Tinédzsernek lenni furcsa és zavaró. A tinédzser nevelése pedig szintén furcsa és zavaró. Hogyan nevelj független, gondoskodó és felelősségteljes embert, amikor a gyerek alig néz fel a képernyőről, hogy rád figyeljen, nemhogy elmondja, mit gondol?
A Purewow szakembereket kérdezett a kihívásról. Íme, azok a kifejezések, amelyek szerintük segítenek a serdülőknek (és szüleiknek) eligazodni az átalakulást hozó tinédzserévekben.
Ne mondd: “Hagyd már ezt a rosszkedvet!”
Teljesen igazad lehet. Ám ha rámutatsz, mennyire ingerlékeny a gyermeked, az nem ér semmit – mondja Dr. Sherrie Campbell pszichológus, családterapeuta. „A tizenévesek kedvetlenek, hiszen épp identitásproblémákkal küzdenek. Megpróbálják kitalálni, kik is ők, mint személyek, és fejlesztik szexuális énüket is. Ahelyett, hogy megítélnénk őket, együtt kell éreznünk velük a sokféle változással kapcsolatban.”
Mondd ezt: “Teljesen érthető, ha rosszkedved van, de szükségem van a segítségedre.”
Azt szeretnénk, ha a tinédzserek önmaguk legjobb verziójává válnának, de ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Íme, egy érdekes ötlet Dr. Mark Goulston pszichiátertől: „Miközben csinálunk valamit közösen (például utazunk az autóban), ne kezdeményezzünk mélyre menő beszélgetéseket. Inkább kérdezzünk, mondjuk így: „Szerinted hogyan lehetek jobb szülő, ha az én fő felelősségem az, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy sikeres és boldog életet élhess felnőttként?” Ezután várjuk meg a válaszát, és mondjuk ezt: „Ez igazán érdekes, hogyan jutott eszedbe?” Állítólag meg fogunk lepődni…
Ne mondd: “Soha nem beszélgetsz velem.”
Hatéves korában alig várta, hogy hazajöjjön az iskolából, és hosszasan elmesélje, mi történt aznap. Ma pedig szerencsésnek mondhatod magad, ha egy egyszavas válaszra méltat. Ez fáj, de meg kell értenünk őt. Ha a fenti mondatot mondjuk, az vádlónak hangzik, és olyan érzést kelt, mintha nem engednénk meg a gyerekünknek, hogy saját magánélete legyen – mondja Dr. Campbell. „A serdülőknek szükségképpen el kell távolodniuk a szüleiktől, és a barátaikat kell előtérbe helyezniük. Ezzel nem akarnak bántani minket.”
Fejmosás helyett tudassuk vele, hogy ott vagyunk neki, ha beszélgetne. (És tudd, hogy néhány év múlva te leszel az egyik első ember, akit felhív majd az aktuális problémáival.)
Mondd ezt: “Annyira büszke vagyok rád!”
„Nem számít, milyen gyakran lázadnak fel a tinédzserek a szabályaink ellen, vagy vitatják véleményünket, továbbra is rendkívüli módon érdekli őket, hogy mit gondolunk – és különösen az, hogy mit gondolunk róluk” – mondja Kristin Wilson, a Newport Academy klinikai tájékoztatásért felelős alelnöke. Ezért fontos, hogy tudassuk velük, mennyire értékeljük őket és a teljesítményüket – legyen az kicsi vagy nagy. “Ne őrizgessük ezt a kifejezést olyan eredményekre, mint például egy sportgyőzelem vagy egy jó teszteredmény! Büszkék lehetünk rájuk olyan egyszerű dolgokért is, mint hogy trükkös beszélgetést intéztek egy barátjukkal, vagy hogy higgadtak maradtak egy kihívásokkal teli helyzetben.”
Ne mondd: „Milyen volt a napod?”
Hacsak nem akarsz egy morgást vagy elutasító, „finom” választ. „Ehelyett kérdezzük meg a serdülőt valamiről, amiről megjegyzést tud tenni, ami nem tűnik túl személyesnek” – tanácsolja Darby Fox gyermek- és családterapeuta. Tegyük fel, hogy a gyerekünk szereti a sportot vagy a zenét – kérdezzük meg, látta-e a legfrissebb híreket kedvenc játékosáról vagy zenészéről. „Ha hallottál valamilyen közösségi tevékenységről az iskolában vagy egy bulin, kérdezd meg a gyerekeidet, hogy mit gondolnak erről, vagy mennyire gyakori ez. Ez azt az üzenetet küldi, hogy tiszteled őket, és hiszed, hogy van véleményük.” Ne feledd, hogy a tinédzserek nagyon óvakodnak azoktól a kérdésektől, amelyek felfedhetik belső érzéseiket, ezért próbáljunk meg tágabb kategóriákat vagy olyan kérdéseket feltenni, amelyek nem tűnnek túl tolakodónak.
Mondd: “Hét szóra szeretnék rákérdezni.”
A helyzet: Tudod, hogy a tinédzsered ideges valami miatt, de nem tudod, mitől. Az pedig, hogy megkérdezd tőle, mi a baj, szóba sem jöhet (a becsapódó ajtókhoz vezető biztos út). Ehelyett próbáld ki Dr. Goulston újszerű megközelítését. Mondd el a gyerekednek, hogy hét szavad van, amelyekről kérdezni szeretnéd. Minden valószínűség szerint egy „Huh!”-al fog válaszolni. Most olyan nyugodt és hívogató hangnemben, amennyire csak tudod, mondd: „Fáj, fél, mérges, szégyell, egyedül, magányos, fáradt… válassz egyet!” Aztán amikor a gyereked válaszol, folytasd így: „mesélj róla”. Tekintsd úgy, mint egy egyszerűbb utat egy trükkös témához, amely remélhetőleg rengeteg lehetőséget ad arra, hogy finoman tovább vizsgálódj.
Ne mondd: “Így akarsz elindulni?”
Ugyan, emlékszel erre a tinédzser éveidből, igaz? Annyira béna. Dr. Campbell pedig azt mondja, hacsak nem teljesen helytelen, amit a gyerekünk visel, hagyjuk. „A tinik mindenféle új identitást kipróbálnak. Hacsak nem kérik a véleményedet, ne mondd el” – tanácsolja. (És hát emlékszünk ugye néhány régi cuccunkra…)
Kapcsolódó cikkek
