük folyton, ne tegyünk minden alkalommal megjegyzést ezekre!
15. kerülendő: Olyat várunk el tőle, ami még korai
Lehet, hogy gyermekünk már a tizennyolcadik életévéhez közeledik, de ettől még nem lesz egy csapásra felnőtt. Felelősség, belátás, tervezés: ezek olyan sajátosságok, amik olykor egy felnőttön is kifognak. Persze van, aki már tizenöt évesen érettebb a mi korosztályunknál, de azért ez a ritkább.
Megoldás: Már kiskorában adjunk neki lehetőséget döntések meghozatalára, ne vállaljunk át helyette mindent – így szokja meg, hogy van felelőssége, és így tanul meg élni vele.
16. kerülendő: Megijedünk, hogy eltávolodik tőlünk
A távolodás kamaszok esetén teljesen normális dolog. Ahogy mondani szokás, ki lehetne tenni egy táblát a homlokukra: „átalakítás miatt zárva”.
Megoldás: Nyugodjunk meg, nem a kapcsolatunk romlott meg, csak kicsinyünk próbálja átküzdeni magát a gyermek- és felnőttkor közötti átmeneten. Azt szoktam mondani a szülőknek, ne aggódjanak, csak néhány évet kell aludni, és elmúlik. Azután visszatalálnak a szüleikhez, ha azok jól végezték a dolgukat. És a többség nagyon is jól csinálja!
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
