Kamasz

Órarend külföldön és itthon: elképesztő különbségek

Összehasonlítottuk egy norvég és egy magyar gyerek órarendjét.
2022. Szeptember 20.
gyerekek az iskolában

Érdekes videó terjed a neten, egy Norvégiában élő magyar édesanya megmutatta a TikTokon másodikos gyermeke órarendjét, ami jól tükrözi nemcsak a skandináv és magyar oktatási rendszer, de az egész mentalitás különbségeit.
Az órarend bizony távolról sem emlékeztet a Magyarországon megszokottra. Nem feltétlen jobb, nem feltétlen rosszabb, mindenesetre teljesen más. Azt talán mondhatjuk, hogy lazább, színesebb, gyakorlatiasabb.

A magyar oktatási rendszert sokszor éri az a kritika, hogy túlságosan elméleti jellegű, rengeteg adattal, évszámmal tömi tele a gyerekek fejét, sok olyan dolgot tanítanak, amit valójában nem használ majd az életben, közben viszont alapdolgokat nem tanulnak meg a világról, ide értve mondjuk egy csekk feladását, a főzést vagy mondjuk a vitakultúrát, párkapcsolati készségeket – kicsit később persze. Emellett kevés időt töltenek olyasmivel, ami élvezetes, keveset mozognak, nincsenek a természetben, és a tanulás teljes rendszere konzervatív, formális.

Mondhatnánk persze, hogy a tényanyagon kívüli, mindennapi életről való tudás elsajátíttatása nem is az iskola, hanem a család feladata, de az azért elgondolkodtató, ha a hivatalos oktatás ennyire egysíkú olyankor, amikor tudvalévő, hogy a szülők leterheltek, már nem tudnak minden olyan funkciónak megfelelni, mint egykor.

Hát, az biztos, hogy a norvég felfogás nagyon más.

Eleve sokkal kevesebb az óraszám, naponta legfeljebb három tantárgyat oktatnak, és sokszor színesítik különböző játékos programok a napokat. Jobban koncentrálnak a közösségépítésre, és az egész tanterv valahogy olyan „életszagú”, mintha az életre akarnának nevelni, és nem az egyetemnek – ahogy mondani szokás.

Hétfőn például olvasás-, matekóra van és közösségépítés (ami talán leginkább a mi osztályfőnöki óránknak felel meg), kedden megint matek, közösségi óra és irodalom, szerdán egész egyszerűen felkerekedik az osztály, és elmennek túrázni, csütörtökön meglátogatnak egy könyvtárat, de azért ide még befér egy angolóra és egy testnevelés, pénteken jöhet egy kis olvasás, valamint ezen a napon mindenki bevihet egy kedvenc játékát, és játékdélutánt tartanak. Kellemes, ugye? Az biztos, hogy itt a gyerekek nem hullafáradtan esnek haza, nem cipelnek tízkilós hátizsákot, viszont sok élménnyel és hasznos tudással gazdagodnak. Ugyanakkor biztosan van olyan is, aki szerint „alig tanulnak valamit”, vagyis túl laza ez a rendszer.

Pedig van ám házi feladat is – igaz, ez is nagyon más, mint amit itthon megszoktunk. Mindig kell olvasni is, de például feladatnak adják ki bogarak keresését és megfigyelését.

Nem fix órarend van, hanem péntekenként a tanár mindig kiküldi a következő hetit. Különbség még, hogy heti célokat is meghatároznak, ezek szintén érdekesek. A videóban mutatott hét célja például a betűk, számok ismerete tízes számrendszerben, de az is, hogy a gyerekek megtanulják bevonni egymást a játékba vagy például sorban állni.

Érdekességként összehasonlítottuk a programot egy magyar másodikos kisiskolás órarendjével. Ehhez példaként egy budapesti általános iskola tanrendjét vettük alapul. Itt minden nap öt tanóra van, közben egy ebéd beiktatva. A gyerekek tanulnak matematikát, olvasást, nyelvtant, ének-zenét, de van technika és rajzórájuk, meg persze etika vagy hittan és testnevelés is. A példában szereplő iskola angol tagozatos, így itt angolórát is tartanak heti háromszor.

Megkértünk egy általános iskolai tanárt, kommentálja a kétféle órarendet. Erika negyven éve tanít egy vidéki nagyváros állami sulijában, és volna ötlete a változtatásra. „Jelenleg nemcsak a tanárok leterheltek, de a gyerekek is – mondja. – Én például összevonnám a technikát a rajzzal, úgyis járnak még ezen túl csomó szakkörre. A hittannak hol van foganatja, hol nincs, ismerek diákokat, akik három éve járnak, de semmit nem tudnak visszaadni belőle. Egyetértek azzal, hogy sok felesleges dolgot tanítunk, amik nem a való életre készítenek fel, miközben a logikus gondolkodást meg nem oktatjuk, ami pedig mindennek az alapja lenne. Mindig csak az adatok, a memoriterek, hatalmas anyagmennyiség… minek ennyi mindent bemagoltatni, amikor van már net és minden gyerek használ számítógépet? Sok elmélet, kevés gyakorlat és kevés lehetőség a lazításra, talán csak az a néhány tízperces szünet. Én mindig is játékosan tanítottam, és szeretik is az óráimat. A házi feladatot sem pártolom, ha rajtam múlik, úgy engedem haza a gyerekeket, hogy a szülő nyugodt legyen, otthon már ne kelljen elővenni a könyvet. Sajnos azonban azt látom, hogy négy évtized alatt nemhogy csökkent volna a gyerekek terhelése, de keményebb lett. Úgyhogy nekem tetszik a norvég típusú órarend, bár inkább azt mondom, valahol a kettő között lenne a jó megoldás.”