A kisgyerekeknek végig kell aludniuk az éjszakát
Valójában senki nem alussza át az egész éjszakát, még a legjobb alvók sem. Az alvás nem egy hosszú alvási ciklusból áll, hanem többől. A kisgyerekeknek sokkal több az alvási ciklusuk, mint a felnőtteknek, ami azt jelenti, hogy sokkal hajlamosabbak az ébredésekre, mint a felnőttek – írja a Huffingtonpost.co.uk portálon megjelent cikkében Sarah Ockwell-Smith, több gyermeknevelési könyv szerzője.
Továbbá a kisgyerekek alvása abban is eltér a felnőttekétől, hogy sokkal több REM-alvásból, és kevesebb NREM-alvásból (ez a legmélyebb alvási fázis – a szerk.) áll. Ezért egy kisgyermek valószínűleg sokkal többet álmodik, mint egy felnőttnek, így nagyobb az esélye a rossz álmoknak is. De nem csak a rémálmok okozhatnak problémát, hanem az éjszakai rémület is. Az éjszakai rémület az alvás más szakaszában jelentkezhet, mint a rémálmok, és akkor fordul elő, amikor a gyermek mélyen alszik.
Az éjszakai rémületek, a rémálmok, az eltérő alvási ciklusok és a REM-hosszúságok mellett a kisgyerekek gyakran küzdenek a megnövekedett autonómia okán a határaik tesztelésével, a szülőtől való szeparációval (például a bölcsőde elkezdése miatt, vagy mert külön szobába költözne, stb.), vagy éppen azzal, hogy nagy testvérré váltak.
A kisgyerekeknek bölcsődében is kell lenniük ahhoz, hogy szocializálódni tanuljanak
A gyerekek többnyire egy-két embertől tanulnak meg szocializálódni – nem is nehéz kitalálni, hogy kiktől. Valójában semmi másra nincs szükségük, csak hogy a családjuk mindennapi életének részei legyenek. Többek között például, hogy közösen vásároljanak velük, segítsenek a vacsora elkészítésében, a rendrakásban, a kertészkedésben, vagy együtt sétáljanak.
Ilyenkor a szülők szinte mindent megtanítanak nekik, amit a szociális készségekről tudniuk kell, anélkül, hogy tudnák, hogy ezt tanítják nekik. Egyes kisgyerekek jól boldogulnak a bölcsődei környezetben, míg mások kevésbé. Akik nem járnak bölcsődébe, ők sem maradnak le semmiről.
- Kapcsolódó: 3 ok, amiért szülőként kevesebbet kéne aggódnunk
A kisgyerekeknek szüksége van edukációra, hogy előnyt kapjanak
Oktató játékok, kártyák, olvasást tanító alkalmazások, weboldalak, idegen nyelvű DVD-k. Ezek egyike sem szükséges, sőt, Ockwell-Smith szerint néha többet árthatnak, mint használnak. A kisgyerekek számára az elsődleges a játék. Mindent, amit meg kell tanulniuk, elérhetik a szülők szeretet és figyelme, és a játék által. Nem kell tudniuk írni és olvasni, felmondani az ABC-t, vagy a lehető legtovább elszámolni. Azt kell tudniuk, hogy milyen érzés tócsákban ugrálni, a sárban tapicskolni, dombról legurulni, hóangyalt csinálni, kincseket gyűjteni a természetben, mászni, ugrálni, futni, bújócskázni, az edényeken dobolni. Így tanulnak.
A kisgyerekeknek függetlenedniük kell
Sok szülői tanács a kisgyermek függetlenségének elősegítésére összpontosít. Ez állítólag akkor jön el, amikor arra biztatják őket, hogy maradjanak távol a szülőktől, amikor a kis barátaikkal játszanak, vagy valamilyen csoportban vannak, vagy éjszaka a saját szobájukban kelljen maradniuk. Ez azt feltételezné, hogy készek elhagyni a szüleik biztonságos “hálóját”, hogy többé nem kell félniük attól, amit a világ tartogat.
Egyetlen kisgyermek sem igazán független, még a legfüggetlenebbnek tűnő gyermek sem. Normális és szükséges is, hogy továbbra is a szülőtől függnek. A legjobb, amit a szülők tehetnek, hogy megengedik ezt a függőséget, és egyformán engedik a növekvő függetlenséget is (ha készen áll rá) – azzal, hogy nem tagadják vagy akadályozzák a magukkal való kapcsolódást, a valódi függetlenséget bátorítják.
A hisztiző kisgyerekek rosszak
Minden kisgyerek szokott hisztizni. A hiszti, a dacolás valójában normál része a gyermekkornak, ami nem rosszaság vagy “jóság” kérdése. A hiszti nem jelzi a nevelési stílus sikerességét vagy sikertelenségét sem. A kisgyerekek egészen egyszerűn azért hisztiznek, mert agyuk érzelmi központja még túl éretlen ahhoz, hogy leplezni tudják a nagy érzelmeket.
Amikor a szülő dühös, ő tudja, hogy nem illik üvöltözni az utcán. A társadalmi normák betartása mellett felnőttként képesek vagyunk nyugodtabb állapotba váltani. A kisgyerek viszont ezt nem tudja.
- Kapcsolódó: 6 mondat, ami varázsigeként működik a nevelésben
A kisgyerekek tudnak osztozni, és kell is osztozniuk
A kisgyerekek még nem értik az osztozkodás fogalmát, és nem is igazán kedvelik. Az osztozkodás megértéséhez több olyan összetett dolgot kell megérteniük, amit csak később, akár évek múlva tudnak. Az első, amit meg kell érteniük, hogy amikor osztoznak valamin, akkor sokszor visszakapják az adott dolgot (például egy játékukat), máskor pedig azt, hogy valamitől örökre el kell búcsúzni (például a gyümölcs felétől).
Továbbá az osztozáshoz szükség van arra, hogy a kisgyermek megértse mások érzéseit, és törődjön velük – amit még nem tudnak. A kisgyerekek nem önzők, ha nem akarnak osztozkodni, csak egyszerűen kisgyerekek.
Végül érdemes a kisgyermek helyébe képzelni magunkat. Ez számukra olyan, mintha valaki kopogtatna az ajtón, és azt mondaná nekünk, hogy “Menj, keresd meg a legértékesebb tulajdonodat, és add oda nekem”. Mi mit felelnénk erre?
A kisgyerekeket a jó viselkedés dicséretével és a rossz viselkedés figyelmen kívül hagyásával kell fegyelmezni
A kisgyerekek nem viselkednek rosszul ok nélkül a szakember szerint. Mindig van mögöttes ok. Van, amikor azért viselkedik rosszul a kisgyermek, mert nagyon vágyik a figyelemre (például ha távol voltak tőle a szülők, nagyon elfoglaltak, testvérük született, stb.). Mégis mi értelme lenne elvonni a figyelmet? A kisgyereknek a szülőre van szüksége. A figyelem elvonása a legjobb esetben is csak ideiglenes megoldás, de nem oldja meg a valódi problémát.
Forrás: huffingtonpost.co.uk
Kapcsolódó cikkek
