Fiús vagy lányos… – a legtöbb játék bekategorizálható
Az agy elektromos tevékenységét megmérve kiderült, hogy a lánycsecsemők bal agyféltekéje, ahol a beszédközpont van, korábban kezd működni, mint a fiúké. Innen ered, hogy a lányok – általában – korábban kezdenek beszélni, mint a fiúk.
A gének meghatározó szerepét bizonyítja, hogy iskoláskorig azok a kislányok is a hagyományos női szerepeket játsszák el (papás-mamás, főzőcske, fodrászos), akik otthon erre nem látnak példát, előnyben részesítik a szoknyát, a fodros ruházatot, még ha anyjuk biztosan nem így öltözködik.
A kisfiúk “vadabb” viselkedését részben a tesztoszteron hormon hatása okozza, ám erősen hatnak a környezeti elvárások, a pozitív vagy negatív visszajelzések. Pszichológusok megfigyelték, hogy a szülők kezdettől fogva másképpen viszonyulnak fiú-, illetve lánycsecsemőjük jelzéseire.
Jobban értékelik a lányok beszédpróbálkozásait, biztatóbban válaszolgatnak rá, így a genetikai programot erősítve elősegítik a gyors beszédtanulást. Ezzel szemben többet dédelgetik a fiúkat, ha sírnak, nyűgösek, előre kódolva ezzel későbbi “erőszakosságukat” (csikard ki magadnak, amit akarsz).
Nehéz kihámozni, mely tulajdonságok írhatók egyértelműen és kizárólag a gének számlájára, az viszont fontos, hogy milyen viselkedésformákat erősítünk vagy tiltunk.
Fontos:
– Fiúknak is szabad sírni, lányoknak pedig dühöngeni! Egyik nemnek sem válik előnyére, ha el kell fojtani érzelmeit. Adjunk szavakat a szájukba, hogy megfogalmazhassák, mit éreznek, és ne eresszünk el kellemetlen megjegyzéseket a fülük hallatára (anyámasszony katonája, hét fiú veszett el benne és így tovább).
– Kislányoknak, kisfiúknak egyaránt javára válik, ha anyuka mellett nemcsak bölcsődei gondozó nénivel, óvó nénivel, doktor nénivel találkozik, hanem nagybácsival, edző-, zenész bácsival is.
– Fiúknak és lányoknak egyaránt adjunk lehetőséget mindkét nembeli játékokra. Akár fiú-, akár lánygyerekünk van, szerezzünk be egy-egy babát, illetve teherautót, hogy kipróbálhassa őket. Érdemes azonban megfigyelnünk, milyen jellegzetes szerepekbe bújnak, szerepjátékaik ugyanis sokat elárulnak szűkebb környezetükről. Milyen mintát adunk nekik?
Sokan követik a gendersemleges nevelési elvet, vagyis azt, amikor nem erőltetik rá a gyerekre a nemi sztereotípiákat: a fiúk is játszhatnak klasszikusan lányosnak titulált játékokkal és fordítva, a lányok is fiúsnak tartott szerepekbe bújhatnak. Szabadon hagyják, hogy azt és úgy játszanak, ahogyan belőlük fakad és nem kényszerítenek rájuk a nemükre vonatkozó elvárásokat (a lányok mindig szófogadók, a fiúk verekedősek, stb.), hiszen a nemünk biológiailag meghatározott, de társadalmi nemünk egy a társadalom által ránk kényszerített szerepnorma (lásd felnőtt korban a nők főznek, a férfiak szerelnek – jól tudjuk saját személyes példáinkból, hogy ez mennyire nem ilyen egyszerű a valóságban).
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin