Menjünk például állatkertbe! Gyűjtsük össze a lakásban fellelhető plüssállatokat és sok-sok építőkockát, amelyekből “ketrecet” építhetünk az állatkert lakóinak. Játékunk során számtalan információt, ismeretet adhatunk át gyermekünknek:
Először is az állatkertbe el kell valahogyan jutni. Használhatjuk a gyermek kisautóit, biciklijét, motorját, de székeket egymás mögé rakva könnyen előáll a busz is, amit nagy örömmel vezet az aprónép, főleg akkor, ha utasunk is akad.
Az állatkert bejáratánál jegyet kell vennünk. Ekkor megtaníthatjuk a “Kérem!”, “Köszönöm!”, “Tessék!” szavakat.
A ketrecek építése során ne felejtsük el a vadállatokat jól elkülöníteni a szelídebbektől és a háziállatoktól! Ne felejtsük el megmagyarázni, hogy miért tesszük ezt!
Töltsünk meg vízzel egy kisebb műanyag kádat vagy edényt! Máris kész az akváriumunk, amibe műanyag kacsákat, halakat tehetünk.
Egy-egy állatot megszemlélve utánozhatjuk annak hangját, mozgását, megbeszélhetjük, mivel táplálkozik, hol él, milyen a színe. (A játékállatok színe rendszerint eltér a valóságostól, beszéljünk erről is gyermekünkkel!)
Mondjunk versikét, énekeljünk dalokat az állatoknak! A cica bizonyára “nagyon boldog lesz”, ha elénekeljük neki a “Cirmos cica, haj”-t, a bocinak énekelhetjük a “Boci, boci, tarká”-t, a maci pedig a “Brumm, brumm, Brúnó”-ra fog táncra perdülni.
Kapcsolódó cikkeink:
Játék szobában, szabadban
Régi és új szerepjátékok
Játék-e a játék?
Forrás: Kismama magazin