A fogzás hosszú folyamat
Első gyermekes szülőként én is hajlamos voltam erre. Amikor 2 hónapos volt a babám, elkezdett nagyon folyni a nyála. Rögtön arra gondoltam, beindult a fogzás, és felvásároltam az összes homeopátiás gyógyszert és gélt és fogzáskönnyítő eszközt, rágókát, amit a boltban találtam. Aztán persze kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Majdnem 8 hónapos volt, amikor előbújt az első foga.
Biztos voltam abban, hogy a fogzás miatt folyik az orra, ezért levittem a játszótérre is, ahol csak még több betegséget szedett össze. Újdonsült anyuka voltam még, szóval megbocsátok magamnak, de azért rossz érzés, hogy ilyen nagyot tévedtem.
Képzeld magad a pici helyébe. Rosszul érzed magad. De a szüleid azt akarják, hogy egyél, aludj, mosolyogj, mint máskor. Persze, hogy felbosszant, ha kimennek a szobádból a szüleid, és nem értik, mi bajod, mit akarsz, mert nem beszélik a nyelved. Megtapasztalod, milyen a fájdalom. Talán csak egy hajszál tekeredett szorosan az ujjadra, de úgy éget, mint a pokol tüze. De aztán végre a te Sherlock Holmes anyukád rájön, mi a gond, megoldja a problémát és újra szép a világ.
Nos, igen, a szülők gyakran mindenre ráfogják, hogy fogzik a gyerek. Pedig a fogzás valójában szörnyű. A szülők nagy része a gyereknevelés egyik legrosszabb emlékének a fogzást tekinti.
Képzeld el ezt is. Valami történik a száddal. Az ínyed begyullad, és kemény, fehér, fura dolgok keresnek maguknak utat benne. Van, amelyik éles is. Pokolian fáj. Néha már úgy érzed, a füled is fáj. És akkor, jaj, azok a fránya kis fogak lassan, de biztosan előretörnek, nyomják magukat, lyukat fúrnak az ínyen, majd megint csak nyomják magukat előre. Legszívesebben megkérdeznéd, sőt, üvöltenéd: “Anya, mi a fene ez? Én ezt nem akarom!”
Vannak viszont olyan babák is, akiket nem visel meg a fogzás. Fél órát nyafognak, aztán kint is a fogacska. Ennyi az egész. De én biztos vagyok benne, hogy ők a ritka kivételek. Sajnos a legtöbb babának borzasztóan fáj a fogzás.
Amikor az első gyermekem két felső foga jött, épp nyaralni voltunk. Persze egy vakáció már soha nem igazi vakáció, ha gyereked van, de az a két fog egész éjjel ébren tartott minket. Hőemelkedése volt, úgy folyt ki a nyál a szájából, mint a forró láva a vulkánból, hadonászott a kezeivel, sikoltozott egész éjjel. Az ujjait az ínyére nyomta.
Pár szót ejtek a szoptatással kapcsolatos élményeimről is. Mindkét gyermekemet hosszan szoptattam, soha nem volt problémám a szoptatással, leszámítva persze az első alkalmakat. Az egyetlen alkalom, amikor megsérült a mellbimbóm, az a fogzás idején történt. Mindketten ráharaptak. A második gyermekem többször is. Aki átélte, tudja, milyen fájdalommal jár. Nem kívánom senkinek.
Na de végre kibújtak az első gyermekem fogai. Aztán újra boldog baba volt. De aztán eltelt egy hónap vagy kettő, és kezdődött a pokoli időszak elölről. 2 és fél éves volt, mire kibújt mind a 20 foga, az elsőtől az utolsóig megszenvedte. Amikor már kisgyerek volt, a saját szavaival is el tudta mondani, mennyire fáj neki a fogzás. Az utolsó őrlőfogai hat hónap alatt bújtak ki. Könnyek között ezt mondta róla: “olyan, mintha valaki szétfűrészelné az ínyemet”.
Igen, a fogzás ennyire fájdalmas. Arra gondoltam, bárcsak korábban is el tudta volna mondani, mit érez. Mindig csak találgattam, hogy épp a fogzás-e a baja, aztán pár nap múlva megjelent egy-egy fehér fog teteje.
Az együttérző anya mondatja velem: nem tudom, miért így tervezte a jó isten. Mi lenne, ha teljes fogazattal születnének a babák? A fogzás a sors egyik legnagyobb kegyetlensége a gyerekekkel szemben, és persze a szüleikkel szemben is. A babák elfelejtik a fájdalmat, amit a fogzás okoz nekik. De mi, szülők, soha. Soha. És a melleink sem.
A cikk forrása itt.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
