„A gyerekek azért sajátítják el az utánzás képességét, mert a gondozóik utánozzák őket” – idézi Markus Paulus professzort, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Fejlődéspszichológiai és Neveléspszichológiai Tanszékének vezetőjét a Medical Xpress.
Paulus és kutatótársai több hónapon keresztül vizsgálták az édesanyák és gyermekeik közötti interakciót – az erről készült tanulmányuk a Current Biology tudományos szakfolyóiratban jelent meg. A babák hat hónaposak voltak az első vizsgálatok idején, és az utolsó alkalmával tizennyolc hónaposak. A kutatók különböző játékhelyzetekben elemezték az anyák és a babák interakcióit és utánzását.
Az eredmények szerint minél érzékenyebb volt egy anya a hat hónapos gyermekével való interakció során, minél gyakrabban utánozta a babát, annál erősebb volt a baba képessége tizennyolc hónapos korában, hogy utánozzon másokat.
A szülő-gyerek közötti interakcióban a kölcsönös utánzás a kommunikáció része. A szülő reagál a gyermeke által adott jelzésekre, tükrözi és felerősíti azokat. Így kialakul a cselekvések és gesztusok kölcsönös utánzása. „Ezek az élmények kapcsolatot teremtenek aközött, amit egyrészt a gyermek érez és csinál, másrészt amit másoktól lát. Asszociációk, képzettársítások jönnek létre. A gyermek vizuális érzékelése pedig kapcsolódik a saját motoros tevékenységéhez” – magyarázta Paulus ennek a folyamatát.
A kisgyerekek különféle képességeket sajátítanak el az utánzás által, mint például tárgyak használatát, kulturális gesztusokat vagy éppen a nyelvet. „A gyerekek hihetetlen utánzók. Az utánzás utat nyit a további fejlődésük felé” – mondta Paulus.
Az, hogy a gyerekek mennyire tanulnak meg másokat utánozni, döntően attól függ, milyen érzékenységgel reagálnak rájuk szüleik. Az érzékenység itt azt jelenti, hogy megértik a baba jelzéseit, és megfelelően reagálnak rájuk.
Kapcsolódó cikkek
