Utánajártunk mitől olyan megosztó a gyerekpóráz és miért érdemes mégis minden virgonc kisgyermeket nevelő szülőnek beszereznie egyet.
A baba- vagy gyerekpóráz az 1-4 éves korosztályt célzó eszköz, mely a kicsik felsőtestére erősítve egy hosszú fogantyúval ellátva lehetővé teszi, hogy a gyermek – viszonylag – szabadon mozogjon, mindkét kezét használhassa séta közben, ugyanakkor kísérője mégis megóvhatja az esetleges veszélyhelyzetektől. A gyerekpórázt használva nagyobb tömegben (rendezvények, tömegközlekedés, repülőterek), és forgalmas útszakaszok mellett is biztonságban tudhatjuk csemetéinket, sőt az aktív, amúgy kézen fogva nem szívesen sétáló kicsik is újra örömüket lelik a kiruccanásokban. Arról nem is beszélve, hogy a hiperaktív, figyelemzavaros vagy autista gyermekeket nevelő szülőknek mekkora segítség lehet egy ilyen eszköz.
A rendőrség statisztikái is alátámasztják, hogy sajnos évente többször is történik olyan gyermekgázolás, ahol a kicsik váratlanul az úttestre szaladnak, vagy kimotoroznak, kibicikliznek az autók elé. S habár a gyermek áldozatok többsége autók utasaként veszti életét, a hatóságok is felhívják a figyelmet, hogy mennyire fontos a szerepünk, a gyalogos/biciklis közlekedés biztonságossá tételében.
“A gyermekekről minden közlekedőnek tudnia kell, hogy ők nem “kis felnőttek”, egészen más szemmel látják a világot, és nem rendelkeznek sem kellő veszélyérzettel, sem pedig megfelelő közlekedési szabályismeretekkel. Ezért a gyermekek biztonságos közlekedésre felkészítését, nevelését évről-évre folytatni kell, mely során a legnagyobb szerep (és felelősség) a szülőkre, pedagógusokra, valamint a gyermek környezetében élő felnőttekre hárul” – olvashatjuk az ORFK Országos Baleset-megelőzési Bizottságának honlapján.
Amíg a kicsik önszabályozása kialakul, a gyerekpóráz nagy segítség lehet. A főként párnázott szalagokból álló “mellényke”, már számtalan különféle formában elérhető. Léteznek egyszerű pántos verziók, jelmezszerű változatok (mi találkoztunk már angyalszárnyas, és batman-es verzióval is), de plüssállatba épített sőt praktikus hátizsákos alternatívák is könnyedén beszerezhetőek már Magyarországon is.
De ha ilyen szuper kis holmi a biztonsági hám, akkor mégis mi ez a nagy viszolygás vele kapcsolatban?
Nagyon sokan vannak negatív véleménnyel a póráz használatával kapcsolatban. Sokan előítéletesen lustának titulálják a pórázt használó anyukákat – akik amúgy így tényleg megspórolhatnak néhány kilométer extra futkosást, de ennek ki ne örülne – sokan megalázónak érzik és kutyapórázhoz hasonlítják az eszközt, és olyanok is vannak, akik szerint a póráz használata és a folyamatos kontroll negatívan hat a gyermekek fejlődésére.
Juli évekkel ezelőtt, akkor még épp csak totyogós kislánya számára szerezte be a babahámot, de őt például annyira mélyen érintették az emberek reakció, hogy hamar fel is függesztette az eszköz használatát.
“Nagyon jó ötletnek tartottam a hámot, és kislányom is szerette. Sokkal bátrabban mentünk vele rendezvényekre, és az út mellett is úgy éreztem nagyobb biztonságban van a kicsi. Viszont én képtelen voltam elengedni a megjegyzéseket, a kérdőre vonó tekinteteket, amiket sétáink alatt kaptunk. Annak ellenére, hogy mi a párommal teljesen pozitív dolognak éreztük a kengyel használatát, a folyamatos negatív visszajelzések végül elérték, hogy feladtam. Lilit a rázósabb helyeken mindig felvettem, és sokkal többet ült babakocsiban is, kevésbé mehetett a saját feje után, de ez van. Most már nagycsoportos nagylány, önállóan közlekedik, de ha most születne még kistestvére már biztosan nem hagynám magam eltántorítani a gyerekhám használatától” – emlékszik vissza kissé szomorúan az anyuka.
Erika, a kétgyermekes édesanya nem törődött a beszólásokkal és amikor második gyermeke is magabiztosan járni kezdett, bizony beszerzett egy gyerekpórázt.
