A tikk lehet sztereotip motoros mozgás vagy hangadás, amit vokális tikknek is nevezünk. Extrém esetben folyamatosan jelentkezik.
Motors tikk
A motoros tikk formái lehetnek:
- grimaszolás
- hunyorgás
- orrhuzogatás
- fejrángatás
- vállrándítás
- lábdobogás
- szemgolyók hirtelen elfordítása
Összetettebb formái lehetnek az ugrálás, a szökdécselés vagy a tapogatás.
Vokális tikk
A vokális tikk megnyilvánulásai lehetnek:
- szipogás
- krákogás
- köhögés
- szimatolás
- röfögés
- dünnyögés.
Összetettebb formái a helyzethez nem illő szavak, szótagok, mondatok ismételgetése.
Gyakran a szülők valamilyen más problémára gondolnak és nem a tikkre, pl. krákogás esetében gégészetre viszik a gyereket. Fontos, hogy elsőre úgy tűnhet, hogy a mozdulatok célszerűek, de egy idő után fel kell tűnnie annak, hogy nem erről van szó. A gyerek egy időre képes visszatartani a jelenséget, de utána nagyobb erővel tör elő és muszáj “kitikkelnie” magát a feszültség miatt.
Nagyon fontos, hogy a jelenség nem akaratlagos, a gyerek nem tud uralkodni rajta, maximum néhány percig.
A tikket a stressz, a feszültség, a fáradtság vagy éppen a düh fokozza, a lazítás vagy a figyelem koncentrációja pedig csökkenti.
A Tourette-szindróma
A Tourette-szindróma a tikk legsúlyosabb formája, amikor egy évnél tovább fennáll többféle motoros és legalább egyféle vokális tikk. A betegség összetett és minden esetben egyéni.
A tikk tünetekhez egyéb betegségek és tünetek is gyakran társulnak, ilyenek a kényszercselekvések, kényszergondolatok, az ADHD és más viselkedészavarok.
A tikk oka
Nem tudjuk pontosan mi okozza a tikket. A leginkább elfogadott elképzelés szerint a dopamin és szerotonin egyensúlyának megbomlása az ok, amikor a dopamin túlsúlyba kerül. Hogy miért kerül túlsúlyba, azt egyelőre nem tudni.
A tünetek elmúlnak vagy legalábbis sok esetben enyhülnek az idő előrehaladtával.
A tikk kezelése
Enyhe tünetek esetében nem igényel kezelést a tikk. Súlyosabb esetben pszichológusra vagy neurológusra van szükség. Viselkedés-terápia és relaxációs tréning jöhet szóba.
Fontos, hogy ne szóljunk rá a gyerekre, nem mondjuk, hogy hagyja abba, tegyünk inkább úgy, mintha észre sem vettük volna a tikkelést. A gyereket támogassuk, igyekezzünk növelni az önbizalmát, az önértékelését. Mondjuk el a környezetnek, a pedagógusnak, hogy gyermekünk tikkel és beszéljük meg, hogy ők is hasonlóan reagáljanak rá.
Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelés is indokolt lehet.
Kapcsolódó cikkeink a témában:
- Mi állhat a hiperaktivitás hátterében?
- Kevesebbet és rosszabbul alszanak az ADHD-s gyerekek
- Viselkedészavarokat okoz a szúnyogirtó?
Forrás: bethesda.hu
Kapcsolódó cikkek
