A vetélés 15 leggyakoribb oka

Tudjuk a vetélésről, hogy gyakori, azt is sejtjük, hogy talán a baba életképtelensége lehetett az egyik ok, mégis nehéz feldolgozni a váratlan veszteséget. A következő babavárás első hónapjaiban pedig ott lappang a kimondatlan aggodalom: hátha megint megtörténik. Összegyűjtöttük a leggyakoribb okokat, amelyek vetéléshez vezethetnek, azonban tudni kell, hogy az esetek körülbelül 40 százalékában még a legalaposabb kivizsgálás sem vezet eredményre.

Mikor kell lépni?

Napjainkban 9000–14 000 vetélés történik évente Magyarországon, ez a felismert terhességek 10-15 százalékát jelenti. Vajon mennyire kell izgulni a következő terhességnél?

Az esetek 60-70 százalékában a magzat kromoszóma-rendellenessége okozza a vetélést. 35 éves kor előtt 19 százalékos, később már 47 százalékos az előfordulás aránya! A rendellenességek nagyrészt a két sejt egyesülésekor vagy a korai sejtosztódási szakaszokban alakulnak ki, jóval ritkábban genetikai örökség okozza, ezt kromoszómavizsgálattal lehet kimutatni.

Szakemberek vitatják, hogy mekkora vetélésszám esetén milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni. Egyértelmű kritériumrendszer nem született, mert minden eset kicsit más. Ezért mindenkinél egyénre szabva kell meghatározni, milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni.

ANATÓMIAI OKOK

Mióma

Legtöbbször nem okoz vetélést a mióma, azaz méhizomgöb, ha azonban mégis, akkor a közvetlenül a méhnyálkahártya alatt, illetve a méhnyak közelében elhelyezkedők a „bűnösök”. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal pontosan meghatározható az elváltozás helyzete, és kiválasztható a legjobb megoldás.

Méhfejlődési rendellenességek

Az embrionális fejlődés során kétoldali szövettelep egyesüléséből alakul ki a méh, s az összeolvadás hibáiból következően a legenyhébb méhüregi behúzódástól a legsúlyosabb kettőzött méhig minden változat előfordulhat – ám ez szerencsére ritka. A behúzódás, illetve a kettőzöttség fokától függ, hogy milyen műtéti technikával tud segíteni az orvos, de még a két elkülönülő méh üregrendszerének egyesítésére is van mód.

A méhnyálkahártya összenövése

Terhességmegszakítás utáni gyulladás vagy speciális baktériumfertőzés okozhatja az Ashermann-szindrómát, mely a nyálkahártya részleges vagy teljes összenövését eredményezi. Ilyen esetben sajnos nincs mindig megoldás, mivel sokszor lehetetlen bejutni a méhüregbe.

Méhszáj-elégtelenség

Néha a terhesség második, gyakrabban a harmadik harmadában idő előtt kinyílik a méhszáj. Ilyenkor megszűnik a magzatburok alátámasztása, és nagyobb a kockázata annak is, hogy a hüvelyből a méh üregébe jutva gyulladást okozzon valamilyen kórokozó. Megoldásként a megfogant terhesség korai időszakában, akár már a 13-14. terhességi héten (ritkán még korábban) méhszájzáró műtétet (Cerclage) végezhet az orvos.

FERTŐZÉSEK

Legtöbbször hüvelyi fertőzés a kiindulópont, amelyet nem kezeltek időben és megfelelően. Ilyenkor a méhnyakon keresztül a méh, a méhnyálkahártya, illetve a burok is fertőződhet. Előfordulhat, hogy a szervezet egyes részeit (például a vizeletelvezető rendszert), de akár az egész szervezetet is megtámadhatja valamilyen kórokozó (baktérium vagy vírus).

A fertőzések általában egyszeri vetélést okoznak. A következő terhesség előtt alapos vizsgálatra és gyógyításra van szükség. Fontos tudni, hogy bizonyos kórokozókat a „hagyományos” módon, hüvelyből és méhnyakból vett nyákmintából nem lehet kimutatni. Ilyen esetekben speciális vizsgálómódszerekre (például PCR- vagy szerológiai vizsgálatra) van szükség. Ezeket csak erre a területre szakosodott és felkészült mikrobiológiai laboratóriumban lehet elvégeztetni.

