A zsírpárnák sokat próbált őseink esetében a túlélést szolgálták. Az ínséges időszakokban, amikor alig akadt ennivaló, azok jártak a legjobban, akik bőségesen raktároztak magukon. Szervezetünk ma is hasonlóképpen működik, azzal a különbséggel, hogy ínséges időktől szerencsére nem kell már tartanunk. Míg az ősidőkben a zsírraktárak csupán gyorsan elfogyó tartalékot jelentettek, a fejlett országokban népbetegséggé vált az elhízás. Lássuk csak, hogyan is kezdődik a fölös kilók karrierje!
Hol van az egyensúly a táplálkozásban?
Előbb duci, aztán karcsú
– legalábbis ez történik az igény szerint szoptatott kisbabák többségével. Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy az igény szerint, hat hónapos koron túl is szoptatott csecsemőknél iskoláskorban lényegesen ritkább a túlsúly, mint azoknál, aki tápszert kaptak. Ez főként az anyatej ideális összetételének köszönhető, mely a születési súly megduplázásig igen gyors (akár havi másfél kilót is elérő) és egészséges növekedést tesz lehetővé, egyéves kor körül azonban már megmutatkozik a tápszeres babák súlytöbblete: ugyanakkora átlagos testmagassághoz náluk több kiló tartozhat. A szoptatás kedvezően befolyásol egy sor anyagcsere-folyamatot, ezért a későbbiekben ezeknél a gyerekeknél ritkábbak a túlsúlyhoz kapcsolódó betegségek, például a kettes típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás.
A kövér a szép?
Csecsemőknél és kisgyerekeknél még szívesen látjuk a dundi hurkákat, a tokás fejecskét, a kerek pocakot. Csak a gömbölyű gyerekről gondoljuk, hogy egészséges, a vékonyabbakért szinte minden felnőtt aggódik. A szülő, nagyszülő azt hiszi, hogy a gyereke semmit sem eszik, éhezik – bár valójában ennek még az orvos sem látja jelét. A gyermekgyógyászok tapasztalatai szerint a szülők által soványnak gondolt gyerekek sokkal ritkábban betegek, mint testesebb társaik. Ám az orvos véleménye többnyire nem elég meggyőző. Ezért a sovány gyerekeknek rendszerint szörnyű kínszenvedéseken kell keresztülmenniük: állandóan tömik őket a legrafináltabb trükkök bevetésével. Az evés körüli harc különféle játszmákba torkollik, s bármilyen furcsán hangzik is, alaposan előkészítik a talajt a későbbi túlsúly és a rossz étkezési szokások kialakulásához.
Az én igényem és a te igényed
A gyerek – még a legkisebb is – többnyire félreérthetetlenül jelzi, ha éhes, és azt is, ha nem kér többet. A felnőttek mégis mérleg segítségével akarják eldönti, eleget evett-e. Táblázatokból állapítják meg, annyi főzeléket eszik-e már, amennyit életkora szerint kellene, annyit iszik-e, amennyi egészségesnek számít, akkor eszik, iszik-e, amikor ezt a tudomány jónak látja. Abban a tévhitben élnek, hogy mindezt nem bízhatják a gyerekre, s közben óriási hibát követnek el: nem hagyják, hogy csecsemőjük, majd kisgyerekük egészséges étkezési szokásokat alakítson ki. Ehelyett helyesnek képzelt normákhoz próbálják őt idomítani.
Csapda, ha addig nyaggatjuk a gyereket, amíg megeszi, amit elé raktunk. Ugyan miért kellene mindent megennie? Csapda az is, ha attól való félelmünkben, hogy nem eszik semmit, bárminek az elfogyasztását megengedjük. Így lesz az állítólag éhező kisgyerekből túrórudi-, ropi-, keksz-, csoki- és gumicukorevő, valójában hiányosan táplálkozó és felnőttként nagy valószínűséggel túlsúllyal küzdő “fogyókúrajelölt”.
Semmi mást nem hajlandó enni, csak csipszet és ketchupos főtt tésztát – panaszkodik sok szülő. Pedig egy kisgyerek csak akkor szokik rá ilyesmire, ha valamikor valaki megkínálta vele. Ami nem kerül bele a bevásárlókosárba, azt jó ideig nem is fogja követelni otthon a kicsi.
Megfontolandó szempont, hogy a kisgyerekkorban kialakított étkezési szokások később is befolyásolni fogják, milyen ételek lesznek a kedvencek. Ezért nagyon fontos, hogy a család asztalára mindig egészséges ételek kerüljenek, s ne csak a kicsinek kelljen gyümölcsöt, zöldséget és barna kenyeret ennie, miközben a nagyok egészen mást esznek.
Ne az étkezés legyen a fénypont!
Rendszerint nem a gyerek az első a családban, aki túlsúlyos. Többnyire a szülők is komoly súlyfelesleget cipelnek magukkal. Ez részben örökletes tényezőkkel függ össze, részben pedig rossz étkezési szokásokkal. Ha a családban mindig óriási feneket kerítenek az evésnek – például az ünnep elsősorban a feltálalt hatféle menüsortól nyeri el illő fényét, ha még hétköznap is legalább kétféle fogást tálalnak, az étkezések közt pedig szüntelenül nassolnak, nem kell azon csodálkozni, ha egy idő után a gyerek gondolatai is a kelleténél gyakrabban szálldosnak az evés körül.
Terített asztalnál és tévé előtt
Ötletes tálalással, szépen megterített asztallal szinte bármilyen étel elfogyasztásához kedvet lehet csinálni. Az étkezés kultúrája, szertartásai segíthetnek abban, hogy a reggeli, az ebéd és a vacsora ne jelentsen egyet a nagy zabálással, amikor mindenki ráveti magát a feneketlen húsosfazékra, és eszik, amíg minden el nem fogy. Fontos, hogy a családtagok beszélgessenek egymással, elmeséljék a terített asztal mellett, kivel mi történt aznap, így nem csak az evésről szólnak ezek az alkalmak. Egészen más történik akkor, ha evés közben az egész család tévét néz. Mindenki a képernyőre függeszti a tekintetét, de közben tömi magába az ételt, és nyeli lefelé. Időnként újabb rendelés megy a háziasszonynak: kérek még egy kis ezt-azt. S mivel ő is szeretne tévézni, lassan előkerülnek az előkészületeket, asztalnál ülést nem is igénylő ételek, italok: kóla, csipsz, pattogatott kukorica, pogácsa, sütemények, kekszfélék. Nem sok kövér családot látni, akik nyers karalábét vagy répakarikákat rágcsálva bámulják a tévét. Milyen büszkén újságolja a rossz evő gyerek mamája:
– Amikor tévét néz az én kicsim, mindig be tudok csempészni egy-két falatot a szájába!
Bizony, “örülhetünk” is a sikernek, hiszen rászoktattuk őt a passzív bámulás és ücsörgés közben folytatott, (ön)kontroll nélküli evésre. Ez a fordítottja annak, amivel kezdtük: előbb karcsú, aztán dagi.
Evés menet közben
A másik véglet az, amikor lényegében folyamatos táplálkozásra szoktatjuk a gyereket. Kap már a kiságyban egy cumisüvegnyi kakaót, addig is hagyja aludni a szülőket. Utána még reggelizik a családdal, de jóformán be sem fejezte, jön a tízórai, és ebédfőzés közben is folyamatos a nassolás. Mivel ebédet alig eszik a gyerek ilyen előzmények után, rövidesen újra éhes lesz, és megebédel másodszor is. A délután is uzsonnázgatással telik, majd vacsora után, mert ezzel még elodázható a lefekvés, újból bejelenti, hogy éhes, enni szeretne. Meglepő eredményre jut, aki összeszámolja, mennyi étel fogy el így egyetlen nap alatt.
Közös fogyózás
Gyerekek esetében természetesen nem érdemes fogyókúráról beszélni, hiszen nem koplaltathatjuk a fejlődésben levő szervezetet. Az egyetlen, hosszú távon is jó megoldás az, ha az egész család fokozatosan átáll egészséges ételek fogyasztására és egészséges étkezési szokásokra, miközben arról is gondoskodnak, hogy a tévé előtt ücsörgést valami mozgalmasabb tevékenységre cseréljék. Jó megoldás a közös séta, kirándulás. Ha más gyerekeket is magatokkal visztek, talán nem fog olyan látványosan szenvedni a gyerek a gyaloglás, hegymászás miatt. Minél előbb kezditek, annál jobb! Ahova csak lehet, jussatok el gyalog. A testmozgásra fordított idő megtérül!
Súlykönnyítő tippek
- Kínálj minden étkezéshez magas élelmirost-tartalmú ételeket, például nyers zöldséget, barna vagy félbarna kenyeret, natúr gabonapelyheket.
- Kerüld a felesleges zsiradékok használatát, ne cukrozz meg semmit.
- Ne kerüljön se az asztalra, se a hűtőbe édesített ital. Szomjoltónak vizet, édesítetlen gyümölcsteát vagy legalább felesre hígított gyümölcslét adj.
- Ne tarts otthon édességkészleteket. Nemcsak a csokoládé és a cukorka, hanem a cukrozott, aromás, igazi gyümölcsöt hírből sem ismerő bolti gyümölcsjoghurtok és egyéb édesített tejtermékek is ebbe a csoportba tartoznak.
- Kérd meg a rokonokat, ismerősöket, hogy ne hozzanak ajándékba édességet. Örömet szerezni más módon is lehet, nem csak ennivalóval.
- Az óvodában beszéld meg a szülőkkel, hogy a gyerekek minden tízóraira és uzsonnára csak friss gyümölcsöt, zöldséget kapjanak. Ha másképp nem megy, mindig más szülő szállítsa be a napi adagot.
- Ne teljen el nap testmozgás nélkül!
Ezt is érdemes elolvasni:
- Segítség, túl sokat eszik a gyerek!
- 5 ok, amiért kövér a gyerek
- Kismackók és sajtkukacok – miért mások a gyerekek?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
