Kerüld ezeket a mondatokat, ha erős gyereket szeretnél nevelni

Ennek a segítségével képesek lesznek felállni egy kudarc után, ahelyett, hogy beleragadnának a kialakult helyzetbe. Azonban van néhány mondat, amellyel akadályozzuk azt, hogy ezt elsajátítsák – ezeket kerüld el, ha erős gyereket szeretnél nevelni

“Jól vagy.”

Míg ez egy ösztönző és bátorító kifejezésnek, tűnhet, valójában azt az érzetet keltheti a gyermekben, hogy nem bízhat a saját érzéseiben. Ez gyakorlatilag az “ez van és kész” szinonimája.Ehelyett célszerű hagyni, hogy a gyermek érzelmei érvényesülhessenek, biztosítva őt a hangnemünkkel és a testbeszédünkkel arról, hogy bízunk benne, hogy rendben lesz. Például ha a gyermek elesik és lehorzsolja a térdét, anélkül is lehet gondoskodni róla és segíteni, hogy azt éreztetnénk vele, hogy ez egy vészhelyzet. Nem kell rögtön felkapni, és nekünk is sírni. Sétáljunk oda hozzá nyugodtan, nézzük meg a sérülést, és kérdezzük meg, jól van-e.Ez a hozzáállás segít a gyermeknek megérteni, hogy bár igen, megsérült, az ezzel kapcsolatos érzései rendben vannak és meg fog gyógyulni.

“Majd én megjavítom!”

Néha pusztán a sietség miatt, vagy mert rossz nézni az ügyetlenkedésüket, egyszerűbb megjavítani a gyerekek helyett a dolgokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet segíteni nekik, de nem is lehet mindent helyettük csinálni.Néha egyszerűbb helyettük bekötni a cipőjüket, vagy megbeszélni a gyermekek konfliktusát a másik szülővel ahelyett, hogy hagynánk nekik megoldani, de hosszú távon ezek a dolgok többet ártanak, mint amennyit használnak. Célszerű a minimális segítséget nyújtani ahhoz, hogy utána ők maguk megoldják a dolgot. Például a cipő bekötésénél adjunk verbális utasításokat (“most következik a nyuszifül?), vagy mutassuk meg az egyik cipőn, hogyan is kell bekötni, és hadd köthesse be ő a másikat.

“Ez könnyű, meg tudod te ezt csinálni.”

Míg ez a kis mondat bátorításnak tűnhet, valójában ha azt mondjuk egy gyermeknek egy számára nehéznek tűnő feladatról, hogy az könnyű, azzal csak elvesszük a kedvét a kipróbálástól. Helyette célszerűbb azt mondani, hogy “tudom, hogy ez nehéz, de szerintem képes vagy rá”, ezzel is kifejezve, hogy bízunk a képességeiben.

“Lehet, hogy nem fog sikerülni.”

Nem jó érzés látni, hogy a gyermekünk esetleg elesik, és megsérül, de ha azt látjuk, hogy a gyermekünk számunkra kellemetlen dolgot csinál, próbáljunk meg felmérni a helyzetet. Tényleg esélyes, hogy megsérül? Van mód megvédeni a gyereket úgy, hogy ő azt nem veszi észre? Ha folyamatosan azt sulykoljuk a gyerekekbe, hogy vigyázzanak magukra, mert megsérülhetnek vagy eleshetnek, akkor azt az érzetet keltjük bennük, hogy nincsenek biztonságban. Minden szülőnek magának kell felmérnie és meghatároznia, mi az a veszélyszint, amit még el tud viselni és mi az, amit nem. Valószínűleg ez a gyermek életkorával változik majd, de fontos, hogy a gyerekek maguk is megtanulják felmérni, mi jelent rájuk valós veszélyt és mikor lehet egy kicsit kockáztatni és kipróbálni valami újat.

“Feladom.”

A leghatásosabb módszer arra, hogy erős gyereket neveljünk, ha jó példát mutatunk. Nem mindegy, hogy a gyerek azt látja-e, hogy egy új dolog esetén a kihívással szembesülve rögtön feladja a szülő, vagy nyugodtan néz szembe a feladattal. Fontos, hogy a gyermek lássa, hogy küzdünk, és hogy ez teljesen rendben van.

“Higgadj le.”

