Rebel Wilson színésznő egy héttel kislánya születése után látogatott el Leonardo DiCaprio szülinapi és Paris Hilton esküvői évfordulós bulijára, amiért össznépi harag zúdult rá, de Pásztor Anna énekesnő sem gondolta volna, hogy bűnnek számít az, hogy egy medencében ejtőzve érezte jól magát kisbabája és egy koktél társaságában.

A gyermekét váró és boldogságát egy fürdőruhás képpel is kifejező Hosszú Katinka is kapott testszégyenítő megjegyzéseket posztja alá, mint ahogy Emily Ratajkowski modell-színésznőt is kiosztották amiatt, hogy nem tudja normálisan fogni kisbabáját.

Ismert emberek, akik a mom-shaming áldozatai lettek.

Anyaszégyenítés

A mom-shaming, vagyis anyaszégyenítés fogalma arra a jelenségre mutat rá, amikor sértő módon kritizálnak, ítélnek meg valakit anyai viselkedése, szülői döntései miatt – mondja Árvai Nóra szakpszichológus, perinatalis szaktanácsadó, szakíró. A jelenség online és személyes terekben (anyaklubokban, játszótereken) is megfigyelhető, de a virtuális felületeken, egy fénykép vagy felhasználónév mögé bújva könnyebben kibontakozik.

A mom-shaminget saját frusztrációnk és bizonytalanságunk táplálja – árulja el a szakértő, aki példaként említi azt, amikor valakit azért támadnak, mert anyatej helyett tápszerrel eteti gyermekét. “Ilyen esetben nagyon is elképzelhető, hogy a nagy vehemenciával támadó fél egy cseppet sincs rendben a saját szoptatásával, és tudat alatt már nagyon vágyik rá, hogy visszakapja a testét. Ezt azonban még magának sem vallja be – hiszen ez bűntudatot keltene benne –, ezért frusztrációját inkább arra az anyára vetíti ki, aki nemet mert mondani a szoptatásra” – magyarázza Árvai Nóra.

A jelenség hátterében meghúzódó okok között azonban egy érdekes evolúciós örökség, a pletyka is kirajzolódik – teszi hozzá a szakember. Ha megfigyeljük, a férfiak alapvetően versengőbbek nálunk, és ezt a versengést, nyílt agressziót a párválasztási stratégiájukban is alkalmazzák, hogy ennek segítségével győzzék meg kiszemelt partnerüket.

A nő ezzel szemben csak úgy tud a párválasztásban és a vágyott társ megtartásban előnyre szert tenni, ha nyílt agresszió helyett a többi nő lealacsonyítását választja. Az ő evolúciós eszköze tehát a pletyka, aminek segítségével kifejezésre juttatthatja, hogy mennyire szuper anya, és milyen fantasztikusan tud gondoskodni a közös utódról – másokhoz képest.

De mi mindenért képesek egymást bántani az anyák? A mom-shaming után kutatva a közösségi médiában is szétnéztünk.

1. Természetes, programcsászár, VBAC, otthonszülés?

„Nem hiszem el, hogy epidurált kaptál! Nekem mind a három gyerekem természetesen született. Gondolom, hallottál róla, hogy az efféle beavatkozások nem tesznek jót a babának!” – olvasom egy baba-mama csoportban, ahol az is kiderül, hogy már a szülésből is könnyedén lehet versenyt csinálni.

A már unásig ismert császáros kontra hüvelyi szülés vita mellé beléptek a ringbe az otthonszülők, a szülési tervvel érkezők, a VBAC-hívek is. Az, hogy ki milyen beavatkozásokat, fájdalomcsillapítási eszközöket kért és kapott, kinek volt sikeresebb, simább szülése, szebb hege és gyorsabb regenerációja, újabb szekértáborokra osztja a női közösségeket.

Aki az otthonszülést választja, az a saját kényelme miatt veszélyezteti a gyereke életét. Mintha az lenne a legfontosabb, hogy milyen festmény és hangulatvilágítás van a szülőszobán – mondta nemrégiben egy tanárom, aki negyven éve dolgozik az egészségügyben. Csak kapkodtam a levegőt.

