Abi Berwager Schreier, a Romper.com szerzője írásában beszámolt arról, hogy kisgyerekként neki is volt egy képzeletbeli barátja, ezért feltette a kérdést, hogy vajon hozzá hasonlóan egyke gyermekének is lesz-e, és az egykéknél ez gyakoribb-e? Illetve az is foglalkoztatta, hogy lehet-e összefüggés a képzeletbeli barát és a későbbi kreatív karrier között, mert ismerősei példájából kiindulva, a legtöbb barátja, akinek volt fantáziált cimborája gyerekként, felnőttként valamilyen kreatív pályát választottak.
Katie Lear családterapeuta szerint a képzeletbeli barát valójában a képzelőerő kiterjesztése, és a gyerekek több mint felének van fantázia haverja életének valamely pontján. “A kisgyerekeknek nagyon gazdag a belső fantáziaviláguk” – mondta a Romper.com-nak Lear.
Beth Tyson pszichoterapeuta, nevelési coach, és gyermekkori trauma szakértő pedig egy olyan kutatásra hivatkozott, amelyben 152, 7 évnél fiatalabb gyermek vett részt, és az eredmények szerint 65%-uknak volt képzeletbeli barátja.
- Kapcsolódó: Barátok a képzelet szárnyán
Hogy milyen előnnyel jár? Lear szerint az egyik, hogy a gyermek kevésbé unatkozik, továbbá ez egy biztonságos módja az érzelmei feldolgozásának, és gyakorolhatja a szociális készségeket is. Tyson kiegészítette azzal, hogy a képzeletbeli barát lehet megküzdési stratégia a stresszt okozó dolgokkal szemben, segíthet legyőzni a magány érzését és felfedezni a különböző viselkedéseket, szerepeket a gyermeknek, és a magabiztosságot is növelheti.
A gyerekek valójában nem magányosak, amikor kitalálnak egy képzeletbeli barátot. “A modern kutatások szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Ezek a gyerekek általában derűsek, kreatívak, verbálisan és szociálisan is fejlettek” – idézi a portál Lear-t. Hogy a képzelt haver segíti-e a gyermeknél ezeknek a tulajdonságoknak az erősítését, vagy éppen az ilyen tulajdonságokkal rendelkező gyerekeknek lesz ilyen barátja, nem lehet biztosan tudni.
Ami a későbbi kreatív karrierrel való összefüggést illeti, Lear szerint, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy képzelőerővel rendelkező gyerekek hajlamosak lehetnek arra, hogy képzeletbeli barátjuk legyen, és ez tovább növelheti a gyermek kreativitását, akkor ennek lehet realitása. Tyson szerint pedig vannak kutatások, melyek szerint a felnőttek, akiknek volt képzeletbeli barátjuk gyermekkorukban, magasabb pontszámot értek el a kreativitás és az eredményesség terén.
Lear szerint ez az időszak általában maximum az alsó tagozat végéig tart, és az sem feltétlen probléma, ha valamivel tovább fennáll, amíg a gyermek megfelelő módon fejlődik. Ha a szülő úgy látja, hogy gyermeke nehezen különbözteti meg a valódit a képzeletbelitől, illetve a fantáziált haver rossz viselkedésre ösztönzi, vagy sokkal idősebb, mint amilyen várható lenne, akkor érdemes felvenni a kapcsolatot egy szakemberrel.
Kapcsolódó cikkek