“Amíg csak a kisfiammal jártunk sétálni, nem volt probléma. Pici is volt még, nem járt olyan biztosan és nagyon szeretett mellettem sétálni. Amikor azonban már a második terhességem vége fele jártam, és a kislegény már jócskán benne volt a kézkicsavarós és vadmotoros időszakban, akkor elfogott a pánik. Sajnos főút mellett lakunk, szörnyű szakaszon kell haladnunk jó darabig, mire a belsőbb, biztonságosabb utcákba érünk. Nem egyszer fordult elő, hogy 8 hónapos terhesen, ordítva sprinteltem a gyerek után, aki úgy rohant az úttest felé, mintha nem is léteznék. Sajnos a helyzet a kislányom megszületése után még rosszabb lett. A babakocsi miatt még inkább helyhez kötött voltam, Robika pedig minden erejével lázadt az ellen, hogy a kezembe vagy a babakocsiba kapaszkodjon séta közben” – osztja meg nyomós okait a gyerekpóráz használatára Erika.
Zita egy ikerpár édesanyja, s amint a fiai járni kezdtek számára sem volt kérdés, hogy szüksége lesz némi extra segítségre.
“A srácaim igazi energiabombák babakoruk óta. Amint megtanultak járni, tipikusan az a szituáció állt elő, amit azt gondolnánk, hogy csak a vígjátékokban lehet látni. Amikor az egyik jobbra szaladt a másik balra, ha az egyiket éppen elkaptam mielőtt vígan belebucskázott a szökőkútba a másik már tutira a közeli szemetesből evett ki épp valamit. Egy idő után annyira frusztráló volt, hogy egyedül nem tudtam velük boldogulni, hogy szinte mindig csak babakocsiban tologattam őket, amit viszont nagyon hamar meguntak. Ekkor találkoztam a babahámmal, ami nekünk teljesen megváltoztatta a sétáinkat, abszolút jó irányba. Ők is élvezik, hogy nem egy véget nem érő hajsza a kint töltött idő, és én is visszanyertem a magabiztosságomat, mint anya” – idézi fel az édesanya.
Amikor az anyukákat arról kérdeztük, milyen visszajelzéseket kaptak, abban egyetértettek, hogy többségében negatív felhang jellemzi a gyerekpóráz megítélését.
“Nekem a legnehezebb az volt, hogy családon belül volt rossz a fogadtatása a dolognak. A nagyszülők nem csak engem szekáltak folyton a “póráz” használata miatt, de ők maguk nem voltak hajlandóak feltenni a kisfiamra, amikor alkalmanként vigyáztak rá. Ebből sok feszültségünk adódott köztünk. Az utcai “szúrós nézések” engem hidegen hagytak, amúgy is elég exhibicionista vagyok, és itthon már egy kalap miatt is tudnak úgy nézni az emberre, mintha közellenség lenne. Beszólásokat emlékeim szerint két alkalommal kaptam. Egyszer egy másik anyuka megkérdezte, hogy nem fáj-e a kicsinek, nem szoros-e a hám, mert úgy látja, hogy nagyon visszahúzza a gyereket. A másik alkalommal a buszpályaudvaron egy nagymama korú hölgy titulált “modern anyukának” érezhető éllel a hangjában” – meséli Erika, aki azóta már tovább is adta a hámot barátnőjének, aki szintén előszeretettel használja fesztiválokon és egyéb tömegrendezvények alkalmával.
“Számomra hatalmas segítség volt a biztonsági hám használata, így nem érdekelt, hogy milyen reakciókat váltok ki másokból. Mivel a fiúk egypetéjű ikrek és tényleg olyanok, akár két tojás, így a legtöbbször mosolyokat, és “Istenem, de aranyosak!” jellegű felkiáltásokat kaptunk. Persze voltak rossz tapasztalataim is, előfordult, hogy összesúgtak mögöttünk, sőt visszajutott hozzám néhány bölcsis anyuka pletykálkodása is, akik megalázónak tartották, ahogy a srácokat “sétáltatom”, de én úgy voltam vele, hogy inkább zsebre teszek néhány rosszalló tekintetet, mint hogy tragédia történjen egy óvatlan pillanatban és elveszítsem valamelyik gyermekemet” – osztja meg érzéseit az ikres édesanya Zita.
Megosztó vélemények ide vagy oda, ha úgy érezzük, hogy a gyermekünk biztonsága érdekében szükséges megtennünk egy ilyen lépést, ne habozzunk. A gyerekpóráz, – vagy ennek egy másfajta változata a biztonsági karkötő, amely a gyermek és a szülő csuklójára erősítve segít elkerülni a baleseteket – sokszor szó szerint életet menthet.
Kapcsolódó cikkeink:
- Ez az eszköz is segíthet, hogy ne szaladjon autó elé a gyerek
- Vezetnéd pórázon a gyerekedet?
- Halálos gyermekbalesetek – így kerülhetjük el a tragédiákat!
Kapcsolódó cikkek
