Te hányszor hallottad gyerekkorodban, hogy „Addig innen föl nem állsz, amíg meg nem etted!”? Szerencsés vagy, ha sosem, vagy csak ritkán. Azt jó eséllyel (még) többször hallhattad, hogy „Csak annyit szedjél ki, amennyit meg is eszel!”, vagy kicsit erősebb verzióban: „Ha már kiszedted, edd is meg!”. Az, hogy mennyit eszik egy gyerek, nagyon sok mindentől függ. És ugyan minden szülőnek jól esik látnia, ha a gyerek jó étvággyal eszik, erőltetni nem csak nem érdemes, de nem is lenne szabad. Sem szelíden, sem erőszakosabban. Hogy miért, arról a NurturedFirst Instagram-oldal szakértője írt nagyon hasznos gondolatokat.
Mit szeretnék én?
Ha jobban belegondolsz, az evéssel kapcsolatban igen kevés választási lehetőségük van a gyerekeknek (legfőképp a kicsiknek). A szülő dönti el, mit esznek (amit kapnak – az is egy döntés, ha azt adod nekik, amit kérnek, de a te döntésed), mikor eszik (amikor te, a szülő odaadod nekik), és hogyan eszik (szépen megterítve, asztalnál, vagy a kanapén, esetleg a parkban egy padon). Amiben ők dönthetnek, pontosabban amiben ők diktálhatnak ideális esetben, az az, hogy mennyit esznek, és milyen tempóban. Vagyis elméletileg a gyerek annyit eszik, amennyit kíván, olyan tempóban, ahogy jól esik neki, vagy ahogy képes rá. Persze ebbe az utóbbi kettőbe is bele lehet szólni, de ezek azok, amelyekre a legnagyobb ráhatása tud lenni a gyereknek. Ha ebben sem engedünk neki szabadságot, az étkezés teljes egészében egy olyan dolog lesz, amiben ő nem vesz részt „szabályozóként”, amire nincs semmilyen befolyása. A szakértő szerint azért olyan fontos, hogy a gyerek szabhassa meg, mennyit eszik, mert:
- Megakadályozza, hogy a gyerek „túlegyen”, vagyis a jóllakottsághoz szükséges mennyiségnél többet egyen
- Azt érezteti vele, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit – azt is, hogy ő maga érzi, mikor evett eleget
- Segít neki, hogy bízzon a saját érzéseiben, megérzéseiben az étellel, evéssel kapcsolatban
- Segít elkerülni, hogy jutalmat várjon azért, hogy eszik vagy épp nem eszik
- Segít elkerülni az étel illetve étkezés körüli vitákat, harcokat
Fotó: Getty Images
Miért nem üres az a tányér?!?
A szakértő szerint ahhoz, hogy ezt meg tudd engedni, és a gyerekedre tudd bízni azt, hogy mennyit eszik, tudatosítani kell, hogy
Az a gyerek, aki ételt hagy a tányéron nem hálátlan vagy pazarló. Ahogy az a gyerek, aki mindent megevett és kér még, nem mohó vagy habzsoló.
Oka van annak, hogy a gyerek kér még, vagy épp nem kér többet – és ha segítesz neki, akkor a legfőbb ok az lesz, hogy jóllakott-e már, vagy sem. Ehhez persze egyrészt bíznod kell benne, másrészt meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a főétkezésre adott egészséges étellel lakjon jól. Az alábbi hibák ezeket nagyon megnehezítik:
- Ha tudja, hogy úgyis kap nasit rögtön vagy nem sokkal a főétkezés után, akkor meg sem próbál azzal jóllakni
- Nem kell állandóan és kizárólag a kedvenceit főzni, de ha olyasmi van ebédre, vacsorára, amit nem annyira szeret, el lehet fogadni, hogy abból kevesebbet eszik
- Ha sokszor kap enni (nem feltétlenül nassolnivalót), amikor csak kér, akkor nem biztos, hogy egy-egy étkezésre nagyobb adagot szeretne enni.
Legyen rendszeretek
Segíthet, ha megbeszélitek, családi szabályként lefektetitek, hogy alapvetően a főétkezésekkel kell jól lakni, mikor lehet mást kérni, hogyan lehet jelezni, ha valami nem ízlik, és mikor, mit lehet nassolni. Ebben azért elég eltérő szabályok lehetnek családonként (van, ahol gyümölcsöt, zöldséget bármikor lehet enni napközben, máshol egy kis keksz is belefér, megint máshol egyik sem elfogadott). Igyekezz egy számotokra tartható, elfogadható, az egészségességre a lehető legnagyobb mértékben törekvő rendszert kialakítani, és ezen belül a mennyiségeket a gyerekre bízni.
(Kép forrása: Getty Images)
Az alábbi mondatok segíthetnek abban, hogy megerősítsd a gyereket: érzi ő, hogy mikor lakott jól.
Ezt mondanád: Látom, bőven van még étel a tányérodon, egyél már!
Mondd ezt: Úgy látom, végeztél az evéssel.
Ha valóban végzett, akkor ne erőltesd – de esetleg emlékeztetheted a korábban megbeszélt szabályra, hogy nincs nassolás. Vagy csak később van – amiben megállapodtatok.
Ezt mondanád: Alig nyúltál az ételhez, tessék még enni, hamm-hamm!
Mondd ezt: Úgy látom, nem kérsz többet. Befejezted az evést.
Esetleg visszakérdezhetsz, hogy így van-e valóban, és ha szükségesnek érzed, mondd el újra, hogy mi a megállapított szabály a nassolással. Választhatod azt a megoldást, hogy a megmaradt ételt elöl hagyod, és ha később megéhezik, még megeheti.
Ezt mondanád: Hú, rengeteget ettél, nem kéne már többet.
Mondd ezt: Úgy érzed, még éhes vagy? Rendben, elhiszem, hogy érzed, mit üzen a tested.
Ne kérdőjelezd meg, hanem finoman hívd fel a figyelmét, hogy valóban figyelje a testét, próbálja megérezni, hogy valóban éhes-e. Ezt ne azt azstalnál boncolgassátok, ne ott magyarázd, hanem később, máskor – itt most csak hójelezd neki, hogy bízol benne, hogy a testére hallgat. Nem jó, ha ebben rosszallás, szemrehányás érződik, vagy olyan hangsúllyal mondod, amiből az jön le, hogy valójában azt kellene éreznie, hogy nem kell több étel. A bizalmát és a figyelmét kell erősíteni, nem azt, amit te gondolsz!
Ezt mondanád: Egyél még egy kicsit, hiszen a te kedvedért főzte a mama.
Mondd ezt: Ha már nem kérsz többet, rendben van. Ha később megéhezel, akkor ehetsz még belőle.
Nem jó, ha azt tanítjuk a gyereknek, hogy bár nem éhes, nem kívánja, más kedvéért meg kell enni, hiszen neki készült. Sokkal fontosabb, hogy érezze, mikor lakott jól, és ezután ne kelljen csak azért többet ennie, mert ezt várják el tőle.
Forrás: Instagram.com/Nurturedfirst
Kapcsolódó cikkek
