Probléma lehet azonban, ha nem akar beülni a babakocsiba, illetve nem marad nyugton benne, és menet közben ki akar szállni. Ha csak sétálni megyünk, nyugodtan babakocsizhatunk: a kisgyerek kedve szerint kiszállhat és gyalogolhat, illetve ismét beülhet.
Ebben a korban szívesen tologatják a kocsijukat, beültetik a macit, ki-be másznak. Hazafelé menet ültessük be és adjunk valamilyen érdekes játékot a kezébe, amit csak ilyenkor kap meg, szaladjunk, vonatozzunk vele egyet, hogy élvezze a kocsizást. Azok az anyukák, akik tömegközlekedési eszközzel járnak, szívesen elhagyják a babakocsit. Szánjunk időt bőségesen a megállóba vezető sétára. Mondókákkal játékosan megfuttathatjuk, egyik lámpaoszloptól a másikig csalogathatjuk. Ha sokat kell gyalogolni, jobban járunk egy könnyen és gyorsan összecsukható kicsi babakocsival, ezzel már nem olyan nehézkes a felszállás.
Az egy éven felüli gyermeket hordozókendővel vagy háti hordozóval is szállíthatjuk, feltéve persze, ha hosszabb távon is elbírjuk. Alternatívaként kínálkozik még a kicsik körében közkedvelt, pedál nélküli műanyag motor. Dugjunk a zsebünkbe egy másfél méteres gumiszalagot, így ütemesen továbbhúzhatjuk őkelmét, ha elunta a motorozást. A kismotort könnyedén a hónunk alá csaphatjuk, ha a gyerek inkább sétálva folytatja az utat. A legrosszabb megoldás, ha kézben visszük a kisgyereket: a cipekedés megterheli a gerincoszlopot és a hát izmait, ruhánk piszkos lesz a kiscipőktől. Ráadásul rossz szokást vezetünk be: a kicsi egyre gyakrabban kéredzkedik majd fel.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
