Ahogy korábbi összefoglaló cikkünkben is olvasható, 2021. szeptember 30-tól csak az állam tulajdonában, illetve állami felügyelet alatt álló intézmények végezhetnek reprodukciós eljárásokat, melynek keretében az állam megvásárolt hat magántulajdonú, TB finanszírozott intézetet és a megmaradt három magánfinanszírozású intézmény közül pedig egyet (két magánintézet 2022. június 30-án elveszítette működési engedélyét).
Az állami tulajdonosi joggyakorló az Állami Egészségügyi Ellátó Központi (ÁEEK) lett 2022 végéig.
Az akkreditált meddőségi centrumokba áthelyezett kezeléseket – amennyiben a páciens megfelel a feltételeknek – térítésmentessé tették, mellyel az volt a cél, hogy magasabb szakmai színvonalon, gyorsan és eredményesen juthassanak gyermekáldáshoz a párok.
De vajon, hogy sikerült az átállás, és milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt egy év során a páciensek az állami meddőségi centrumokban?
Paciensek az új rendszerben
Az eddigi tapasztaltok szerint akár 3-6 hónapot is kell várni arra, hogy az első konzultációra időpontot kaphassanak a párok, ha azonban ettől jóval hamarabb sikerül bejutni valahova, akkor érdemes alaposan utánanézni az adott intézetnek. A lombikos csoportokban ugyanis sajnos sok negatív vélemény (rossz bánásmód, az empátia hiánya, hozzá nem értés) olvasható bizonyos helyekről – jelezték többen is az általam megkérdezettek közül.
Sokan számoltak be arról is, hogy mivel szorítja őket az idő, és nem szeretnének hónapokat vesztegetni, ezért nem élnek az ingyenes asszisztált reprodukciós eljárásokkal, helyette – a rövidebb várakozási idővel és nagyobb hatékonysággal kecsegtető – fizetős megoldásokat választják inkább (ehhez pedig akár külföldre is utaznak).
Volt, aki az időveszteség kapcsán megemlítette azt is, hogy egyrészt beutalót kellett szereznie ahhoz, hogy konzultációs időpontot kaphasson, aztán pedig a korábbi leleteit nem fogadta el a választott intézmény, így ezeket újra kellett csináltatnia. Ezek pedig mind-mind időbe teltek.
A szakmai hozzáértés kérdését nehéz egy laikusnak megítélni, de az alapos kivizsgálást, a minden részletre kiterjedő felvilágosítást, a személyre szabott kezelést egyértelműen fontosnak tartották az általam kérdezett nők. Itt negatív tapasztalatokat is megfogalmaztak páran – elsősorban azok, akik a sokadik meddőségi beavatkozásra várnak. Súlyos gondnak látják a futószalagszerű ellátást, a felszínes orvos-páciens konzultációkat, ami miatt úgy érezték, hogy nem kapnak elegendő figyelmet; de az is nehézséget okozott számtalan esetben, hogy bizonyos speciális vizsgáltokról nem is kaptak felvilágosítást, és/vagy nem tudták őket elvégezni az adott centrumban.
Alexandra –állami meddőségi centrumokkal kapcsolatos – beszámolója pedig jól rávilágít arra is, hogy a költségeket tekintve is érhetik meglepetések a kezelésre jelentkező párokat.
Egy meddőségi kezelésről – Alexandra története
Vizsgálatok önköltségen
„Nekem két állami klinikával van tapasztalatom, ugyanakkor sok vizsgálatot magánúton végeztettem el. Ennek az az oka, hogy a meddőségi klinikákon csak a legalapvetőbb vizsgálatokra küldtek TB alapon. Az egyik alapvető vizsgálat, a petevezeték-átjárhatósági vizsgálat elvégzésére az első kezelőorvosom azt mondta, hogy a klinikán nem tudják elvégezni, menjek el magánellátásba, és végeztessem el önköltségen. Mivel elvesztettem felé a bizalmam, felkerestem egy másik specialistát, hogy vizsgálja felül az eredményeimet, ő pedig további vizsgálatokat ajánlott, amelyeket szintén magánúton végeztettem el. Ezek eredményével jelentkeztem a második klinikára IVF kezelésre.”
Gyógyszerek, étrend-kiegészítők
„Ha TB alapon kérjük az ellátást, akkor magáért a vizsgálatokért és a beavatkozásért nem kell fizetni. Ugyanakkor a szervezet felkészítéséhez használt gyógyszerek, bár TB támogatottak, de nem ingyenesek. Ez pár száz forintos darabártól pár ezer forintos árig terjed, az alkalmazott gyógyszertől függően. Általában, aki részt vesz egy lombikprogramban, minden lehetséges vitamint, táplálékkiegészítőt kipróbál a siker érdekében. Bár a kezelőorvos is ajánlotta vitaminok szedését, ám nem írt receptet, így ezek teljesen önköltségesek voltak – a vitamin mennyiségtől és márkától függően ez akár havi 10-20.000 Ft-ot is jelenthet.”
A kezeléssel kapcsolatos költségek
„Lombik esetében öt TB-támogatott lehetősége van a biztosítotti jogviszonnyal rendelkezőknek. A lombikkezelésbe értendő a stimulálással végigvitt lombik, illetve a fagyasztott embriótranszfer is.
Vitrifikáció- embriófagyasztás
„A szabályosan fejlődő, de beültetésre nem kerülő embriókat le lehet fagyasztani. A mélyfagyasztás célja, hogy megőrizzük ezen embriók életképességét egy későbbi időpontig. Az embriók felolvasztására és beültetésére a beteg kérésére kerül sor akkor, ha a friss embrió beültetésből nem jött létre terhesség, vagy ha a szülők egy sikeres kezelés után következő gyermeket szeretnének.”
Az én esetemben embriókat is lefagyasztottak, így azt a tájékoztatást kaptam, hogy most mindenképpen embriótranszfer következik. Embriótranszfert alapvetően rögtön a sikertelen ciklus utáni hónapban el lehet végeznie (…) ennek ellenére, engem arról tájékoztatott a klinika, hogy csak akkor végzik el 3 hónapos várakozás nélkül a fagyasztott embriótranszfert, amennyiben önköltségen vállalom a beavatkozást, és nem a TB támogatott lehetőségeim egyikére. A magyarázat az volt, hogy a TB csak 3 hónap alatt fizeti ki a klinikát(…)
A meddőségkezelési eljárások finanszírozásáról
A Rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés térítésmentesen évente több alkalommal, de legalább az egyes beavatkozások közötti három hónapos időközökkel vehetők igénybe.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg én meg tudom oldani önköltségen az embriótranszfert. De, aki ezt nem engedheti meg magának anyagilag, az várhat 3 hónapot, és a lombikosok esetében minden hónap számít.
Összefoglalva nekem az a tapasztalatom, hogy állami ellátás ide vagy oda, egy lombikkezelés nem csak lelkileg és fizikailag, de anyagilag is igen megterhelő, amivel a folyamat kezdetekor a rászoruló párok nincsenek feltétlen tisztában.”