Sok szülő hajlamos a saját nevelési módszereit vagy alkalmasságát megkérdőjelezni, amikor a gyerek nem olyan szófogadó vagy simulékony, mint a szomszédé, a barátnőé, bárki másé – vagy akár a saját másik gyereke. Az erős akaratú, határozott, kevéssé befolyásolható gyerekek különleges hozzáállást igényelnek, és talán mondanunk sem kell, ez nem az extra szigor, a büntetések vagy a kiabálás. A Nurtured First Instagram-oldal terapeuta szakértője szerint ezeket érdemes tudni az erős akaratú gyerekek szüleinek, hogy simábbak legyenek a mindennapok.
Az alapvető trükkök
Ezeket a trükköket szokták általában ilyen esetekben javasolni:
- Állítsatok egyértelmű határokat, és azokat következetesen tartsátok be
- Ajánljatok fel választási lehetőségeket a gyereknek, hogy érezze, ő is dönthet, ő is aktív résztvevője a helyzeteknek
- Figyelj az érzéseire: jelezd neki, hogy érted, amit érzel, és rendben van, hogy ezt érzi (ezt validálásnak hívják)
- Néha hagyjátok, hogy ő irányítson: alakíts ki olyan biztonságos szituációkat, amikor az történik, például úgy játszotok, amit és ahogy ő szeretne
De van, hogy ezek nem működnek. Ha nálatok is ez a helyzet, ne ess kétségbe. A gyereknevelési tanácsadó Jess javasol még egy kedves trükköt.
Legyél elérhető!
Szerinte amire az ilyen típusú gyerekeknek leginkább szüksége van, az a szülő közelsége, elérhetősége – nem feltétlenül vagy nem csak fizikai, hanem érzelmi értelemben is. A nehezen tolerálható viselkedés elég gyakran valójában azt jelenti, hogy a gyerek közelséget, kapcsolódást keres, de mivel nincsenek meg hozzá az eszközei, ezt a módját tudja csak választani. Ami egy ördögi kört hozhat létre, hisz épp a viselkedésével teremt távolságot maga és a szülő között, ami pedig a valós érzelmi igényével nagyon is ellentétes.
Egy egyszerű példát hoz a szakértő: Amikor a totyogós korban lévő kislánya többször megütötte újszülött testvérét, ami elsőre látszott, az az, hogy ez a viselkedés tolerálhatatlan. Amit azonban valójában jelentett, az ez: az anyuka nagyon elfoglalt a baba miatt, a nagyobb gyerekre épp alig jut idő, ám amikor az odasóz egyet-kettőt a kisbabának, valahogy mégis részesül egy kis figyelemből. Nem egészen az a figyelem, amire vágyik, de mégiscsak figyelem. Egyértelmű, hogy ez így nem jó senkinek, de mi a megoldás?
Apró pillanatok
Tiny Moments-nek, vagyis apró pillanatoknak keresztelte el a módszert, és a lényege, hogy a nap folyamán a lehető legtöbbször az aktuális teendőkbe belesimuló helyzetekben észre kell venni a lehetőséget a szeretetteli kapcsolódásra a gyerekkel. Ha esetleg ez így nem egyértelmű, Jess példáiból biztosan az lesz. Ezek az ő „Tiny Moment”-jeik:
- Szoptatás közben: „Szeretlek, kicsim! Látom, hogy rám vársz, nézegetünk együtt egy könyvet, amíg megetetem a babát?”
- Főzésnél: „Most állok neki vacsorát készíteni. Van kedved együtt csinálni?”
- Játék közben: Ha észreveszi, hogy a kislány játék közben felé nézeget, rákacsint vagy megsimogatja a hátát, hogy érezze, ott van vele, észreveszi őt.
Jess szerint az akaratos gyerekek azt mutatják kifelé, hogy ők akarnak irányítani, valójában azonban a szüleik szeretetteljes odafordulására van szükségük. És ha ezt megkapják – például ezeken a közös kis pillanatokon keresztül –, könnyebben elfogadják majd az irányítást, egyszerűbb lesz velük az „együttműködés”. A lényeg, hogy a gyerek minél többször érezze azt, hogy „látják őt”, és szeretve van. Ehhez pedig nem nagy gesztusok kellenek, hanem sok apró, szeretetteli érintés, szó, gesztus, kapcsolódás. Érdemes egy próbát tenni, és megkeresni azokat a pillanatokat, amikor ez nálatok működik, és megfigyelni, hogyan hat a kapcsolatotokra, ha egyre több az ilyen pillanat.
Forrás: Nurtured First
Kapcsolódó cikkek
