A gyerekeknél egy teljesen normális fejlődési szakasz a mágikus gondolkodás. A felnőtteknél azonban néha rögeszmés-kényszeres problémákkal járhat.
Ahogy a verywellfamily.com is írja, a gyerekek már kisgyermekkorban elkezdik gyakorolni a mágikus gondolkodást. Ez néhányukat arra késztethet, hogy úgy gondolják, bizonyos cselekvésük hatással lehet az őket körülvevő világra.
Ebben a fejlődési szakaszban a gyerekek még erősen énközpontúak, és úgy gondolják, hogy a tetteik közvetlenül befolyásolják a körülöttük zajló eseményeket. A mágikus gondolkodás erősítheti ezt az elgondolást. Ilyen lehet például, hogy a gyermek azt gondolhatja, hogy minden alkalommal, amikor körbe táncol a szobában, megszólal a rádióban a kedvenc dala, miután ez egy alkalommal véletlenül így történt.
Mágikus gondolkodás a különböző életkorokban
0-2 éves korban
Az újszülöttek számára a mágikus gondolkodás valóban varázslatos érzés lehet, írja a scholastic.com. Ők még úgy érzékelik a dolgokat, hogy ha valamit szeretnének, az meg is történik. Például ha egy kisbaba éhesnek érzi magát, szinte varázsütésre finom, meleg tejet kap. Vagy ha fázik, mert átázott a pelenkája, hirtelen száraz lesz, és ismét kellemesen érzi magát.
Ahogy a portál is írja, bár a babák egy varázslatos világban élnek, amelyben ők vannak a világegyetem középpontjában, az érzékszervi tapasztalataik között már logikus asszociációkat kötnek. Például a babánál az etetés összekapcsolódik azzal a csodálatos érzéssel, hogy megölelik, egy mosolygós arc néz rá, és nyugtató hangon beszélnek hozzá. Vagy ha énekelnek neki, amikor nyűgös, az unalom is elszáll. Így a gondoskodást összekapcsolja a jó közérzettel.
- Kapcsolódó: A mágikus gondolkodás jelei a gyerekeknél
Azonban, még amikor valamivel idősebb is lesz, az ok-okozati összefüggéseket még akkor sem ismeri túl tudatosan. Például egy 9 hónapos gyermek még úgy próbálhatja meg a felhúzható kisautót mozgásra bírni, hogy az asztalhoz üti, mert úgy gondolja, hogy az elindul, mert ő azt akarja. 1 éves korában, amikor már kezdi jobban megérteni az okokat és az okozatokat, amikor azt szeretné, hogy mozogjon a kisautó, azt jelezheti a szülőnek, mert kezdi megérteni, hogy a felhúzható játék azért mozog, mert valaki csinál vele valamit.
A portál példája szerint a 18 hónapos Daniel leteszi a könyvét a földre, és feláll rá, mert a könyvében szereplő úszómedencében szeretne lenni. A kisgyerekek ugyanis a látszatra alapozzák a gondolkodásukat, így ha látják egy gyönyörű, valóságosnak tűnő, nagy úszómedence képét egy könyvben, akkor gondolhatják azt, hogy talán valóságos is! Ez az oka annak is, hogy az ennyi idős gyerekek többsége megijed az álarcoktól, mert ha valaki másképp néz ki, az számukra más is.
2 éves korukra a gyerekek egyre tudatosabbak lesznek az őket körülvevő világgal, de még mindig túlértékelhetik azt, hogy milyen hatással vannak az emberekre és a dolgokra. Például amikor este mennek valahova autóval, és a gyermek folyamatosan látja a holdat az ablakból, gondolhatja azt, hogy az éppen őt követi.
A scholastic.com szerint a kétéves gyermek aktívan kutatja és alkotja meg az elméleteit a dolgok működéséről. Példájuk szerint van egy kisgyermek, aki szereti fel- és lekapcsolni a lámpát. Azt gondolhatja, hogy az ujjbegyei azok, amik varázslatos módon létrehozzák a fényt és a sötétséget? Vagy éppen a pislogása, minden alkalommal, amikor lenyomja a kapcsolót? A kétéveseknek még nincs elegendő információja a világról ahhoz, hogy ésszerű következtetéseket vonjanak le. Érdemes emlékeznünk arra, hogy a mágikus gondolkodás a kisgyerekeknél annak a módja, hogy megpróbálják kitalálni, hogy működnek a dolgok.
