Ma már szinte kötelezően ajánlott, hogy pár hetes gyermekünkkel babúszásra járjunk. Sok óvodában pedig fakultatívan választható különóra az úszás. De mikor jön el a gyermek életében az ideális kor az úszás elsajátítására?
Első lépés a víz megszeretése
Oláh András úszásoktató több évtizede űzi szakmáját. Azt mondja, hogy ha túl korán kezdjük el az oktatást, és a gyermek még éretlen a feladatra, akkor előfordulhat, hogy egy életre megutálja a vizet. “A babúszásnál is az a cél, hogy a párhetes csecsemő megszeresse a vizet, biztonságosan érezze magát ebben a közegben, a szülőkkel tölthesse ezt az időt, és velük együtt pozitív élmények érjék az órák alatt. Ezeknek az óráknak nincs sok köze az igazi úszásoktatáshoz, itt az a lényeg, hogy rögzüljön a kisbabában, hogy nem kell félni a víztől.” Ha a gyermekünk nem járt korábban babaúszásra, akkor is az az első lépés, hogy megkedvelje a vizet, a medencét, az uszodai környezetet.
Jobb később, mint előbb
András tapasztalata azt mutatja, hogy körülbelül öt éves kor táján lesz egy gyermek elég érett ahhoz, hogy részt tudjon venni az úszásórákon. “Természetesen egyéni adottságoktól is függ, ki mikor érik meg arra, hogy úszni járjon, de a gyakorlat azt mutatja, hogy középsős koruk táján tudnak már annyira figyelni, hogy megértsék a feladatokat. Ha túl korán próbáljuk vele elsajátíttatni ezt a mozgásformát, akkor lehet, hogy nem érti meg rendesen, mit kérünk tőle, és kudarcként éli meg, ha nem tud végrehajtani bizonyos gyakorlatsorokat. Egy ötéves gyerek már tudatosan hajtja végre a feladatokat, képes utánozni azt a mozdulatsort, amit kérünk tőle, és nem utolsósorban magától rájön, hogy saját maga milyen mozdulatsorral tudja leghatékonyabban végrehajtani a kért mozgást. A lényeg, hogy a gyermek örömet találjon az úszásban, ezért mindegy is, hogy ötévesen vagy csak nyolcévesen kerül le először az uszodába.”
Oktatót válassz, ne uszodát!
Természetesen az uszodaválasztásnál fontos szerepet játszanak a kényelmi szempontok, azaz, hogy minél közelebb legyen a lakóhelyünkhöz. Azonban ha tehetjük, inkább az oktató személyét válasszuk ki először. “Egy jó úszásoktató egy életre meghatározza a vízzel való kapcsolatodat” – magyarázza András. “Fontos, hogy olyan oktató tanítsa a gyermekünket úszni, aki iránt bizalommal vagyunk, aki leinformálható, és többéves tapasztalata van a gyermekek úszásoktatásával. A másik lényeges szempont, hogy a szülő kérjen folyamatosan visszajelzést a gyermektől az órák után. Ha a gyermek túl nagynak érzi a medencét, vagy túl hidegnek a vizét, túl soknak a mellette levő gyermekeket, vagy bármilyen negatív érzése van az úszásoktatás alatt, akkor változtatni kell. Ha a negatív élmény túl sokáig rögzül a gyermekben, az kihathat a felnőtt korára is. Az úszás elsajátításnál a fő szempont, hogy a vízben, ebben a számukra idegen közegben is biztonsággal megtanuljanak mozogni a gyerekek, ugyanúgy, mint a szárazföldön.”
Kapcsolódó cikkek
