Folyik a nyál
Ádám fiam mindig is nyálas fickó volt, de sajnos nem úgy mint Brad Pitt, hanem szó szerint. Egészen pici csecsemő korától folyamatosan dőlt a szájából a nyál. Ha nem volt rajta előke, akkor a ruhája is pillanatok alatt átázott, és soha nem indulhattunk el textilpelenka nélkül, amit a feje alá raktam és folyamatosan törölgettem. A sok nedvesség természetesen kikezdte a bőrét, a szája körüli terület szinte folyamatosan piros és száraz volt, gyakran a nyaka alatti kis redőkbe is beült a nedvesség.
Hiába vittem orvoshoz, az csak széttárta a kezét. Ez nem betegség, majd kinövi. Vannak ilyen gyerekek. Mivel már fejlődési rendellenesség nem mutatkozott, azt mondták ne aggódjak. Valószínűleg túl gyengék a szájizmai. Ha majd megerősödnek, megtanulja kontrollálni a nyelést. Ne csodálkozzak, hiszen ehhez az egyszerűnek tűnő művelethez 25 különféle izmot kell összehangolni, van, akiknek ez kicsit lassabban megy.
Nem volt mit tenni, hát vártunk. Közben rájöttem, hogy ha naponta többször bekenem krémmel a szája körül, akkor kevésbé szárítja ki a nyál és nem lesz mindig piros, váltóruha pedig mindig volt nálam, hogy legyen mire cserélni a hamar átnedvesedő rugdalózókat.
Az ismerősök közben mind állították, hogy fogzik a gyerek, az lehet a gond hátterében. Ezt egészen addig én is elhittem, míg el nem kezdődött Ádámnál a valódi fogzás. Akkor aztán megtapasztaltam, hogy mi a különbség a kettő között. Innentől kezdve gyakorlatilag óránként kellett átöltöztetnem, mert folyamatosan nedves volt a ruhája, és ha ölbe vettem, utána nekem is ruhát kellett cserélnem. Mintha egy óriási, szivárgó vizes lufit próbáltam volna a kezemben tartani. Minden nedves lett körülötte.
A kicsit undorkodó ismerősöket azzal nyugtattam, ez csak víz. Legalábbis olyan 98-99 százalékban. A maradék pedig varázslatos csodaszer, ami elektrolitok, antibakteriális összetevők és enzimek elegyéből áll. A nyál még a sebgyógyulásban is segít, azért nyalogatják az állatok a sebeiket. Ráadásul ha nem lenne, kegyetlenül szenvednénk minden egyes falattal, és az ízeket is kevésbé intenzíven éreznénk.
Szóval a nyál varázslatos dolog – csak épp nálunk mintha túl sok lett volna belőle. Ez persze csak csalóka. Az egészséges gyerekek és a felnőttek szinte pont ugyanannyit termelnek: napi egy-másfél liternyit. A különbség, hogy míg egy felnőtt percenként nyel, a gyerekek ennél jóval ritkábban, mert három éves kor alatt főleg a szájukon keresztül lélegeznek, és ezt nem lehet a nyeléssel egyszerre csinálni.
Léteznek persze betegségek, amelyek fokozott nyálcsorgással járnak, így mindenképp érdemes orvossal konzultálni. Előfordulhat, hogy a gyereknek le van nőve a nyelve, és ezért nem tud hatékonyan nyelni, ez pedig a szoptatást is akadályozza. Ám az esetek többségében a gyenge száj és arcizmok okozzák a problémát. Mivel ez a beszédben is okozhat késlekedést, logopédus tud segíteni ezeknek az izmoknak az erősítésében, de otthon is végezhetünk célirányos edzéseket. Adjunk neki szívószálat, buborékfújót vagy egy jó hangú sípot – ezek a legjobb feladatok.
Az én fiam szerencsére négyéves korára elhagyta ezt a zavaró szokását, mint a legtöbb hozzá hasonló kis nyálgép, de azért néha még ma is, nyolcévesen is látom, hogy ha nagyon koncentrál, fáradt vagy izgatott, kicsöppen egy kis nyálbuborék a szájából. De ezt már letörli ő maga.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
