Amikor kisgyerekkorba lép a gyermek, elkezdhet kísérletezni a függetlenségével, tesztelgetni a határait, és gyakran élhet át olyan nagy érzelmeket, amelyeket még nem igazán tud feldolgozni. Ilyenkor a szülők gyakran azzal szembesülhetnek, hogy a gyermekük ”kis tornádóként” viselkedik, hajlamos a hisztire, dührohamokra, a válogatós étkezésre, és küszködhet az alvással.
Ezek természetesen a legtöbbször teljesen normális viselkedések, azonban kimerült vagy túlterhelt szülőként felmerülhet az a kérdés, hogy a gyermek egy esetleges szélsőséges viselkedése átlépi-e a határt. Mikor jelezhetik azt a tipikus viselkedések, hogy valami komolyabb problémáról lehet szó?
Hisztizés
„A hiszti tipikus reakció a fiatal gyerekeknél, mert annyira eláraszthatják őket a nagy érzések, hogy nem tudnak ezekkel mit kezdeni” – mondta el a Healthline portálnak Jennifer Daffon mentálhigiénés tanácsadó. A hiszti hátterében tehát az áll, hogy a kisgyerekek még nem tanulták meg szabályozni az érzelmeiket, és nincs meg a megfelelő szókincsük sem ezek kifejezésére.
A fejlődés szempontjából a hisztizés teljesen normális ebben a korban, de a biztonságot illető kérdések adhatnak okot az aggodalomra a szakember szerint. Például, ha a gyermek dühösen a falhoz veri a fejét, vagy a dühroham közben tárgyakat dobál mások felé, arról érdemes lehet beszélni egy szakemberrel.
„Egy másik vörös zászló, ha azt észleled, hogy a gyermekednek több hisztije van a nap folyamán, és ezek hosszú percekig eltartanak” – magyarázta Daffon, és hozzátette, hogy ez diszruptív hangulatszabályozási zavar jele is lehet. Ennek tipikus tünetei lehetnek a gyermeknél:
- többszöri dühroham
- olyan módon reagálnak a kiváltó okra, ami kívül esik a fejlődési szempontból normálistól
- nehezen tér vissza az alapviselkedéshez
A portál azonban kiemeli, hogy a diszruptív hangulatszabályozási zavar (DMDD) egy viszonylag új rendellenesség, és általában 6-18 éves kor közötti gyerekeknél diagnosztizálják, akiknél a tünetek több mint egy éve következetesen jelentkeznek.
Válogatós evés
„6-18 hónapos kor között a legtöbb gyerek nyitott az új ételek kipróbálására, mindaddig, amíg a szülők továbbra is sokféle ízt és textúrát kínálnak nekik. De ahogy egy gyerek eléri a 2. életévét, természetes, hogy egy kicsit válogatósabbá válik” – mondta el a portálnak Melanie Potock, gyermekbeszéd-patológus és táplálási specialista. Ennek két oka van, egyrészt a növekedés lelassul, másrészt a gyerekek elfoglaltabbak lesznek. Rohangálnak, játszanak, és annyira leköti őket a világ, hogy nem fontos a számukra az asztalhoz ülni, a lelassult növekedés miatt pedig kevesebbet is esznek.
Azonban csak azért, mert nincs szükségük annyi táplálékra, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük megfelelő táplálkozásra, tápanyagokra. Néhány gyereknél a válogatós étkezés pedig valami sokkal aggasztóbbá fajulhat. A következők figyelmeztethetnek arra, hogy a válogatósságról érdemes beszélni a gyermekorvossal is:
- a gyermek etetése frusztráló és stresszt okoz a családban
- a kisgyermek növekedése megtorpan, nem csak lelassul
- a kisgyerek különösen válogatósnak tűnik, és csak bizonyos ételkategóriákat, vagy csak bizonyos állagú ételeket eszik
- a bölcsődében rendben eszik, de otthon nem
- gyakran öklendezik, vagy volt egy fulladásos epizódja (egyetlen ilyen esetet is fontos megbeszélni az orvossal)
Van egy újonnan felismert étkezési zavar, az elkerülő/korlátozó táplálékbeviteli zavar (ARFID), ami gyakran kisgyerekkorban kezdődik, és veszélyessé válhat, ha nem kezelik megfelelően. Ilyen esetben a válogatósság addig fajul, hogy az étkezési repertoár teljesen beszűkül, és aggodalomra adhat okot az elégtelen tápanyagbevitel, a gyermek fejlődése pedig stagnálhat, vagy testsúlycsökkenés is bekövetkezhet.
Ütés és harapás
„Némi agresszív viselkedés, mint például a ütés, amikor mérges, fejlődési szempontból érthető a kisgyerekeknél” – mondta el Daffon. „Még nem tanulták meg teljesen a társadalmi normákat vagy az érzéseik kezelését. A szülőnek kell modelleznie, milyen viselkedés várható, amikor a kisgyermek dühös vagy ideges.”
Ennek során meg kell nevezni a látott érzéseket, és ezeket verbalizálni a gyermek számára, hogy elkezdhesse építeni a saját érzéseinek a szókincsét. El kell magyarázni neki, hogy milyen elfogadható és elfogadhatatlan módjai vannak annak kimutatására, hogy dühös, ideges. Például: „Látom, hogy dühös lettél. Dühösnek lenni rendben van, de gonosznak lenni nem”, és „Nincs rendben a családunkban, ha ütünk, de helyette lehet … – ide lehet tenni a megfelelő alternatívát”.
Daffon szerint az ütés, a harapás, és egyéb agresszív viselkedések aggodalomra adhatnak okot, „ha a gyermek sérülést okoz önmagának az érzelmi szabályozásra. Ez egyértelmű jele annak, hogy a gyermeknek kevés (vagy semennyi) pozitív megküzdési készsége van.”
Küzd az alvás ellen
Ebben a korban gyakori, hogy a kisgyerek küzd a lefekvés ellen. Daffon szerint a gyerekek tapasztalhatnak egy kis FOMO-t, a kimaradástól való félelmet, amikor az esti lefekvésről van szó, ami normális. „Szeretnek a nap minden részében részesei lenni a történéseknek. Így az alvás-módba váltás nehéz lehet ebből a szempontból.” Szerinte az egyik dolog, ami segíthet ilyenkor, az egy következetes esti rutin felállítása, ami könnyen megvalósítható, és nem foglal magába túl sok lépést.
De van olyan pont, amikor az alvás elleni küzdelem valami komolyabb jele is lehet. Ha a gyermek jelentős szorongást vagy aggodalmat fejez ki a lefekvés miatt, érdemes ezt jobban megvizsgálni. Ne utasítsd el a gyermek félelmeit, mert bármilyenek is ezek, számára nagyon is valóságosak lehetnek.
Ha megpróbáltál megnyugtató és következetes rutinokat felállítani, megszüntetni a hozzáférést a kék fényű, képernyős eszközökhöz, és próbáltál segíteni a gyermeknek leküzdeni a félelmeit, de nem jártál sikerrel, akkor ideje lehet beszélni a gyermekorvossal.
Forrás: healthline.com
Nyitókép forrása: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
