Félbeszakít, közbeszól
Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor két felnőtt beszélget, majd a beszélgetés kellős közepén megjelenik Pistike és mintha a másik fél ott sem lenne azonnal belekezd a mondókájába. Sok szülő ilyenkor nem tesz, nem mond semmit, lehetséges, hogy azért, mert úgy látják a gyerekük túl izgatott és alig várja, hogy elmondhassa mi történt vele. Pedig az esetek döntő részében semmi olyasmi nem történt vele, ami nem tűr halasztást, egyszerűen arról van szó, hogy képtelen késleltetni a vágyait. Jelen esetben azt, hogy azonnal elmondjon valami fontosat.Egy bizonyos életkorig valóban nehéz a gyerekeknek a késleltetés, de ha minden helyzetben megtehetik, hogy mit sem törődve mással félbeszakítsanak egy beszélgetést, akkor soha nem fogják elsajátítani hogyan legyenek tekintettel másokra. “Azt fogják hinni, hogy joguk van mások figyelmére, és később nem fogják tudni elviselni a frusztrációt” – mondja Jerry Wyckoff pszichológus, Ph.D., a Getting Your Child From No to Yes (A gyermeked a nemtől az igenig) című könyv társszerzője.
Túl durván játszik
Nincs olyan életkor, amikor tolerálható a durvulás, mások megütése, az agresszió. Mindegy, hogy a tesóról vagy a játszótéri pajtásról van szó. Nincs olyan, hogy ma még szabad, holnaptól pedig már nem, mert ez a viselkedés berögzülhet. Ráadásul azt az üzenetet közvetíti, hogy mások bántása elfogadható.Vonjuk félre a gyereket és kérdezzük meg tőle, hogy milyen érzés lenne neki, ha vele tennék ezt. Tudassuk vele, hogy mást bántani nem oké, sem szavakkal, sem tettekkel.
- Kapcsolódó: Így reagálj, ha agresszív a kicsi
Úgy tesz, mintha nem hallana
Ha kétszer, háromszor, sőt négyszer is el kell valamit ismételni a gyereknek, de ő a füle botját sem mozdítja, akkor jogosan érezheted úgy, hogy figyelmen kívül hagy téged.
Ahelyett, hogy a szoba másik végéből beszélnél hozzá ismételgetve újra és újra mit szeretnél, inkább menj oda hozzá, és mondd el neki, mit kell tennie. Vegyél fel szemkontaktust és várd meg, amíg válaszol.
Irányítás
Ez a pont inkább úgy helyes, hogy biztos, hogy neki kell irányítani? Nagyszerű, ha a gyerek önálló és nem szolgáltatja ki magát olyan dolgokban, amiket már ő is meg tud csinálni, de biztos, hogy neki kell irányítani azokat a tevékenységeket, amiket sokkal inkább a felnőttnek kéne szabályoznia?”Lehet, hogy aranyos, amikor a kétéves gyermeked elsétál a pult mellett, hogy kivegye a süteményt a szekrényből, de várj csak, amíg nyolcéves lesz, és meglátogatja a három háztömbnyire lakó barátját, anélkül, hogy megkérdezné” – mondja Dr. Wyckoff.
Érdemes ebben az esetben is előre gondolkozni és legalább magunkban felállítani néhány olyan szabályt, amikben következetesek vagyunk.
Egy kis pimaszkodás
Lehet, hogy nem gondolod, hogy amíg kicsi a gyereked, túl nagy probléma, ha csípős hangnemet használ, vagy forgatja a szemeit, ha kérsz tőle valamit, mert ez olyasmi, amit a tizenéveseknél szoktunk bosszantónak találni. Csakhogy ez a viselkedés gyakran óvodáskorban kezdődik és arról szól, hogy a gyerekek tesztelik a határokat.”Néhány szülő figyelmen kívül hagyja, mert azt hiszi, hogy ez egy múló valami, de ha nem szembesítjük vele, akkor egy tiszteletlen harmadikos gyerekkel találhatjuk szemben magunkat, akinek nehéz lesz barátokat szereznie ” – mondja Dr. Michele Borba, író. Szerinte a legjobb, ha szembesíted a viselkedésével, persze nem úgy, hogy rosszul érezze magát, hanem, hogy megértse, a másik mit érez ezekben a helyzetekben.
Az igazság kiszínezése
Bár lehet, hogy nem tűnik nagy ügynek, ha a gyermeked azt mondja, hogy beágyazott, pedig alig igazította meg a takarót, fontos, hogy szembesítsük a valósággal. “A hazugság vagy a túlzás automatikussá válhat, ha a gyermek megtanulja, hogy ez egy könnyű módja annak, hogy jobb színben tüntesse fel magát, vagy, hogy elkerüljön valamit”- mondja Dr. Wyckoff.Ha a gyermeked füllent vagy túloz a fenti okokból, akkor ülj le vele, és tedd helyre a dolgokat. Vizsgáld meg, hogy mi motiválja a füllentésre.(Cikk forrása: parents.com)
Kapcsolódó cikkek