Különös azzal szembesülni a virtuális közösségekben, hogy a nők egy része szerint „túl van tolva a pozitív szülésélmény hajszolása”, az otthonszülést választók, vagy a szüléstervet készítő kismamák pedig hisztis, felelőtlen szülőként viselkednek, akik rendre felül akarják írni orvosuk döntését, veszélybe sodorva ezzel babájuk életét.

2. A szoptatás alternatívái

Vicces, de mi, nők akkor is képesek vagyunk a másikat kritizálni, ha nem szoptat, és akkor is, ha túl sokáig.

Te még szoptatsz? És az iskola előtt is meg fogod szoptatni a gyereket? Nem félsz, hogy túlságosan magadhoz kötöd? – sorjáznak a kérdések, amikor valakiről kiderül, hogy gyermeke még anyatejet is fogyaszt.

Vagy ott van a nyilvános szoptatás kérdése is, ami még a szoptatáspárti édesanyákat is megosztja.

„Nem lehetne ezt a négy fal között csinálni?” – csattan fel a már jól ismert mondat, és anyák sora mondja el: nem olyan nehéz úgy megszervezni a programokat, hogy az etetést otthon intézhessék el nőtársaik.

Örök sláger a közösségi felületeken az igény szerinti (ISZSZ) kontra időhöz kötött szoptatás kérdése is. Az ISZSZ mellett érvelők úgy vélik, hogy ha anyáink és nagyanyáink elavult nézeteit követjük, akkor a gyereknek ridegtartásban lesz része, amivel minimum azt kockáztatjuk, hogy allergiás, kötődési problémákkal küzdő neurotikus felnőtt lesz, aki lepasszolja a szüleit idejekorán egy öregek otthonába.

Azok az édesanyák, akik szívesebben követnek egy megadott napirendet, ellenben amellett érvelnek, hogy sok anya azért nem tud semmit csinálni, mert a gyerek „egész nap rajta lóg”. Hovatovább olyan vélemények is fel-felbukkannak, amelyek szerint az igény szerinti szoptatás lassanként kezd riasztó jelenséggé válni, mert szétzilálja a családokat: nincs idő a nagyobb gyerekre és a család többi tagjára.

3. A hordozás

Tizennyolc évvel ezelőtt igencsak szúrós tekintettel néztek rám, hogy kendőben vittem a lányomat egy vidéki nagyvárosban. Akkoriban naponta kaptam a kéretlen beszólásokat, ortopédiai katasztrófákat vizionáló kijelentéseket. Mára hatalmasat fordult a világ, hiszen számtalan hordozókendőt és eszközt kínálnak a kismamáknak, amelyek a kötődő és válaszkész nevelés szimbolikus darabjai lettek.

Előfordulhat azonban, hogy nem szerzel jó pontot azzal az anyás közösségekben, ha bevallod, hogy te inkább maradnál a babakocsi-pihenő- és hintaszék szentháromságnál. Mert mondjuk hátfájós, esetleg túl nagy keblekkel megáldott édesanya vagy, és a gyerkőcöd is izeg-mozog-feszeng a kendőben. Vagy egész egyszerűen csak nem érzed magadénak a hordozást.

Míg az egyik oldalon előszeretettel dobálóznak a majomszeretet, matricagyerek, „hurcináci”, ősanya és egyéb sértő kifejezésekkel; addig a hordozás hívei nem értik a többieket, miért szeparálnak.

4. A külön vagy együtt alvás dilemmája

Ha fel akarod kavarni az állóvizet egy anyukás csoportban, csak dobd be, hogy te a kezdetektől fogva külön szobában altatod a gyereked. Pár perc múlva már kapod is a kommenteket arról, hogy rideg, távolságtartó és traumatizáló a nevelési stílusod, rövidesen nem lesz tejed, és hamarosan értetlenül állsz az előtt, hogy porontyod szeparációs szorongással küzd még iskolás korában is.

5. Vita az énidő körül

A társadalom jó része szerint a baba születését követően egész identitásodnak a szülői létedre kell épülnie. Az anyaság sokszor egyfajta virtuális mártíromsági versennyé alakul, ahol az a nyertes, aki a leginkább feláldozza magát a gyermekéért.

Egyhetes volt a babám, amikor először elmentem fodrászhoz, aztán körmöshöz, de rendszeresen találkozom a barátnőimmel és koncertekre is járunk – mesélte egy édesanya nemrégiben a TikTokon, akinek annyi volt a „bűne”, hogy a férje maximálisan kiveszi a részét a gyermeknevelésből és a háztartási teendőkből, és szülei is rendszeresen vigyáznak imádott unokájukra.

Az „Irigyellek, hogy ilyen könnyedén lepasszolod a babádat. Én biztos nem tudnám másra bízni. Túlságosan hiányozna” – típusú kijelentések valójában vattába csomagolt passzív-agresszív üzenetben ítélik meg azokat, akiknek az életében helyet kap az önkifejezés, a sport és a szórakozás is.

„Neked nem gyerek kellett volna, hanem egy kutya, akkor még többet foglalkozhatnál magaddal” – írja a másik hozzászóló, akinek a szavai azt sugallják, hogy önmagunkkal foglalkozni merő önzés.

6. Kinek hol tart a gyereke?

A virtuális versengés másik fő színtere a gyerekek fejlődésével kapcsolatos. Ha betévedsz egy baba-mama csoportba, az az érzésed, hogy a többiek gyerekei mind fantasztikus zongoristák, zseniális matematikusok már most, de minimum nemzetközi modellkarrierre hivatottak, akik mellett a te gyereked még csak labdába sem rúghat. Ha pedig nem éritek el időben az előírt mérföldköveket, akkor jaj nektek: Az én gyerekem már egy hónaposan átaludta az éjszakát, a tiéd még kétóránként ébred? Ezt a problémát már rég jelezned kellett volna a védőnőnek…

Egymás gyerekeinek összehasonlításakor hajlamosak vagyunk gyermekorvossá, neurológussá vagy fejlesztő szakemberré válni, és azonnal megmondani a tutit szegény kismamának, akinek eddig fogalma sem volt róla, micsoda felelőtlen anyja a gyerekének, amiért nem rohant még szakemberhez.

7. Hány gyereked van?

Az, hogy ki, mikor és hány gyermeket vállal a párjával, magánügy. A kismamás csoportokban elejtett megjegyzések ellenben arról tanúskodnak, hogy még ezen a legérzékenyebb területen is bátran garázdálkodnak mások, akik bírálnak és megkérdőjelezik a döntésedet:

Hűha, máris bevállaltatok egy kis tesót? Vagy csak véletlenül csúszott be? Bátrak vagytok! Én biztos nem siettem volna el ennyire a dolgokat…

Nem félsz tőle, hogy megsínyli a házasságod, hogy ilyen kicsi a korkülönbség?

Gondolom, lesz neki kis tesó is? Mikor jön a következő?

A gyerekvállalással kapcsolatos megjegyzések rengeteg tüskét ejthetnek, és sok-sok sebet téphetnek fel, hiszen fogalmunk sem lehet arról, milyen személyes nehézségek vagy traumák rejtőznek egy-egy döntés mögött.

Mit tehetsz a mom-shaming ellen?

Mindannyian igyekszünk azt tenni, amiről úgy gondoljuk, hogy a legjobb a gyerekeink számára. Nincs jogunk tehát megkérdőjelezni és megítélni egymás döntését.

„A mom-shaming káros jelenség, ami negatív hatással van az anyára és mentális egészségére; hozzájárulhat a bűntudat, szégyenérzet kialakulásához vagy a magányosság, elszigeteltség-érzés kialakulásához” – hangsúlyozza Árvai Nóra, aki azt javasolja az édesanyáknak, hogy bánjanak tiszteletteljesen egymással a különféle csoportokban, és ne mondjanak, ami nekik is rosszul esne másoktól.

„Fontos, hogy kommunikációnkban tartsuk szem előtt, hogy mindenki a saját gyereke legjobb édesanyja, teljesen felesleges tehát az anyaságunkat összehasonlítgatni.
Ha megbántottak, sértően nyilatkoztak rólad egy anyacsoportban, akkor röviden, udvariasan, de határozottan határolódj el ettől!” – javasolja a szakértő, aki szerint egy negatív és bántó megjegyzés kapcsán felesleges védekezni, magyarázkodni vagy belemélyedni a témába, mert a támadó fél úgysem lesz vevő az észérvekre. „Ha bántás és sértegetés van jelen a másik kommunikációjában, érdemes segítséget kérni a csoport adminjától is!”