Ha azt szeretnénk megtanítani a gyerekünknek, hogy stresszhelyzetben hogyan nyugodjanak le, akkor nem a megfelelő mód, ha azt mondjuk, “higgadj le.” Hatásosabb azt mondani, hogy “akkor most vegyünk egy mély levegőt”, vagy ténylegesen guggoljunk le hozzá, és együtt lélegezzünk mélyeket.Fokozatosan megtaníthatunk így olyan technikákat a gyermeknek, amikkel kordában tudják tartani az érzéseiket. Ez lehet akár a mélyeket lélegzés, egy ölelés kérése, egy plüssállat szorongatása, vagy akár egy séta a természetben.

“Mindent összepakoltam neked.”

Azzal, ha túlságosan megkönnyítjük gyermekünk életét, és elvesszük tőle a lehetőséget, hogy egyedül birkózzon meg a kisebb kihívásokkal, megfosztjuk őket attól, is hogy erős váljanak.Segítsünk inkább, hogy a gyermek fokozatosan átvállalja ezeket a feladatokat. Egy 3 évest például figyelmeztethetünk, hogy az uzsonnás dobozát és a hátizsákját maga vigye ki az autóhoz, nem pedig mi cipeljük helyette, egy 6 évesnél pedig készíthetünk egy listát a reggeli teendőkről, amin végighaladni viszont már ő fog. Egy 9 évest már megbízhatunk azzal, hogy maga feleljen a dolgaiért, de ezek természetesen mind múlnak a gyermeken is.A felelősségvállalás fokozatos növelése segíteni fogja őket abban, hogy sikeresnek érezzék magukat. Természetesen minden szülő szereti a gyermekét, és kényelmet, boldogságot akar neki adni, és hogy jól teljenek a napjai, hosszú távon azonban mégis akkor tesszük nekik a legjobbat, ha megtanítjuk őket azokra a képességékre, amikkel maguk érhetik el, hogy rendben legyen a napjuk.

“Ehhez még kicsi vagy.”

Van, hogy a gyerekek olyan dolgokba akarnak belefogni, amire még nem állnak készen. Könnyű azt mondani ilyenkor, hogy ez túl nehéz nekik, vagy túl kicsik ehhez, de ilyenkor célszerűbb olyan feladatot adni nekik, amit meg tudnak oldani a koruk szerint. Mondhatjuk például, hogy “egy ezer darabos puzzle kirakásához sok gyakorlás kell, miért nem kezdjük el a száz darabossal, amit a születésnapodra kaptál?” Az ilyen jellegű mondatokkal olyan tevékenységekre buzdítjuk a gyerekeket, amikben sikeresek lehetnek, anélkül, hogy azt éreztetnénk velük, hogy valamire képtelenek.

“Ne úgy!”

Vizsgáljuk meg, hányszor is mondunk a gyermeknek olyasmit, ami azt a jelentést hordozza magában, hogy “ne úgy!” Annyira csábító rájuk szólni, amikor látjuk, hogy rosszul tartják az evőeszközt, és minden étel le fog esni, vagy ha észrevesszük, hogy rosszul veszik fel a cipőjüket. De miért ne sikerülhetnének néha a dolgok rosszul? Teljesen rendben van, ha utána a gyereknek meg kell állnia, és kijavítania a hibáját.Ilyen esetben legyünk ott a gyermekkel, például mikor feltakarítja a lehullott ételt, és segítsünk neki ha szükséges. Meg is mutathatjuk neki, legközelebb hogyan célszerű csinálni a dolgot, például azzal, ha azt mondjuk: “Nézd, ha így tartod az evőeszközt, legközelebb nem fog leesni a tészta.”

“Majd kitalálod.”

Bár azt akarjuk érzékeltetni a gyermekünkkel, hogy kompetensek, azonban ez nem jelenti azt, hogy magukra hagyjuk őket. Pont ellenkezőleg, a gyerekek nagyobb valószínűséggel veszik majd a bátorságot, hogy kipróbáljanak új dolgokat és szembenézzenek a kihívással, ha tudják, hogy mellettük állunk.Ahelyett, hogy egyedül hagyjuk őket szembenézni a kihívással, mondjuk például, hogy “gyere, üljünk le, együtt kitalálunk valamit.” Vonjuk be őket a folyamatba, és tudják, hogy számíthatnak ránk, ha segítségre van szükségük.Nehéz erős gyermeket nevelni, mert gyakran azzal jár, hogy látnunk kell, ahogy a csemeténk elbukik. Ez nehéz egy szülő számára, de fontos, hogy ilyenkor arra gondoljunk, hogy nem miattunk bukik el, hanem csak hagyjuk, így megengedve nekik, hogy egyedül nézzenek szembe az élet apró kihívásaival, így amikor az igazán nagy kihívások jönnek majd, tudni fogja, mit csináljon és hogy menni fog neki.Kapcsolódó írásaink: