Hisztikorszak: gyakorlatias túlélési tippek
Sajnos a hisztikorszak nagyon is létező jelenség, azonban tudunk néhány tippet, amivel minimálisra csökkentheted a kiborulások számát.
Amikor azt mondja: “NEM”
Minden erőddel azon vagy, hogy igazán simulékony és türelmes anyuka legyél, de amikor a kétéves totyogód már hatvanadszorra üvölti visítva, hogy “neeem”, pedig épp csak a zokniját akartad ráadni, akkor előfordul, hogy nálad is elszakad a cérna. Egyáltalán hogy lehet ezt bírni idegekkel?
Nos, az igazság az, hogy kétéves kor körül egy újabb fejlődési ugráshoz érnek a gyerekek. Ekkor jönnek rá, hogy a “nem” szónak mekkora hatalma van, a használatával pedig tulajdonképpen ők is képesek döntéseket hozni. Ez egy óriási felfedezés a számukra, éppen ezért szeretik ezt minél többet gyakorolni a nap folyamán (az anyukák nem túl nagy örömére).
Mit tehetsz?
Gondold végig, általában milyen kérdéseket teszel fel a gyerekednek? Sokszor kérdezel olyat, amire csak igennel és nemmel lehet válaszolni? És tudnád esetleg ezeket olyan kérdésekkel helyettesíteni, ami választásra ad lehetőséget? Például “Előbb felveszed a pizsamádat vagy megmosod a fogad?” Így érezni fogja, hogy neki is szabad keze van dönteni bizonyos kérdésekben, és hajlamosabb lesz együttműködni.
Amikor azt mondja: “AKAROM”
Sokszor a hiszti oka az, hogy a kicsi nem kap meg valamit, amit szeretne. Míg a csalódottságot felnőttként képesek vagyunk kezelni, a gyerekek még nem tudnak megbirkózni egy ilyen helyzettel, és csak borzasztóan frusztráltak lesznek tőle.
Mit tehetsz?
Ha érzed, hogy a gyermeked lassan kezdi felhergelni magát valamin, próbálj kompromisszumot ajánlani neki. Ha a boltban nagyon szeretne egy csomag gumicukrot, amit te nem akarsz megvenni, akkor például ajánld fel neki, hogy helyette egy kicsit játszhat a telefonodon. Amire viszont nagyon ügyelj, hogy sose ajánlj neki sütit, kekszet, túrórudit, hogy megkíméld magad valami rosszaságtól, amit épp el akar követni. Így ugyanis azt tanulja meg, hogy a csínytevésért cserébe édességet kap, ami egy nagyon káros és rossz asszociáció.
Amikor azt mondja: “NEM AKAROM”
Semelyik anyának sem újdonság az a kellemetlen helyzet, amikor tizenöt percen belül a munkahelyeden kellene lenned, de a gyermeked nem akarja felvenni a cipőjét/nadrágját…
Mit tehetsz?
Minél inkább próbálod rávenni a kicsit, hogy csinálja meg, amit kérsz, annál kevésbé valószínű, hogy hallgatni fog rád. Ez úgy látszik, a hisztis totyogók törvénye. De akkor mégis mit tehetsz? Próbálj meg nem reagálni rá! Teljességgel ignoráld a viselkedését.
A kiabálás, fenyegetés sehova nem vezet, ehelyett inkább vidd oda neki a cipőjét, nyugodt hangnemben kérd meg, hogy vegye fel, és tedd hozzá, hogy ha nincs kész öt percen belül, akkor egyedül indulsz el. Azt nem tanácsoljuk természetesen, hogy hagyd is otthon a gyereked. Remélhetőleg a “fenyegetés” megteszi a hatását.
Amikor azt mondja: “DE MIÉRT KELL…?”
A háromévesed azt hiszi, hogy ha elég sok kérdést tesz fel neked egy “utasítást” követően, akkor meggondolod magad azzal kapcsolatban, amit kérsz tőle. Okosak ezek a törpék, mi?
Mit tehetsz?
Bármennyire is kikívánkozik, próbálj nem ráüvölteni, hogy “azért mert azt mondtam”! Ehelyett vegyél egy mély levegőt, és kedvesen, tömören mondd el neki, miért szeretnéd, ha kikapcsolná a tévét/felvenné a pizsamáját/elmenne aludni. Olyan egyszerű szavakkal magyarázd el neki, hogy azt ő is megértse. Aztán hagyj neki elég időt, hogy megcsinálja, amit kértél.
Amikor azt mondja: “ENYÉM”
Nagyjából másfél éves korig minden gyerek abban a hitben él, hogy amit megkaparintott, az az övé. Csak három éves kor körül értik meg igazán, hogy mit jelent az, hogy “enyém”, “tiéd”. Addig sajnos bőven találkozhatsz olyan jelenetekkel, amikor a játszótéren a gyerekek egymásnak esnek egy homokozóvödör miatt.
Mit tehetsz?
Mivel ilyenkor még nem érti, mi az, hogy megosztani valamit (szó sincs irigységről!), ezért teljesen felesleges arra kényszeríteni, hogy adja oda a játékát egy vadidegen gyereknek. Inkább mondd neki, hogy “a kisfiú csak ki szeretné próbálni a vödrödet, adjuk oda neki, mindjárt visszahozza.” Ha többször megtapasztalja, hogy mások tényleg csak kipróbálják a játékait, aztán visszaadják, akkor könnyebben fogja legközelebb viaskodás nélkül magától odaadni.
Amikor azt mondja: “VEGYÉL FEL”
Mikor azért könyörög a karjait széttárva a gyermeked, hogy vedd fel, és cipeld, tulajdonképpen figyelemért és biztonságért áhítozik. Azért a biztonságérzetért, amit akkor élt át, amikor még kisbaba volt.
Mit tehetsz?
Nyilván vannak helyzetek, amikor nem tudod felvenni a kicsit, mert például tele a kezed. A visszautasítás pedig egyenes út egy újabb hisztihez. Ilyenkor próbálj felajánlani valamit neki helyette. Mondd, hogy “Anya most sajnos nem tud felvenni, de ha fáradt vagy, beülhetsz a babakocsiba” vagy “Ha szépen jössz a saját lábadon, mint egy igazi nagyfiú, akkor ha hazaértünk, felveszlek kicsit, jó?”
Kapcsolódó cikkeink hiszti témában: