Veletek megesett már, hogy a gyereked csak és kizárólag egyféle ruhában – például szuperhőskosztümben vagy balerinatütüben – volt hajlandó elindulni otthonról? Mit tettél? Veszekedtél vele, mindenhonnan elkéstetek és állandósult a sivalkodás, vagy inkább feladtad, ráhagytad, és kivártad a végét, mert egyszer úgyis megunja?
Minden szülőben felmerül a gondolat: hol rontottam el? Mit kellett volna máshogy tennem, hogy abból az édes, mosolygós kis szeretetgombócból ne legyen folyamatosan hisztiző minisárkány, akinek semmi sem jó? A szakértők szerint semmit nem rontottunk el, a kisgyerekek egyszerűen ilyenek, ráadásul a hisztizés fontos mérföldkő a fejlődésük szempontjából. Még nehezen mérik fel a tetteik következményét, impulzívak, ugyanakkor a végletekig kíváncsiak, és rendkívül fontos nekik, hogy megmutathassák az önállóságukat.
A szülők pedig egyre kimerültebbek lesznek, hiszen minden apró viselkedési hibát ki akarnak javítani. Az pedig, hogy mindenre nemet mondanak, egy idő után visszaüt, hiszen a gyerek egyszerűen “kizárja” azt az agyából. “A kisgyerekek próbálják megérteni és kiismerni a körülöttük lévő világot, de az, hogy folyton falakba ütköznek, csak arra tanítja őket, hogy a világ negatív hely” – mondja Michele Borba pszichológus.
Az egyik legjobb módszer a családi béke megőrzésére, ha megválogatjuk, mi az, ami miatt megéri vitázni, és mi az, amit ráhagyhatunk a gyerekre. A biztonság és az egészség természetesen az elsődleges szempontok: nem engedjük a gyereket az utcán az autók között szaladgálni, és az sem vita tárgya, hogy be kell-e kötni a biztonsági övet vagy hogy fogat kell mosni. De ezeken kívül érdemes nyitottabbnak lenni. Ehhez tudnunk kell, milyen értékeket szeretnénk továbbadni a gyermekünknek, melyek azok a tulajdonságok, amelyeket a legfontosabbnak tartunk. Ezek alapján meghatározhatjuk a legfontosabb szabályokat, amelyek szerint aztán az életünket éljük.
Néhány ötlet a béke megőrzéséhez:
- Használjunk rövid, egyértelmű mondatokat és kínáljunk alternatívát a nem megfelelő viselkedések helyett.
- Ne kiabáljunk! A hangunk legyen kellően halk, de elszánt. Ha mi kiabálunk, a gyerekek is üvölteni fognak.
- Egyszerre csak egy dologra koncentráljunk! Ne akarjunk minden “hibás” viselkedést azonnal kijavítani.
- Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a kisgyerek kiélhesse magát, vagyis játszhasson, mozoghasson, kiabálhasson, rohangálhasson (például egy játszótéren vagy parkban).
- Ne pazaroljuk az időnket és az energiánkat olyan harcokra, amelyeket valószínűleg soha nem fogunk megnyerni. Egy kisgyerek egyszerűen nem tud órákon keresztül csöndben, nyugodtan ülni (bármennyire is szeretnénk ezt), és attól sem dől össze a világ, ha néhány napig csak vajas-lekváros kenyeret eszik.
- Őrizzük meg a humorérzékünket: végül is, tulajdonképpen vicces egy olyan kisgyerek, aki tiarában, bugyiban és gumicsizmában indulna el bevásárolni…
(Forrás: parents.com)
Ez is érdekelhet:
- 29 taktika, ami működik a kisgyerekeknél
- Trinédzserkor: nem könnyű háromévesnek lenni
- A személyiség alakulása kisgyermekkorban
Kapcsolódó cikkek