HORMONÁLIS OKOK

Sárgatest-elégtelenség

A tüszőrepedés után felszabaduló sárgatesthormon segíti elő, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méh üregében. A sikertelen terhességek és a sárgatesthormon összefüggését vizsgálva azonban megoszlik a szakemberek véleménye. Egy részük értelmetlennek tartja a külső hormonbevitelt, de a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó hazai és külföldi szakemberek gyógyszer-adagolási szokásaiban a sárgatest szinte mindenhol kiemelkedő jelentőségű. Újabb terhesség előtt mindenképpen érdemes megismerni a ciklust, feltérképezni a folyamatait, hormonszintjeit.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS)

Akár a nők 20-25 százalékát is érintheti. Jellemzője a kissé nagyobb petefészkek, a petefészek kérge alatt pedig számtalan kicsi tüsző, cisztaszerűség található. A hormonvizsgálatok során a PCOS-re nagyon jellemző képet kapunk (emelkedett LH- és tesztoszteronszint). Mindezek mellett a kialakult helyzetnek jelentős hatása van a szervezet szénhidrátanyagcsere-folyamataira is. Romlik a szervezet cukorfeldolgozása, nagyobb inzulinmennyiség kell a normális vércukorszint kialakításához, és ez olyan folyamatokat indít el a szervezetben, amelyek eredményeképpen 40-80 százalékban ismétlődhet a vetélés. A PCOS-t ultrahangvizsgálattal és hormonális kivizsgálással lehet felismerni.

Cukorbetegség

Ismert vagy feltételezett cukorbetegség esetén kivizsgálásra és a vércukorértékek beállítására van szükség. A tartósan emelkedett vércukorszint (hiperglikémia) ugyanis növeli a vetélés kockázatát.

Pajzsmirigybetegség

A pajzsmirigyfunkcióban bekövetkező enyhe eltérések jelentősen befolyásolhatják a terhesség kimenetelét. Vetéléshez leggyakrabban a tüneteket nem okozó (úgynevezett szubklinikus) állapotok vezetnek, mivel ezekre nem derül fény, így kezelésre sem kerül sor. A kivizsgálás pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokból áll (T3, T4, TSH), eltérés esetén pedig még egyébként tünetmentes esetekben is alacsony dózisú pajzsmirigyhormonnal való kezelés segít.

IMMUNOLÓGIAI OKOK

Autoimmun pajzsmirigybetegség (Graves-kór – Hashimoto-thyreoditis)Viszonylag új felismerés, hogy egyes autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedő nők esetében azoknál, akiknél magasabb a vérben keringő anti-thyreoida antitestek szintje, gyakoribb a meddőség és a vetélések előfordulása is.

Antifoszfolipid-szindróma (APS)

Újabban felismert, speciális antitestvizsgálatok segítségével kimutatható autoimmun betegségről van szó, amely típusosan magzati veszteség, trombózis vagy vérlemezkeszám-csökkenés formájában nyilvánul meg. A többször vetélő nők 15 százalékánál mutatható ki! A kezelés nélküli esetekben a vetélés ismétlődésének kockázata 90 százalék körüli.

Szisztémás lupus erythematosus (SLE)

Viszonylag ritkán előforduló autoimmun betegség, melyre a szervezet saját összetevőit (szöveteit, sejtjeit) pusztító krónikus gyulladási folyamat jellemző, s gyakran fiatal nőknél jelentkezik, akiknél többször is ismétlődhet a vetélés. Megfelelő kezelés után azonban van esély az egészséges terhességre.

VÉRALVADÁSI FAKTOROK RENDELLENESSÉGEI

Véralvadási faktorok genetikai mutációi következtében méhlepény- és köldökzsinór-trombózis (vérrögképződés) alakulhat ki. Jellemző, hogy a vetélés a 10. terhességi hét, illetve a magzati szívműködés megjelenése után alakult ki. Megfelelő kezeléssel 70 százalékos gyógyulást lehet elérni.