3-4 éves korban
A 3-4 éves óvodások is gondolkodhatják még azt, hogy amit akarnak, a kívánságuk hatással lehet arra, mi valóban megtörténik, ami a mágikus gondolkodásra való hajlam eredménye. Susan A. Miller, a portál szerkesztője erre példaként említi két 4 éves lányt, akik egy pénteken kartondobozokból építettek egy kastélyt, amikor hívatlanul megjelent egy másik óvodás társuk, hogy megigazítsa a kastély falait, és megmozgatott néhányat a lányok dobozai közül. Az egyik lány nagyon dühös lett erre, és azt mondta: “Örökre száműzünk a királyságunkból. Menj el!”. Amikor hétfőn a csoporttársuk nem jelent meg az óvodában, először örültek, hogy nem zavarja majd őket, majd aggódni kezdtek, hogy azért tűnt el, amit ők mondtak neki (nem pedig a torokfájása miatt).
A mágikus gondolkodásnak ebben a szakaszában az ok-okozat nem feltétlenül objektíven megállapított dolog, hanem az óvodások vágyaitól függ. Például egy 4 éves kislány, aki nagyon szeretne egy pónit, úgy dönt, hogy összegyűjt egy nagy kupac füvet, és kiteszi a játszótérre, hogy a vágyott pónija odamenjen az étel miatt. Amikor másnapra a fűkupac eltűnik, úgy gondolhatja, hogy bevált a terv, és a póni járt ott – míg valójában nagyon fújt a szél, és valószínűleg az hordta el a kupacot.
5-6 éves korban
A fantázia és a valóság elkülönítésének megtanulása egy fontos lépés az óvodások fejlődésében. Az 5-6 évesek a drámai játék, a szerepjáték során ki-be tudnak lépegetni a valóságból. Bizonyos helyzetekben nagyon jól tudják, hogy mi a valóságos, és mi az, amit csak tettetnek, eljátszanak, míg máskor továbbra is mágikus gondolkodást folytathatnak. Erre jó példa a Mikulás: sok 5-6 éves megkérdezi, hogy valóban ő hozta-e az ajándékokat, vagy igazából a családtól vannak, de amikor meglátnak egy olyan beöltözött Mikulást, akinek különösen jól sikerült a jelmeze, arra úgy reagálhatnak (vagy akár úgy is nevezhetik), mintha ő lenne “a valódi Mikulás”.
Ez teljesen normális része annak a folyamatnak, amikor a valóságot és a fantáziát tanulják elkülöníteni. Érdemes inkább időt és teret hagyni arra, hogy a gyerekek saját maguk megérthessék ezt, ahelyett, hogy megpróbálnánk “az igazságról” meggyőzni őket.
A szerepjáték fontos módja annak, hogy a gyerekek különbséget tudjanak tenni a kitalált dolgok és a valóságosak között. Ez teret és eszközt ad az óvodásoknak arra, hogy kísérletezzenek a fantáziával, és ahhoz is, hogy megküzdjenek számukra ijesztő dolgokkal, helyzetekkel.
Lehetséges, hogy az óvodás már tisztában van azzal, hogy mi a valóságos, és mi az, ami nem, de továbbra is alkalmazhat mágikus gondolkodást, hogy magyarázatot adjanak arra, mit látnak a saját viselkedésükre adott reakcióként. Például: “A testvérem azért esett le a hintáról, mert mérges voltam rá.” Vagy továbbra is gondolhatják azt, hogy bizonyos tettek varázslatos módon befolyásolhatják a világ működését. (Mint a példa szerint, hogy ha körbetáncol a nappaliban, majd meg fog szólalni a kedvenc dala.)
Ez abban az esetben lehet veszélyes, ha egy gyermek magát hibáztatja olyan dolgokért, amik a családjában történtek. Például, ha az egyik szülő beteg, az azért történt szerinte, mert ő “rossz volt”. Egy 5 éves gyermek hajlamos lehet magában tartani ezeket a gondolatokat. Ezért nagyon fontos ilyen helyzetekben elmondani a gyerekeknek, hogy senki nem tett semmit, ami miatt az adott esemény bekövetkezett.
Az óvodások mágikus gondolkodást használhatnak az okok és okozatok magyarázatára is, és logikátlannak tűnő magyarázatokat adhatnak a természeti világ működésére. A scholastic.com szerint bár ezek az elgondolásaik nem teljesen pontosak, de valamilyen tapasztalaton vagy megfigyelésen alapulnak. Példaként egy kisgyereket említenek, aki szerint az égen megjelenő szivárvány oka, hogy sok szappanbuborékot fújtak – a buborékokon megjelenő “szivárványról” szerzett tapasztalatait alkalmazta az égbolton megjelenő szivárványokra. Nem kell egyetérteni ezekkel a magyarázatokkal, de fontos meghallgatni és elfogadni a gyerekeknek ezeket a magyarázatait.
Források: verywellfamily.com, scholastic.com, scholastic.com
Kapcsolódó cikkek
