A kutatók közel 1800 hároméves gyermek “félelem-kondicionálását” vizsgálták úgy, hogy a gyermekeket érő rövid, hangos, kellemetlen hang, illetve valamilyen semleges hang után megmérték a bőr aktivitását, például a félelemreflex részét képező verejtékezést. 20 évvel később a kutatók átnézték a tanulmányban részt vevők bírósági kartonjait.
Kiderült, hogy 23 éves korukra a résztvevők közül 137-en követtek el súlyos bűncselekményt. A büntetett résztvevők egyike sem mutatott három éves korában normális félelemreakciót. Azok a résztvevők viszont, akik 23 éves korukra nem követtek el bűncselekményt, normális félelemreakciót adtak a hangos, kellemetlen zajra kisgyermekkorukban.
A kutatók feltételezik, hogy a felnőttkori bűnös életmódra való hajlam nem annyira a társadalmi kondicionálással, etnikai hovatartozással vagy a nemmel függ össze, mint inkább azzal, hogy az agy bizonyos területei nem működnek megfelelően.
“A tanulmány eredményei bizonyos fokig alátámasztják az antiszociális és bűnös viselkedés idegfejlődési elméletét” – írták a szerzők. “Ha a bűnelkövetést részben az idegrendszeri fejlődés határozza meg, akkor az ennek a világméretű viselkedési rendellenességnek a megelőzésére és kezelésére irányuló erőfeszítéseknek egyre inkább a korai egészségügyi beavatkozásokra kell támaszkodniuk.”
Az anya dohányzásának, alkoholfogyasztásának és kábítószer-fogyasztásának visszaszorítására irányuló szülés előtti programok például bizonyíthatóan csökkentik a fiatalkorú bűnelkövetést 15 évvel később. A megfelelő étrenden élő, sokat mozgó és mentálisan ösztönzött három-ötéves gyerekek pedig hat évvel később jobb agyműködést mutatnak, a felnőttkori bűnelkövetés aránya pedig esetükben 35 százalékkal csökken.
Copyright AFP [2009] / Translation Medipress
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
